Mit hozzunk haza?
Számomra az étel a legjobb szuvenír: a hűtőmágnessel ellentétben otthon jóízűen elfogyaszthatom, és egy pillanatra gondolatban visszarepülök oda. Ezért minden utamról gasztroszuvenírekkel térek haza. Általában könnyű csomaggal, csak egy kis hátizsákkal utazom, de az étel kedvéért kivételt teszek - Iránból bőrönddel jöttem haza, és a megengedett súlyt "csak" egy kilóval léptem túl 😁
A három kedvenc gasztroszuvenírem
A rangsor minden úttal kicsit változik, de ez a három tétel nálam már régóta vezet:
- Iráni pisztácia. A leghíresebb iráni szuvenír és nálam az első számú. Vásárláskor érdemes az akhbari fajtát keresni - ez a legdrágább mind közül, de a különbség érezhető. Hogy mi érdemel még helyet a bőröndben, arról a Mit hozzunk haza Iránból? című cikkemben írok.
- Tea. A feketét vagy a zöldet szeretem. Hozok haza iráni teát Gilánból és török teát Rize környékéről is, legutóbb viszont egy teljesen hétköznapi pakisztáni fekete tea nyűgözött le: a Tapal Danedar, egy 1947 óta működő karacsi családi cég granulált teája.
- Helyi olasz tészták. Olaszországban elképesztően sokféle tésztaforma létezik, ezért mindig a meglátogatott régióra jellemzőt viszem haza - Szicíliáról a Trapani környéki busiatét és a caserecce-t, Bariból az orecchiettét (tésztafüleket), amelynek még saját utcácskája is van: az asszonyok ott a házuk ajtaja előtt formázzák kézzel. Szívesen veszem a teljes kiőrlésű változatokat.
Édes zsákmány
Minden meglátogatott országból legalább egy csokoládét hazavinni számomra (szinte) kötelező - még azokból az országokból is, amelyek nem éppen a csokoládéjukról híresek. Az utóbbi idők legnagyobb meglepetése a dubaji csokoládé iráni változata volt: pisztáciával és kadayiffal töltött bonbonok, amelyek felveszik a versenyt az európaiakkal. A klasszikus továbbra is a svájci csokoládé - néhány tábla nélkül egyszerűen nem indulok haza.
A halva a kedvenc török édességem, egyszerre omlik szét és olvad el a nyelven. A tunéziai halvát, amelyet úgy csomagoltak kis alutálcába, mint nálunk, Csehországban a Májka májkrémet, "muszáj volt" megvennem - most már tudom, hogy ezt a kiszerelést jobb elkerülni 😁 Lengyelországból krówkit hozok, vagyis csak tejből, cukorból és vajból készülő tejkaramellát, Iránból mézes sohant vagy pisztáciás gazt, Törökországból lokumot, Nagy-Britanniából pedig fudge-ot.
Sajtok és hentesáruk
Rendszerint a sajtok és az érlelt sonka teszik ki a legnagyobb részét annak, amit hazaviszek. Svájcból a pikáns Tête de Moine, amelyet speciális gyalúval vékony rozettákká gyalulnak, Spanyolországból a füstölt baszk Idiazabal (az én darabom bronzot nyert a World Cheese Awardson) és a jamón sonka, Bulgáriából pedig a fehér sirene sajt. Fordítva is működik: gyakran viszek olomouci kvarglit (Olomoucké tvarůžky), ezt a csípős szagú kis morva sajtot Franciaországba, a sajtkészítő hagyományairól híres országba - és karakteres ízével ott nagy sikert arat.
Kávé és valami erősebb
Kávérajongóként gyakorlatilag minden országból kávét kell hoznom - még azokból is, ahol nem termesztenek kávét. Számomra az a fontos, hogy legalább helyi pörkölőből származzon. És amióta Olaszországból hazahoztam egy kotyogós kávéfőzőt, a frissen őrölt kávéból nem engedek.
Az alkoholnál a kóstolókészletekre esküszöm: a mauritiusi rumot a Saint Aubin lepárló öt kis üvegből álló készleteként hoztam haza, az örmény Ararat brandyt pedig egy három évjáratból álló készletben - szépen megmutatják, mit tesz vele a hordóban töltött idő. Csehországból cserébe morva szilvapálinkát viszek ki a világba; a családunk is maga főzi a sajátját.
Hogyan és hol vásárolok
- Egy közönséges szupermarket is remekül megteszi. Svájcban a COOP, Mauritiuson a Winners lánc, Törökországban egy teljesen átlagos sarki bolt. Még jobb azonban, ahol lehet, közvetlenül a termelőktől vásárolni - a pisztáciavajat és a kézzel kalapált réztálcát is az iráni Jazdban vettem azoktól, akik maguk készítik őket.
