Cachorrinho: a portugál hot dog
A Cervejaria Gazela, a Porto belvárosa fölötti dombon álló söröző azzal a jelmondattal büszkélkedik, hogy az ő cachorrója régebbi, mint a legjobb francesinha. Elsőre pimaszságnak hangzik - a francesinhát 1952 óta készítik a városban, vagyis egy évtizeddel régebb óta, mint amióta a Gazela egyáltalán létezik. Csakhogy a jelmondatban nem az áll, hogy "első", hanem az, hogy "legjobb", és az így megfogalmazott mondatot a hely a bíróság előtt is meg tudná védeni.
A cachorrinho a portugál konyha kis szendvicse: ropogós zsemle friss kolbásszal és olvasztott sajttal, amelyet kontaktgrillen összepréselnek, csípős vajas szósszal meglocsolnak, majd apró falatokra vágnak - ezeket aztán sörrel öblítik le.
Mit jelent a cachorrinho, és hol keressük?
A cachorrinho szó a cachorro, azaz kutya kicsinyítő alakja - aki beírja a nevet egy fordítóprogramba, megtudja, hogy egy kiskutyát rendelt a sör mellé. A hot dogra ráadásul a portugál nyelvnek saját szava van, a cachorro-quente, szó szerint forró kutya, és pontosan itt kezdődik a félreértés: a cachorrinho neve kis hot dogot jelent, a hot doggal viszont szinte semmi közös vonása nincs - nincs benne se puha buci, se főtt virsli, se mustár. Amikor egy brazil weboldal bemutatta olvasóinak a portói szendvicset, szükségesnek érezte hangsúlyozni, hogy semmi köze az ő cachorro-quentéjükhöz.
Egy ilyen fiatal ételnél ritkán ennyire áttekinthető a földrajz: a cachorrinho tisztán portói ügy - Lisszabonba csak nemrég jutott el, és az ottani helyek nyíltan importként, "portói módra" árulják, Portugália többi részén pedig hiába keresed. Szülővárosában viszont vannak híresebb testvérei: a bifana, vagyis csípős léből zsemlébe halászott sertésszeletek, és a francesinha, az a rétegzett étel, amelyhez evőeszköz, sült krumpli és egy szabad délután kell. Mellettük a cachorrinho egyszerű sörkísérő harapnivaló - és nem is akar többnek látszani.
Ki találta fel a cachorrinhót, és ki tette híressé?
A Gazela 1962-ben nyílt meg nem messze a városi színháztól, és a cachorrinho az első napoktól kezdve az ő grilljén sül; hogy pontosan mikor préselte össze valaki az elsőt, azt senki sem jegyezte fel, így az étel története összemosódik a hely történetével. A legjobb fejezetet azonban nem a konyha írta, hanem egy vendég: állítólag ő kérte, hogy vágják apró falatokra a szendvicset, mert lassabban akart enni - és az egyetlen lassú evőnek tett engedményből mára az egész műfaj védjegye lett. Világhírt aztán Anthony Bourdain hozott neki, aki 2017-ben a Nem séfnek való vidék forgatócsoportjával érkezett ide. A Gazela ma "O Original Cachorrinho", vagyis az eredeti néven hirdeti magát, és ezt a címet eddig egyetlen másik hely sem vitatta el tőle.
Két kolbász egy zsemlében
A zsemlében ráadásul nem virsli van, hanem egyenesen kétféle friss kolbász egymás mellett - salsicha fresca és linguiça -, rajtuk pedig egy szelet queijo flamengo, a portugálok válasza a goudára. A többiről a papo seco zsemle, a ropogósra préselő grill és a csípős vajas szósz gondoskodik - a pontos receptet a Gazela titokban tartja, és állítólag csak két ember keverheti ki a helyen. Az utcai büfék virslije a mustárra és a gyors továbbállásra épít; a cachorrinho ugyanolyan egyszerű vigasz, csak vajra, sajtra és arra épül, hogy a pultnál egy darabig ott maradsz.
Állva vagy bárszékről eszik, fogpiszkálóval vagy kézzel, falatról falatra, mellé egy kis sört - a Gazela végül is cervejaria, azaz söröző. A cachorrinho késő esti harapnivalóként a legjobb: a helyiek színház vagy mozi után, esetleg a bárokból hazafelé ugranak be rá, és senki sem tesz úgy, mintha vacsora volna. Ha pedig nem találsz szabad széket, százharminc méterrel arrébb ott a második Gazela - akkor nyílt, amikor egyetlen pult már nem bírta a sort.
Bourdain nyomában a Gazelába
A Gazelába (lásd Hol együnk Portóban?) nem az éhség vitt el, hanem épp Anthony Bourdain: Portóban be akartam járni az útvonala egy részét, és ott kezdtem, ahol forgatott - a hely a látogatására ma is egy kis oltárral emlékezik. A márványpultnál ültettek le csupa helyi közé, akik sört kortyolgattak, és közben cachorrinhót csipegettek, így az első sorból láttam az egész előadást; a leggyorsabb szám, a kész szendvics felaprítása, pár másodpercig tart - aki a sörébe bámul, lemarad róla. A zsemle ropogott, a sajt minden falatnál nyúlt, a szósz pedig kis késéssel csípett - épp annyira, hogy az ember kérjen még egy sört. Egy adag 4 EUR volt, egy kis Super Bock deres pohárban 2 EUR. Utána már csak le kellett sétálnom a Gazelától a Douróhoz, kockaköves lépcsőkön a háztetők között egészen a Dom Luís I hídig. Ezt a kilátást Porto ingyen adja a számla mellé.
