Az El Camino tapas étterem: spanyol vendégszeretet a prágai Vinohrady negyedben
Hétfő van, este hat óra. Az éttermek foglalási naplójában ez a leghálátlanabb időpont - a hét eleje, amikor a legtöbb hely még csak ébredezik a hétvége után. Odakint nehéz, nedves hó hull, a meteorológusok pedig jegesedésre figyelmeztetnek, amely korcsolyapályává változtathatja a prágai utcákat. Ideális este ahhoz, hogy az ember otthon maradjon a melegben.
Mégis, amikor kinyitod az El Camino tapas ajtaját a Vinohrady negyedben, olyan valóság fogad, amelyről minden vendéglős álmodik: az étterem az utolsó helyig megtelt.
Tompa fények, cavával teli poharak csilingelése és egy illat, amely kétezer kilométerrel délnyugatra repít. Az El Camino tapas David Böhm vágyából született, hogy elhozza Prágába a spanyol vendégszeretetet.
A "tapas" szónak Csehországban néha szerencsétlen mellékzöngéje van - olívabogyós tálkák és kiszáradt sajt a bor mellé.
Az itteni koncepció inkább ahhoz áll közel, amit Spanyolországban kis formátumú alta cocinának neveznek. Nem "csipegetésről" van szó, hanem teljes értékű degusztációs élményről.
Már a pult mellett elhaladva sem lehet nem észrevenni az egész Jamón Ibérico sonkacombot. Nem akármilyen sonkáról van szó, hanem a Cebo de Campo kategóriáról - az ibériai sonka második legmagasabb minőségi fokozatáról, amely szabadtartású, természetes mozgású, részben gabonával takarmányozott sertésekből származik.
Amikor a mini kóstolóadag landol az asztalunkon, azonnal látjuk a márványozott szerkezetét, a zsír már szobahőmérsékleten olvad. Az íze diós, intenzív és hosszan lecsengő.
Miközben az utolsó szeletet esszük, elérkezik az este legfontosabb döntésének ideje. Az El Camino sajátos rendszert kínál arra, hogy a konyháját a lehető legteljesebben élvezd - úgynevezett közös menü formájában. De ne tévesszen meg a név. Az El Caminóban (általában) nem egyetlen, az asztal közepére tett tálból szedtek.
Az itteni felfogás kényelmesebb. A "közösség" itt közös étkezést jelent - az asztalnál mindenki ugyanazokat a fogásokat kóstolja ugyanabban az időben, de minden vendég a saját, precízen tálalt tálkáját vagy tányérját kapja.
Ideális kompromisszum: ugyanazon az ételen osztoztok, arról beszélgettek, közben mégis élvezitek a saját tér és a saját adag kényelmét. Háromféle változat közül lehet választani: négy-, öt- és hatfogásos degusztáció, a végén desszerttel.
Az El Camino spanyolul utat jelent. A mi gasztronómiai utunkon a személyzet ajánlására bízzuk magunkat. Az almaborral remekül párosított vadlazac és a migas után - ez az egyik legtradicionálisabb spanyol étel, amelyet a világ nagy része mégsem ismer - a krémes hal- és rákleves következik, majd a fésűkagyló.
Épp ennél a fogásnál hal el először teljesen a beszélgetés, hogy átadja a helyét a tiszta gasztronómiai lelkesedésnek.
A fésűkagyló kényes alapanyag, egyetlen másodperccel tovább, és máris gumiszerű. Ezek tökéletesen készültek: a felületük karamellizált, a belsejük mégsem túlsütött. A fodros kellel, az algás pil pil szósszal és a paprikalekvárral alkotott kombináció lenyűgöző.
Aztán ott van az "a la moruno" polip. A név egyértelműen a spanyol konyha mór hatásaira utal. A római kömény íze a füstölt padlizsán füstös ízével keveredik. A szépiatintával színezett tabbouleh földes jellegével kellemesen kiegyensúlyozza az ételt. A polip puha, mint a vaj, mégis megőrzi a szerkezetét.
A szarvasgombás karfiol számomra az egész degusztáció egyetlen gyengébb pillanata volt. Látványra gyönyörű fogás, a vastag karfiolszelet ugyan szépen megpirult, ízre viszont túlságosan semleges maradt. A kísérőm ezzel szemben a karfiolt is dicsérte. A húsos fogások azonban gyorsan visszahozzák a korábbi színvonalat.
A kacsa-butifarra a katalán kolbász egy változata. Itt fehér babbal és erőteljes kacsaszósszal tálalják. Ez a comfort food a legfényűzőbb formájában. A bab vajpuha, a kolbász szaftos, a szósz pedig olyan erőteljes, hogy az utolsó cseppig ki szeretnénk tunkolni kenyérrel.
Menünk húsos részét az ibérico sertés zárja. A fekete sertések húsa híres a minőségéről, az El Caminóban patatas revolconasszal (paprikás krumplipürével) és - sokak számára meglepő módon - disznófül-chipsszel egészítik ki.
Desszertet az El Caminóban mindenki külön választhat az asztalnál. A torrijas a francia pirítós spanyol változata, csak sokkal gazdagabb. Itt tejjel és fűszerekkel átitatva, aranybarnára sütve tálalják, sós karamellás fagylalttal és egy csepp Oloroso sherryvel. Olyan desszert, amely eltűnik a tányérról, mielőtt kimondhatnád, hogy "tinto de verano".
A rumos, füstölt mézes banánkenyér a jól ismert házi klasszikust érdekesebb desszertté emeli anélkül, hogy túlbonyolítottnak hatna.
Az El Camino weboldalán hiába keresnéd a "borpárosítás" menüpontot, mégis megtapasztalhatod itt - teljesen személyre szabva.
Egy spanyol étteremben az üdvözlőital nem is lehet más, mint cava; a Castell Sant Antoni borászat Jazz Nature nevű pezsgője kis tisztelgés a dzsessz harmóniája előtt. A Canals család 24 hónapig seprőn érlelte ezt a bort. A xarel·lo, macabeu és parellada fajtákból álló házasítás a pohárban zöldalma, őszibarack és fehér virágok jegyeit tárja fel. Élénk, elegáns cava tökéletesen kiegyensúlyozott savakkal.
Úgy terveztem, hogy egész este alkohol nélkül maradok, és csak "belekóstolok" a kísérőm boraiba. Már beletörődtem egy kancsó vízbe; amikor ezt jeleztem a személyzetnek, csak egy apró, cinkos kacsintás jött, és az asztalon landolt egy Copenhagen Sparkling Tea Blå. Olyasmi, amire itt egyáltalán nem számítottam. Abban a pillanatban teljesen levettek a lábamról.
Ez a dán pezsgő tea szép példája annak, hogy az alkohol hiánya nem jelenti az íz vagy a komplexitás hiányát. A Blå ("kék") tea jázmin- és kamillajegyekre épül, amelyeket a zöld teák mélysége és a lecsengésben a darjeeling finom cserzőanyagai emelnek ki.
Az El Caminóban a négyfogásos menü desszerttel 1450 CZK (58 EUR), az ötfogásos menü desszerttel 1650 CZK (66 EUR), a hatfogásos desszerttel pedig 1850 CZK (74 EUR).
A Gault&Millau gasztronómiai kalauz 2025-ös kiadásában az El Camino étterem magas értékelést, a lehetséges húszból 14 pontot kapott (két sapka), a 2026-os Michelin-kalauzból viszont valószínűleg kimarad, ami nagy kár. Nemcsak a példás vendégszeretetéért érdemelne elismerést.
Jó étvágyat!
El Camino tapas