- A fűszereket csomagolva veszem, nem kimérve a piacon. Az ilyen árunál szeretem azt a tisztaságérzetet, amit a szupermarketből származó, higiénikusan csomagolt termék ad. Ez a sáfrányra is vonatkozik - az iráni számít a világ legértékesebbjének.
- A kézipoggyászba kis és törhetetlen csomagok valók. A kóstolóüvegek a folyadékokra vonatkozó kabinkorlátozáson is átmennek, a vákuumcsomagolt sajt vagy olívabogyó a biztonsági ellenőrzésen. A törékeny dolgokat, például a spanyol mantecados kekszet viszont a bőrönd közepébe csomagold - különben csak morzsát viszel haza.
- Figyelek a vámszabályokra. Főleg az Európán kívüli járatoknál győződj meg előre, hogy az adott termékeket legálisan behozhatod.
- Gondolok az eltarthatóságra. A friss dolgokat az utolsó napon veszem meg, és otthon azokat eszem meg elsőként; az aszalt gyümölcs, a halva vagy a bsissa viszont hetekig eláll.
És neked mi a legjobb gasztroszuveníred? Jó utat és finomságokkal teli bőröndöt!
Mit hozzunk haza Spanyolországból?
Spanyolországból mindig egy dugig tömött hátizsáknyi finomsággal jövök haza. Érlelt jamón sonka, chorizo kolbász, baszk Idiazabal sajt, marinált boquerones szardella, valamint omlós mantecado és polvorónes keksz. Mellé pedig kakaó, amelyből otthon ugyanolyan sűrű forró csokoládé lesz, mint amilyet Spanyolországban a churros mellé szolgálnak fel.
Mit hozzunk haza Örményországból?
Örményország az egyik legízgazdagabb ország, ahol valaha jártam, és gasztroszuvenírek szempontjából egyszerűen remek hely. Én egy Ararat brandy díszdobozzal, aszalt sárgabarackkal és őszibarackkal, édes, diós sujukhhal és faszenes lavassal tértem haza. A hosszú hazaútra pedig a chechil szálas sajt és a szalámirudak váltak be.
Mit hozzunk haza Svájcból?
Svájcból főleg sajtot hozok haza: pikáns Appenzellert, az Emme völgyéből származó igazi Emmentalert, a fondü alapját adó Gruyère-t és egy kóstolóválogatást az ismerkedéshez. Melléjük csomagolok birnweggen körtés táskákat, érlelt hentesárut az olasz nyelvű Ticino kantonból és néhány tábla csokoládét - a tejcsokoládé végül is Svájcban született. Szinte mindent megveszel egy átlagos szupermarketben.
Mit hozzunk haza Mauritiusról?
Mauritius konyhájában indiai, kínai, afrikai és francia hatások keverednek, és a helyi gasztroszuvenírek is ugyanilyen sokszínűek. Én a szigetről egy Saint Aubin rumkóstoló csomagot, egy fűszerkeveréket a rum ízesítéséhez, a Dodo Café pörkölő kávéját és Bois Chéri vaníliás teát hoztam haza. A sós banánchips és a csípős gyömbércukorka pedig a hosszú hazautat tette kellemesebbé.
Mit hozzunk haza Izraelből?
Az izraeli konyhában a világ minden tájáról érkezett zsidók ízei találkoznak, így a helyi finomságok nagy részét már korábban megkóstoltam az eredeti hazájukban. Végül három különlegességet hoztam haza: a tészta formájú bisli snacket, a mogyorós bambát, amely az izraeli sós rágcsálnivalók piacának negyedét uralja, és a Ben-Gúrión rizsének becézett ptitim tésztát.
Mit hozzunk haza Szicíliáról?
Szicíliáról busiate és caserecce tésztát hozok haza, helyi kistermelők sajtjait és a szemcsés, védett IGP-minősítésű modicai csokoládét. Mellé kandírozott narancshéjat, Palermo környékén sütött ánizsos kekszet és egy kis üveg keserédes amarót, amely még a repülőre is felvihető. Az olcsó, szicíliai motívumokkal díszített kerámia pedig ajándéknak is remek.
Mit hozzunk haza Törökországból?
Törökországból főleg édességeket hozok haza: kis rudakban árult szezámos halvát és aszalt fügés-diós változatát, mellé pedig Gaziantep környéki pisztáciával készült csokoládét. A csomagba került még török Earl Grey fémdobozban, sakuraízű zöld tea, fekete faeperdzsem és kipróbálásra egy instant lencseleves is - mindezt egy átlagos szupermarketben is megveheted.