Mit kóstoljunk meg Barcelonában?
Barcelona Katalónia fővárosa és Spanyolország második legnagyobb városa. Az asztalnál azonban sokkal inkább katalán, mint spanyol. Kenyérkosár helyett paradicsommal bedörzsölt kenyér kerül az asztalra, a vasárnapi ebéd előtt vermutozni járnak, karácsony másnapján, Szent István napján pedig cannellonit sütnek. Sangriát és paellát persze itt is kapsz, főleg azokon az utcákon, amerre a turisták hömpölyögnek - a katalán konyha nem igazodik hozzájuk, pár sarokkal arrébb a maga ritmusában él.
Piacok Barcelonában
Ezt a saját ritmust a piacokon látni a legjobban - szinte minden barcelonai negyednek megvan a maga fedett csarnoka hallal, zöldséggel és egy bárral a délelőtti étkezéshez. A mai La Boqueria piac helyén álló húsárus standot már 1217-ben említik az írásos források. Nevét a Sant Josep kolostorról kapta, amely az 1835-ös tűzvészig állt itt; a fedett csarnokok 1840 után épültek, és hivatalosan a piacot ma is Mercat de Sant Josepnek hívják. A La Ramblára nyíló kapuján ma több látogató lép be, mint a Sagrada Famíliába, és a helyiek piacából nagyrészt turistalátványosság lett. Aki nyugodtabb bevásárlásra vágyik, ott van a színes, hullámos tetejű Mercat de Santa Caterina, vagy a Mercat de Sant Antoni, amely előtt vasárnaponként régi könyveket árulnak.
A piaci bárokban tartja magát az esmorzar de forquilla, a "villás reggeli": az árusoknak és a munkásoknak, akik már hajnaltól az árut rakodták, délelőttre rendes meleg étel kellett - pacal, tőkehal, kolbászos bab. A barcelonai piaci bárok ma is őrzik ezt a hagyományt, a katalán gasztrooldalak pedig a globalizált brunch helyi válaszaként írnak róla.
Vermutbárok, xampanyeriák és granják
A "fer el vermut", vagyis a vermutozás Barcelonában hétvégi rituálé: egy pohár csapolt vermut, egy olívabogyó, szóda szifonból, mellé pedig pár tapas vagy egy konzerv. Részletesen a spanyol vermutóráról szóló cikkemben írok róla - Barcelona azon városok közé tartozik, ahol a legkomolyabban veszik: a Poble Sec negyedben álló Quimet & Quimet bodega több mint száz éve csapolja a vermutot.
A cava a várostól délre, a látóhatáron túl fekvő Penedèsben születik, és katalánul sokáig xampanynak hívták. Barcelona saját helytípust talált ki neki: a xampanyeriát, a pezsgőre és tapasra szakosodott bárt. A leghíresebbet, a Born negyedben, közvetlenül a Picasso Múzeum mellett álló El Xampanyetet 1929-ben nyitotta meg az Esteve család, és az azonos nevű könnyű habzóbor ma is folyik benne.
Saját söre is van Barcelonának: az Estrella Damm sörfőzdét 1876-ban két elzászi unokatestvér alapította a városban, akik a francia-porosz háború után menekültek ide - innen a katalán sör németesen csengő neve. Ma a szomszédos El Prat de Llobregatban főzik, és 2026-ban ünnepli 150. születésnapját; bővebben a spanyol sörről szóló cikkemben. Csak ne számíts ingyen tapasra, mint Granadában: Barcelonában a sör mellé kért ételért fizetni kell.
Aztán ott vannak a granják, vagyis a tejivók. A Gótikus negyed kis utcája, a Carrer Petritxol tele van velük: a Granja Dulcinea 1941 óta, a Granja La Pallaresa 1947 óta működik. Suíst szokás rendelni, sűrű forró csokoládét hegynyi tejszínhabbal, mellé pedig mártogatni való churrost. A kakaó a város vérében van - a ColaCao, a kakaópor, amelyet minden spanyol gyerek ismer, 1946-ban született Barcelona Gràcia negyedében. Kánikulában pedig az orxateriák jönnek: az orxata (spanyolul horchata) Valenciából származó ital, Barcelonába azonban száz éve a délről érkező bevándorlók hozták. A La Valenciana 1910 óta, a Sirvent 1928 óta méri.
Mit kóstoljunk meg Barcelonában?
- Bomba de la Barceloneta. Hússal töltött, bundázott krumpligolyó, aiolival és csípős szósszal tálalják. Az 1950-es években született a kikötői Barceloneta negyed La Cova Fumada nevű bárjában, és azon kevés tapas egyike, amelyet Barcelona maga talált ki.
- Bikini. Pirított sonkás-sajtos szendvics, a jellegzetes spanyol reggeli része. Nevét a barcelonai Sala Bikini táncteremről kapta: Franco idején nem volt illendő idegen ételneveket használni, ezért a francia croque-monsieur-t itt "házi szendvicsként" árulták, a vendégek pedig a hely után kezdték elnevezni.
- Canelons. Sült hússal töltött, besamellel leöntött és sütőben átsütött cannelloni. A 18. század végén polgári háztartások olasz szakácsai hozták Barcelonába; ma Katalóniában Sant Esteve, azaz Szent István napjának, december 26-ának az étele.
- Pa amb tomàquet. Paradicsommal és fokhagymával bedörzsölt, sózott, olívaolajjal meglocsolt kenyér. A 19. századi katalán vidék találmánya, a barcelonai éttermekben viszont magától értetődő kísérője szinte mindennek.
- Crema catalana. Tojássárgájás krém karamellizált cukorkéreggel, amelyet katalán szakácskönyvek már a 14. században leírnak; hagyományosan Szent József napján, március 19-én eszik. Egész Katalóniáé, Barcelonában viszont minden étlapon ott van.
- Botifarra amb mongetes. Katalán kolbász fehér babbal, amelyet gyakran Katalónia nemzeti ételének neveznek. Nem barcelonai specialitás, a város hagyományos éttermeiben viszont biztos választás.
- Esqueixada. Hideg saláta tépett sózott tőkehalból, paradicsomból és hagymából - katalán nyári klasszikus, amely szinte minden hagyományos barcelonai étterem étlapján szerepel.
- Mel i mató. Friss sajt mézzel, a várostól nem messze fekvő Montserrat zarándokhelyhez kötődő desszert; a mató sajtot már a középkori Sent Soví szakácskönyv is említi.
- Calçots. Sült újhagyma romesco szósszal. Otthona a Tarragona melletti Valls, januártól márciusig azonban a barcelonai éttermek is kínálják - egy igazi calçotadáért mégis kiruccannak a barcelonaiak a városból.
- … és ha kell, további tucatnyi spanyol étel a listáról: Mit kóstoljunk meg Spanyolországban?
Ha csak pár napod van Barcelonára, a lényeg így is belefér: délelőtt piac, délben vermut, délután granja, este katalán klasszikus. A város pontosan ebben a sorrendben él.
Jó étvágyat Barcelonában!
