E. Pellicci bisztró: full English breakfast Londonban
A brit műemlékjegyzéken templomokra, viktoriánus pályaudvarokra és vidéki nemesi kúriákra számítanál. 2005 januárjában mégis felkerült rá egy bisztró a londoni East Endről, ahol reggel negyed héttől sercegve pirul a bacon a serpenyőkben.
Az E. Pellicci bisztrót a londoni Bethnal Green negyedben már 1900 óta ugyanaz a toszkán család vezeti, és full English breakfastje, a brit konyha kiadós, sült reggelije a város leghíresebbjei közé tartozik.
Toszkánából a Bethnal Green Roadra
Priamo Pellicci Toszkánából költözött Londonba, munkát vállalt egy kis kávézóban a Bethnal Green Roadon, később pedig megvette a tulajdonostól. Csakhogy már 1931-ben meghalt, és az üzlet az özvegyére maradt. A névben szereplő E. betű tehát nem az alapítóé, hanem Elide Pelliccié - az asszonyé, aki talpon tartotta a kávézót, és akinek a portréja ma is ott lóg odabent. Ma az olasz gyökerű család negyedik generációja áll a pult mögött, a konyhában pedig a hatvanas évek óta Maria Pellicci főz. Az alapító fia, Nevio közvetlenül a kávézó fölött született; a család és az üzlet itt sosem két külön cím volt.
Capocci asztalos és a Kray ikrek
A műemléki védettséget nem egy építésznek, hanem egy törzsvendégnek köszönheti a hely. Achille Capocci asztalos, a bisztró hűséges vendége 1946-ban art deco stílusú intarziás lapokkal burkolta be az egyetlen helyiséget. A Historic England szakértői alig hatvan évvel később éppen ezt a munkát értékelték a két világháború között Londonban virágzó stílusos olasz kávézók egyre ritkább példájaként. A műemlékjegyzékre tehát egy asztalos juttatta fel a bisztrót, aki ide járt enni. Az East End történetét egy vendégkönyv is őrzi, amelyet senki sem vezet: Ronnie és Reggie Kray, a negyed legrettegettebb gengszterei szinte minden reggel itt reggeliztek - hajnali hatkor, útban hazafelé az éjszakai klubokból, ahol épp véget ért a munkaidejük.
Mi kerül a tányérra Pellicciéknél
Az E. Pellicci tipikus caff - így hívják a londoniak a kis, olcsó bisztrókat, amelyeknek van egy kedveskedő becenevük is: greasy spoon, azaz zsíros kanál. A full English breakfast leggyakrabban éppen ezekben sül: tojás, bacon, kolbász, paradicsomszószos bab, sült paradicsom, gomba, pirítós és black pudding, vagyis véres hurka. Pellicciék az angol alaphoz olasz vonalat is adnak - az étlapon a sült reggelik mellett a lasagne is tartja a helyét. A nagy sült reggeli nem csak angol specialitás, az egész Brit-szigeteken otthon van. Hogy miben különbözik ír testvére, arról a full Irish breakfastről szóló cikkemben írtam. Vagy legalábbis megpróbáltam.
Hétfőtől szombatig tart nyitva, reggel negyed héttől délután ötig. Hétvégén a türkizkék homlokzat előtt akár egy órát is állhatsz a sorban; aki hétköznap vagy rögtön nyitáskor érkezik, azonnal leülhet. Csak készpénzzel lehet fizetni, a bankautomata viszont pont szemben, az utca túloldalán áll - a hely salamoni módon oldotta meg a kártyafizetés kérdését: rábízta a bankra.
Reggeli másodszorra
Először egy szombaton, délelőtt tizenegy körül jutottam el Pellicciékhez. Szakadt az eső, a bisztró előtti sor mégis egyórás várakozást ígért; feladtam. Másodszor közvetlenül nyitás után érkeztem, és várakozás nélkül leültem. A tányéron ott sorakozott egy cumberlandi kolbász, egy tükörtojás, két szelet bacon, két hash brown, két karika black pudding, paradicsomszószos bab, grillezett paradicsom, gomba és egy nagy szelet pirítós olvasztott vajjal - 15,50 GBP-ért (16,80 EUR). A kolbász durvára darált és borsos volt, a sárgája az első vágásra szétfolyt, a black pudding pedig földesebb és fűszeresebb volt, mint amit a híre ígér. Londonban sokszor jártam, sokáig a kedvenc nagyvárosom volt - és jobb full English breakfastet ott még nem ettem. Az üres tányértól azzal álltam fel, hogy legközelebb akár szakadó esőben is kivárnám azt a sort.
E. Pellicci
