Broadway Market: környékbeli szombati piac a londoni Hackney-ben
Mondd ki, hogy "Broadway", és rögtön beugranak a neonok, a musicalek meg a jegyek, amikre fél évig spórolnak az emberek. A londoni Hackney negyednek saját Broadwayje van - és ez egész története során egyetlen előadásnak sem adott otthont. A nevét valószínűleg egyszerűen annak köszönheti, hogy szélesebb volt a környező sikátoroknál: épp annyira, hogy átférjen rajta egy csorda.
A Broadway Market környékbeli utcai piac Hackney-ben, a London Fields park és a Regent's Canal közötti utcában, amelyet minden szombaton több mint 150 stand tölt meg - termelői élelmiszerek, street food a brit konyhától a fél világig, mellé kézművesség, virágok és régi lemezek.
Ahol a marhákat hajtották
Az utca egykor egy marhahajtó út része volt: a hajcsárok ezen terelték a csordákat Essexből egy utolsó legelőre, mielőtt a smithfieldi vágóhídra kerültek. A piac a 19. század végén telepedett meg itt - 1893-ban 35 stand állt az utcában gyümölccsel, zöldséggel, hallal és hússal, és a munkások lakta East Endet látták el mindennel, amiből vacsorát lehetett főzni. Története nagy részében a Broadway Market hétköznapi piac volt, ahová az emberek bevásárolni jártak - hétvégi gasztrozarándoklat csak ebben az évszázadban lett belőle.
Hogyan kerülte el a Broadway Market a bontást
Aztán jöttek a szupermarketek. A 70-es és 80-as években a piac haldoklott, fogytak a standok, és még a lebontás is szóba került. A megmentés nem felülről jött: 2004-ben a kerületi önkormányzat a helyi kereskedők és lakók egyesületére bízta a piacot, amely május 8-án elindította a szombati termelői piacot. Bejött. Idill azért nem volt. Már a következő évben a helyiek elfoglalták a régi kávézó épületét, tiltakozásul az önkormányzati lakások kiárusítása ellen - és amikor pár nappal karácsony előtt kilakoltatták őket, a két ünnep között már megint bent ültek. A dzsentrifikáció itt minden kellékével együtt lezajlott, az ellenállást is beleértve.
Szombat a park és a csatorna között
Az utca menti boltok és kávézók a hét minden napján nyitva tartanak - a standok viszont a szombaté, 9 és 17 óra között, és nemrég a vasárnap is csatlakozott, jóval rövidebb nyitvatartással. Aki itt árulni szeretne, nagyjából két évet vár egy standra - ilyen hosszú a várólista. Szombatonként ráadásul két kisebb szomszéd is csatlakozik, a Netil Market és a helyi iskola udvarán tartott piac, így egyetlen utcából hirtelen egész piacnegyed lesz.
A rituálé egyszerű: megveszed, aminek jó illata van - hog roast, osztriga, péksütemény -, és kiviszed a London Fields füvére vagy a csatorna partjára. A londoni piacok között kivételes hely: a Borough Markethez képest itt szabadon lehet levegőt venni, sőt megállni egy kávéra, a Camden Markettel ellentétben pedig itt semmi sem akar alternatívnak látszani. Ugyanezen az elven indultak be néhány évvel később a termelői piacok a cseh városokban - csak osztriga nélkül.
Szendvics esőben
Legutóbb esőben értem ki a piacra, ami Londonhoz egyszerűen hozzátartozik - és a standokat ez semmivel sem zavarta jobban, mint a helyieket. Nem tudtam ellenállni egy cheddaros, baconös, rukkolás és mustáros sült melegszendvicsnek: a sajt addig nyúlt, amíg el nem szakítottam, a kenyér megtartotta a ropogósságát, a bacon és a mustár versengett a figyelemért, a rukkola pedig az egészet kordában tartotta. 7,50 GBP (8 EUR) volt, és kiváló - a fotón csak a fele látszik, a másik fele nem várta meg a fényképezést. Erre a Broadwayre nem kell fél évvel előre jegyet vadászni. Elég szombaton eljönni.
Broadway Market
