Korlátlan fogyasztás
A korlátlan fogyasztás, angolul "all you can eat", magyarosan "egyél, amennyit bírsz", egyszerű alku a vendég és a hely között: egyszer fizetsz, onnantól már csak azt kell eldöntened, mit kóstolj meg. Nálam ez ünnepi műfaj, amit csak alkalmanként keresek - az vonz benne, hogy mindenből megkóstolhatok egy keveset, és akár egy egész vasárnap délutánt is elüldögélhetek az asztalnál.
Egy ár, sokféle forma
A leggyakoribb formája az önkiszolgáló svédasztal. Prágában jó példa erre a Buddha-Bar ázsiai brunchja sushipulttal, osztrigával és egy állomással, ahol magad rakhatod össze a tom yum levesedet. A The Artisan étterem viszont minden vasárnap más témájú brunchot tart; én éppen a csokoládésat fogtam ki, de számomra így is a Josper grillen sült marhahús volt a fő vonzerő.
A svédasztal azonban nem feltétlenül ünnepi esemény. A londoni kínai negyedben egy sor hely működik all you can eat rendszerben, és a környéken sehol sem lakik jól ilyen biztosan a turista. Maga a kínai svédasztal ötlete egyébként az 1940-es évek végén született Kaliforniában.
Vannak finomabb változatok is. Az Občanská plovárna brunchja az előételekből és a desszertekből korlátlanul kínál, a főételeket viszont rendelésre készítik, és a személyzet hozza ki. A Mlýnec étterem hétvégi brunchja a másik oldalról közelít: az ételeket fogásonként szolgálják fel, az italok viszont - a bort és a proseccót is beleértve - korlátlanul folynak. Legutóbb szó szerint mi zártuk be a helyet 😇
Külön fejezetet érdemelnek a repülőtéri lounge-ok, ahol a korlátlan fogyasztást már a belépő ára tartalmazza. A bécsi Sky Lounge-ban az osztrák konyha kis seregszemléje és egy kizárólag osztrák borokkal feltöltött bár várt. Az isztambuli iGA Lounge-ban kiváló kuszkuszt ettem, az édességek viszont már nem értek fel a török cukrászdák ízeihez. Mindenesetre ritkán fizettem szívesebben bármiért, mint azért a két óráért, amíg körülöttem égvilágon semmi sem történt.
És a futószalagos sushi? A körbeforgó tányérkák Siraisi Josiaki, a Genroku Sushi tulajdonosának ötletéből születtek, akit egy sörgyári futószalag inspirált; az első futószalagos éttermét 1958-ban nyitotta meg Oszaka közelében. Én magam kétszer próbáltam ki, nagyon régen - és azóta a futószalag nem csábított vissza a tányérkákhoz.
Honnan tudod, hogy megéri a svédasztal?
A legbiztosabb jel: a hely kisebb adagokat tesz ki, és folyamatosan frissel pótolja. Pontosan így csinálták az Občanská plovárnán és a Buddha-Barban is. A bécsi Sky Lounge-ban még két órával zárás előtt is pótolták a svédasztalon az ételeket, pedig inkább a maradékok felélésére számítottam.
Második tanács: előre derítsd ki, pontosan mi van benne az árban. Italokból gyakran csak bizonyos alkoholfajták járnak korlátlanul, a többiért felárat kell fizetni. Egy tisztességes hely ezt magától elmondja a vendégeknek, még mielőtt rendelnének.
És harmadszor: érkezz a kezdésre.
Prágában ma a korlátlan fogyasztás leginkább a vasárnapi brunchcsal fonódik össze - hogy pontosan hová érdemes menni, azt egy készülő, prágai brunchhelyekről szóló összefoglalóban árulom el. És te? Van olyan helyed, ahová "korlátlanul" visszajársz?
Kínai negyed (Chinatown): olcsó kínai ételek Londonban
Európa leghíresebb kínai negyede egyben az egyik legkisebb is: néhány utca London West Endjének szívében, az 1980-as években emelt kapuk és vörös lampionfüzérek. A Chinatown fokozatosan költözött a limehouse-i dokkokból a Sohóba, nevét a Tang-dinasztiáról kapta, és a sült kacsák meg a dim sum mellett olyan svédasztalos éttermeket is kínál, ahol a látogató annyit eszik, amennyit csak bír.