Scotch egg: darált húsba burkolt tojás
A magyar is készségesen kínál fordítást: skót tojás. És éppen itt a csapda - Skóciába ugyanis a név és az étel eredetéről szóló elméletek közül egyetlen sem vezet.
A scotch egg darált kolbászhúsba, majd zsemlemorzsába forgatott, aranybarnára sütött keménytojás - a brit konyha mindenütt jelen lévő harapnivalója, amit pubban, szupermarketben és benzinkúton egyaránt kapsz, és hidegen ugyanolyan jó, mint melegen.
Miért Scotch, ha nem Skócia?
Honnan jön hát a Scotch? A legtöbbet idézett nyom a régi to scotch igéhez vezet, amely bevagdosást, bemetszést jelentett - a "scotched egg" így egyszerűen hússal bevont tojás volna. Biztosat senki sem tud, és a britek ebbe békésen beletörődtek; a skótok legalább azzal vigasztalódhatnak, hogy a Scotch szó, amelyet emberekre ma már nem mondanak, csak a whiskyn és néhány ételen maradt rajta. Elterjedtségét tekintve a scotch egg az egész ország étele - minden szupermarket, pályaudvari büfé és vidéki kocsma árulja, Csehországba pedig annak idején a Marks & Spencer hozta. A rokonság ma is bővül: Manchesterben ecetes tojást burkolnak sertéshús és black pudding, vagyis véres hurka keverékébe - a Manchester egg nevű változatot 2010-ben egy webdizájner találta ki ebédszünetében, egy pubban. A vegetáriánusoknak pedig olyan változat is jut, amelyben a húsbundát falafel váltja fel.
Piccadilly áruháza kontra a mogul konyha
A feltalálás dicsőségére egy előkelő londoni üzletház tart igényt: a Piccadillyn álló Fortnum & Mason áruház azt állítja, hogy ő alkotta meg a scotch egget 1738-ban, útravalónak a postakocsik utasai számára. Korabeli számlát, receptet vagy levelet azonban nem tud felmutatni, az első nyomtatott scotch egg-recept pedig csak 1809-ben jelent meg, Maria Rundell szakácskönyvében. Alan Davidson gasztronómiatörténész a legvalószínűbb ősnek az indiai nargisi koftát tartotta - fűszeres darált húsba burkolt tojást, amelyet a nárciszról neveztek el, mert kettévágva a sárga-fehér virágra emlékeztet; Angliába a Kelet-indiai Társaság emberei hozhatták. Az átvételt azonban senki sem dokumentálta, így az egész történetből egyetlen évszám áll szilárdan: 1809. Azt a gondolatot viszont, hogy a Piccadilly büszkeségét talán a mogul udvarok szakácsai találták ki, egyre nehezebb elhessegetni.
A benzinkúttól a gastropubig
A recept elfér három sorban: tojás, bunda a sausage meat nevű kolbászhúsból - zsályával és szerecsendióval fűszerezett darált sertéshúsból -, zsemlemorzsa, aztán irány a forró olaj. A választóvonal ma a sárgáján húzódik: a szupermarketek csomagolt tojásában az eltarthatóság miatt gyakran kemény, a gastropub viszont frissen sütve tálalja, és a sárgája kettévágáskor még kifolyik. Hosszú út vezetett idáig - a hetvenes években a scotch egg a benzinkutak szomorú harapnivalójának számított, ma a jobb pubok prémium húsból készítik előételnek, és a vendégek messziről is eljárnak érte.
Ott eszik, ahol épp adódik: pikniken, dobozból a munkahelyen, a pubban sör mellé angol mustárral vagy piccalilli nevű savanyúsággal. Hogy Nagy-Britannia mennyire komolyan veszi a harapnivalóját, azt 2020 decemberében mutatta meg: a koronavírus-szabályok szerint a pubok csak rendes étkezés mellé mérhettek italt, a kormány pedig aztán napokig nyilvánosan vitatkozott arról, hogy a scotch egg rendes étkezésnek számít-e. Az egyik miniszter kijelentette, hogy legfeljebb előétel, a másik - Michael Gove - bejelentette, hogy ő bizony kettőt is megenne. Rendelj ennek megfelelően: ez tenyérnyi harapnivaló, és aki vacsorát vár, éhesen távozik.
Halas scotch egg Mayfairben
A scotch egget Londonban kóstoltam meg, a The Mayfair Chippy étteremben (lásd: Hol együnk Londonban?), ahová elsősorban fish and chipsért járnak. Én viszont a ház specialitását, a Kedgeree Scotch Egg nevű tojást választottam, amelyben a kolbászhúst füstölt tőkehalas keverék váltja fel a kedgeree, a rizsből és halból készülő brit-indiai reggeli mintájára. A bunda ropogott, a füstölt hal rögtön utána jelentkezett, a sárgája pedig pontosan akkor folyt ki, amikor kellett; a fűszerezett majonéz curry-s jegyeket adott hozzá. A tojás majonézzel 8,95 GBP (9,60 EUR) volt, és kitűnő. Ennek az ételnek a neve öröktől fogva hazudik: nem skót, és ez még csak nem is húsos volt. Az íz viszont igazat mondott.
