Palesztin sör: a Birzeit mikrosörfőzde Shepherds söre
A fiatal sörfőzde egy botos pásztort rajzolt a címkéjére - Betlehem vidékén aligha lehetne kézenfekvőbb motívumot kitalálni. A Palesztin Hatóság azonban elutasította a tervet: az alak állítólag túlságosan hasonlított Jézusra, neki pedig nincs keresnivalója egy sörösüvegen. A sörfőzdének három hónapjába telt, mire meggyőzte a hivatalt, hogy a pásztor egyszerűen csak pásztor.
A Shepherds pilseni típusú világos láger egy Birzeit városában működő mikrosörfőzdéből - egyike azon kevés sörnek, amelyet magában Palesztinában főznek.

A pásztorok söre
Az angol név pásztorokat jelent, és az arab جعة الرعاة is ugyanezt mondja: a pásztorok söre. Olyan alakokra utal, akiket az egész világ ismer a karácsonyi történetből - a Betlehem környéki mezőkön őrködő pásztorok tudták meg elsőként, hogy megszületett a gyermek. A név és a címke is annak a vidéknek a keresztény emlékezetéből merít, ahol a sörfőzde áll: Birzeit keresztény kisváros Rámalláh közelében, a palesztin sörfőzés pedig teljes egészében a keresztény kisebbség ügye, mert a muszlim többség vallási okokból elutasítja az alkoholt.
A második sörfőzde egy országban, ahol nem a sör a szokás
A Birzeit Brewery-t 2013-ban alapította a három Sayej fivér, az első üveget azonban csak 2015 nyarán adták el, mert az engedélyek beszerzése és a berendezések behozatala Ciszjordániában tovább tart, mint bárhol máshol. Nem ők voltak az elsők: két évtizeddel korábban egy másik keresztény faluban megalakult a Taybeh sörfőzde, a Közel-Kelet legelső mikrosörfőzdéje - nagyjából tíz évvel megelőzte az első izraelit, és annak idején maga Jasszer Arafat is támogatta. A környék rokon sörei közé tartozik a libanoni Almaza és a jordániai Petra, amelyet a neve ellenére Ammánban főznek; a határon túlról pedig az izraeli Goldstar érkezik.
Ciszjordániában sört főzni önmagában is logisztikai bravúr: az európai alapanyagok két hét alatt futnak be az izraeli kikötőkbe, onnan viszont még hónapokig tart az útjuk a palesztin sörfőzdékig, a kész palackok pedig az ellenőrzőpontokon vesztegelnek, ahol a katonák néha még a hordókat is kinyitják - a Jeruzsálembe tartó szállítmány útja, amely közúton húsz perc, órákig is elhúzódhat. Hogy mennyire törékeny ez a vállalkozás, azt a második intifáda mutatta meg: a Taybeh bevételei akkor kilencven százalékkal zuhantak, és a sörfőzde az olívaolaj-eladásokból tartotta magát a felszínen. A Shepherdst ennek ellenére Izraelben is árulják, és Olaszországba, Chilébe meg az Egyesült Államokba is exportálják - minden sorompón át egészen a tengerentúlig.
A zászlóshajónak számító világos változat mellett van borostyánszínű ale és sötét stout is. A pilseni alap azt jelenti, hogy egy cseh már az első pohárnál otthon érzi magát; csak ne számíts rá, hogy minden sarkon sört kapsz - Palesztinában alkoholt főleg a keresztény városokban és a turistáknak szóló helyeken csapolnak. Aki pedig teljes pompájában szeretné látni a palesztin sört, elutazhat Taybeh-be a helyi Oktoberfestre: 2005 óta rendezik meg, és a sör mellé dabkét táncolnak.
Egy üveg sör vízzel Betlehemben
A Shepherdst Betlehem turistanegyedében ittam, ahol a behűtött üveget egy fél liter vízzel csomagban árulták, a kettőt együtt 15 ILS-ért (4 EUR). Pontosan olyan íze volt, amilyennek egy világos lágernek lennie kell: tiszta, finom komlós kesernyésséggel és egzotikus meglepetések nélkül - egy cseh szájíznek szinte ismerős. Aztán a sör még egyszer meglepett: ugyanezt az üveget később egy izraeli boltban is megláttam. Az ellenőrzőpontok a hordókat feltartják, a szomjúságot nem.