Mapshalia étterem, Tbiliszi: sorban állás a grúz klasszikusokért
Tbilisziben, az Aghmashenebeli sugárúton egy jellegtelen ajtó előtt rendszeresen sor áll, és már a járdán kezdődik. Ebédért állnak sorba: babpüréért, sajtos kenyérért és diós levesért.
A Mapshalia (grúzul: მაფშალია) olcsó tbiliszi étkezde megrel konyhával, és az egyik legjobb hely, ahol a grúz konyhát egy ültő helyében végig lehet enni. Az adagok nagyok, az árak kicsik, és az asztaloknál a helyiek vannak többségben a turistákkal szemben.
Megrel konyha az Aghmashenebeli sugárúton
Megrélia (Szamegrelo) Grúzia nyugati részén, a Fekete-tenger partján fekszik, és konyhájának az egész országban laktató és bőkezű a híre. A Mapshalia ehhez a hagyományhoz sorolja magát, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban megrel tétel az étlapon elsősorban a khachapuri megruli - kerek sajtos kenyér, amely a gyakoribb imereti változattól abban különbözik, hogy a sajt nemcsak benne van, hanem a tetejére is rásül; az étlap többi részét egész Grúziában főzik. Hogy mit jelent maga a Mapshalia név, megbízhatóan nem sikerült kiderítenem - a megrel önálló nyelv, nem a grúz egyik nyelvjárása, és nem szívesen árulja el a szavai jelentését. A hírnevéről viszont papírja is van: a Forbes Georgia Tbiliszi legjobb éttermei közé sorolta - nem is rossz karrier egy olyan étkezdének, ahol idegenek is nyugodtan leülnek az asztalodhoz.
Mit rendeljünk a Mapshaliában?
Itt szinte minden második tányéron ott a dió, a grúz konyha kézjegye. A lobio sűrű babpüré korianderrel és nyers hagymával, kenyér és savanyúság jár mellé. A pkhalihoz a főtt zöldséget - spenótot, céklát vagy padlizsánt - dióval, fokhagymával és zöldfűszerekkel dolgozzák össze sűrű krémmé. A kharcho diópasztával sűrített marhahúsleves, amelynek egyetlen helyes változatában még két szomszédos háztartás sem tud megegyezni. Laktató házi koszt, amilyet otthon, Csehországban a hentesüzletek melletti falatozókból ismerünk - csak éppen korianderrel és egy halom dióval megtoldva.
Az étlap húsos felét az ostri vezeti, paradicsomban párolt csípős marhahús. A nyárson sült húst Grúziában mtsvadinak hívják, Tbilisziben azonban inkább az orosz saslik szót hallani - a néprajzkutatók csendes bánatára, akik a két hagyományt aggályosan megkülönböztetik. Aki pedig a nagy grúz lakomát zsebkiadásban szeretné megkóstolni, rendeljen a khachapuri mellé pkhalit is - mindkét étel ott van a supra, vagyis az ünnepi grúz lakoma asztalán is.
Sorban állás, készpénz és semmi angol
A Mapshalia kicsi, a híre nagy, így a bejárat előtti sor egyszerűen hozzátartozik a helyhez - gyorsan halad, és megéri kivárni. Kizárólag nők szolgálnak fel, angolul egyikük sem beszél, és mégsem maradt itt még senki éhen: a készségesség és az ujjal mutogatás megbízhatóan pótolja a szótárat. Hozz magaddal készpénzt, ottjártamkor kártyával nem lehetett fizetni.
Az asztal, amelyhez visszajártam
Tbilisziben rengeteg helyet kipróbáltam, de egyikbe sem jártam vissza olyan gyakran, mint a Mapshaliába. Lassanként szinte az egész étlapot végigettem: a kitűnő lobiót egy tálka csípős zöldséggel, a spenótos pkhalit, a nyers hagymával megszórt nagy adag sertéssaslikot, a diópasztás kharchót és az ostrit, amelyben a hús a számban omlott szét, a fűszerezése pedig hibátlan volt. A lobio és a pkhali egyaránt 5 GEL (1,80 EUR) volt, a saslik és az ostri egyaránt 7 GEL (2,40 EUR), a kharcho 8 GEL (2,80 EUR), összes rendelésem legdrágább tétele, a khachapuri megruli pedig 11 GEL (3,80 EUR). Minden alkalommal úgy távoztam, hogy már tudtam, mit rendelek legközelebb.
Mapshalia
