Mit kóstoljunk meg Sorrentóban?
Sorrento olasz város a Sorrentói-félsziget sziklafalain, Kampániában, ahonnan a Nápolyi-öblön át a Vezúvra látni - és a gasztronómiáját a citromra építette. A citrom közvetlenül a tenger fölötti teraszokon terem, és oltalom alatt álló jelzést visel. Minden lépésnél belebotlasz: a boltok kirakataiban, az aperitivós poharadban és a desszertek mázában is. Aki Sorrento ételeiről ír, az tehát főleg a citromról ír - és rögtön utána Nápolyról, amely az öböl túlpartján közelebb van, mint amilyennek a térképen látszik.
Citrom a sorrentói teraszokról
A helyi fajta neve ovale di Sorrento: ovális citrom vastag, erősen illatos héjjal, amely az ezredforduló óta viseli az uniós IGP (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) minősítést. A citromok pagliarelle nevű szalmagyékények alatt érnek - ezek árnyékot adnak, lassítják az érést, és éppen nekik köszönhető, hogy a héj a gyümölcs legértékesebb része. Erre a héjra épül aztán az egész sorrentói konyha: alkoholban áztatják a limoncellóhoz, illatot ad a delizia al limone desszert krémjének, és hűsít a citromfagylaltban. A szomszédos Amalfi-partnak saját oltalom alatt álló fajtája van, a megnyúlt sfusato amalfitano, és a helyiek nagyon nem szeretik, ha a kettőt összekeverik - egy partvidék, két citrom és egy csendes rivalizálás, amelyet meg is lehet kóstolni.
Mit kóstoljunk meg Sorrentóban?
- Limoncello. Édes likőr a helyi citromok sárga héjából, amelynek igazi otthona éppen a Sorrentói-félsziget. A Liquore di Limone di Sorrento oltalom alatt álló megjelölés legalább 30 százalék alkoholt ír elő; jéghidegen isszák étkezés után, a teraszokon pedig limoncello spritzként is, proseccóval.
- Gnocchi alla Sorrentina. Burgonyás gnocchi paradicsomszósszal, fiordilatte mozzarellával és bazsalikommal összesütve - az egyetlen étel, amely egyenesen Sorrentóról kapta a nevét.
- Delizia al limone. Piskótakupola citromkrémmel, limoncellós sziruppal átitatva. Egy sorrentói cukrász, Carmine Marzuillo mutatta be 1978-ban, ma pedig az egész kampániai part a magáénak tekinti.
- Gelato al limone és crema amalfitana. Citromfagylalt helyi citromból és a delizia mintájára készült lágy, tejes citromkrém. A sorrentói fagylaltozók erre a két ízre építenek.
- Spaghetti alla Nerano. Spagetti sült cukkinivel és provolone del Monaco sajttal. Az ötvenes években találták ki a Maria Grazia étteremben, Marina del Cantonéban, a félsziget túloldalán, és a recept azóta is az egész Sorrento-vidék közös kincse.
- Provolone del Monaco. Érlelt sajt a Monti Lattari hegyoldalain legelő tehenek tejéből, a félsziget leghíresebb sajtja, DOP (oltalom alatt álló eredetmegjelölés) minősítéssel. Nevét azokról a nehéz köpenyekről kapta, amelyekben a pásztorok a nápolyi piacra vitték - állítólag úgy festettek bennük, mint a szerzetesek.
- Treccia di Sorrento. Friss, húzott tésztájú fior di latte sajt, jellegzetes copfba fonva. A treccia paradicsomhoz és olívaolajhoz illik.
- Noci di Sorrento és nocino. A Sorrentói-félsziget a citrom mellett a dió vidéke is; az éretlen termésből, amelyet hagyományosan Szent Iván éjjelén szednek, itt készítik a sötét nocino likőrt, a vacsora végére szánt keserédes digestivót.
- … és akár további tucatnyi olasz étel a listáról: Mit kóstoljunk meg Olaszországban?
Nápoly, Capri és Amalfi a sorrentói tányéron
Sorrentóban az egész öböl konyhája találkozik néhány száz méteren belül. A pizza a vízen át huszonöt kilométerre fekvő Nápolyból érkezett ide, az ottani kemencéknél kitanult pizzasütőkkel - a helyiek idővel saját változatot is kitaláltak: a pizza sorrentina laposabb peremmel és a félsziget mozzarellájával készül. Nápolyból jön a sült street food is, élén a frittatinával, a ropogós bundába bújtatott tésztagombóccal. A közeli Capri szigete a caprese salátát és a torta caprese nevű csokoládés-mandulás tortát adta, Amalfi pedig a scialatielli tésztát, amelynek eredetéről az egész parton vitatkoznak.
Hol együnk Sorrentóban?
- Trattoria Torna a Surriento. Egy nápolyi házaspár családi trattoriája a Via Santa Lucia utcában, pár lépésre a korzótól, mégis a fő turistaáradaton kívül: polpette lassan főtt ragùban, gnocchi alla sorrentina és scialatielli salsiccia kolbásszal. A legnagyobb meglepetés számomra az olajban eltett padlizsán volt. Esténként énekelnek az asztaloknál, így inkább hosszú vacsorára való hely, mint gyors ebédre.
- Genny street food. Nápolyi sült specialitásokat árusító ablak a Via degli Aranci utcában, a Circumvesuviana állomásánál: frittatine, arancini és crocché, ropogósan és egyáltalán nem zsírosan.
- Antica Gelateria Sorrentina. A Gargiulo család fagylaltozója a via Fuoro utcában, a történelmi belvárosban; a pult mögött már a harmadik generáció áll. Az én választásom: citrom, mellé pedig a ház büszkesége, a crema amalfitana. Ugyanannyit fizettünk, mint azokon a helyeken, ahová a turisták nem találnak el - a város egyik fő ütőerén ez nem magától értetődő.
- Pizzeria da Michele. Kis pizzéria és rosticceria kicsivel a Piazza Tasso után, ahová inkább a helyiek járnak, és dobozban viszik el a pizzát. A kolbászos, padlizsános, bazsalikomos pizzát a bejárat előtti műanyag asztalkánál ettem meg, és fenomenálisan ízlett; a kemencénél a szemed előtt folyik a munka.
- Bar Nonna Emilia. Kis bár közvetlenül a Marina Grande halásznegyed rakpartján: limoncello spritz vagy Bellini kilátással a tengerre, a kikötőre és a hálóik mellett szorgoskodó halászokra. Egy jéghideg spritz a víz mellett a legjobb kikapcsolódás, amiben Sorrentóban részem volt - itt senki sem nézi az óráját, és pár perc után te is leszoksz róla.
Sorrentóból hajóval Amalfiba és Positanóba, vonattal pedig Nápolyba vagy a Vezúvhoz is elindulhatsz.
Jó étvágyat Sorrentóban!
