Fedélzeti menü
A fedélzeti menü az az étel és ital, amelyet a légitársaság egyenesen az ülésedhez szolgál fel - tíz kilométerrel a föld felett pedig minden kicsit másképp ízlik, mint odalent. A történelem legelső fedélzeti étkezése egyébként szerényen festett: 1919. október 11-én a Handley Page Transport Londonból Párizsba tartó járatának utasai három shillingért kaptak egy csomagot szendviccsel, gyümölccsel és csokoládéval. Az európai légitársaságok azonban már az 1920-as években homárt és foie gras-t vittek a fedélzetre.
Leggyakrabban fapados légitársaságokkal repülök, így jól tudom, hogy az ingyenes étel a fedélzeten egyáltalán nem magától értetődő. Ezért minden járat, ahol a fedélzeti menü benne van a jegy árában, kis ünnep számomra.
Miért ízlik másképp az étel a repülőn
A repülőgép utastere ellenséges terep az ízlelőbimbók számára: az alacsonyabb nyomás és a kiszáradt levegő tompítja a szaglást és az ízérzékelést is. A Fraunhofer Intézet 2010-es, a Lufthansa megbízásából készült tanulmánya szerint repülés közben a sós íz érzékelése 20-30 százalékkal, az édesé 15-20 százalékkal csökken. A repülőn ezért olyan az étel íze, mintha náthás lennél - a légi cateringcégek ezt erőteljesebb fűszerezéssel ellensúlyozzák. Részben ezért rendelnek annyian paradicsomlevet a fedélzeten, pedig a földön hozzá sem nyúlnának.
A másik korlát az idő. Az ételt a repülőtéren egy erre szakosodott cateringcég főzi meg, hűtve kerül a gépre, és a fedélzeten már csak felmelegítik. Rövid járaton ezt szinte észre sem veszed, hosszún viszont igen. A sok órával korábban készült rántotta nem veheti fel a versenyt a frissel - ezt az Isztambulból Mauritiusra tartó járat reggelijénél tapasztaltam meg. Erre a problémára a hosszú járatokon gyakorlatilag nincs megoldás, egyik légitársaságnál sem.
Gyakorlati tipp: a legtöbb légitársaság kínál gluténmentes, vegetáriánus, vegán, kóser vagy halal étkezést, de csak akkor, ha jóval az indulás előtt megrendeled. A fedélzeten már senki sem varázsol elő ilyet.
Turkish Airlines: a menü, amelyhez mindig visszatérek
A legjobb fedélzeti menüt eddig a Turkish Airlines-nál ettem. Még a rövid járatokon is benne van a jegy árában - a Prágából Isztambulba tartó útvonalon így kaptam csirkecurryt humusszal és csokoládéhabbal, valamint török köftét rizzsel és babsalátával. Az a tejszínhabos csokoládéhab egyébként a legjobb desszert, ami valaha repülőn az asztalkámra került.
Egészen más liga a hosszú távú járatok világa. Útban Mauritiusra a személyzet felszállás után piperecsomagot és nyomtatott menükártyát osztott, így előre tudtam, mire számíthatok: humusz ropogósra melegített bagettel, csirke biryani, inni pedig török bor, sör vagy tea. A visszaút a repülésrajongóknak külön csemegét tartogatott: a "Kushimoto" nevű gépen utaztunk, amelynek különleges emlékfestése Törökország és Japán barátságának 125 évére emlékeztetett.
Az isztambuli éjszakai induláshoz ráadásul egy olyan rituálé is kötődött, amelyet a hagyományos légitársaságokkal való repülésben a legjobban szeretek: egyenesen az IGA Lounge-ból szálltam fel a gépre, így az este első fogását még a földön ettem meg. A repülőtéri lounge-ok egyébként külön fejezetet érdemelnek.
Fapadosok: víz pénzért, köfte hűségpontokért
A fapados légitársaságoknál más szabályok érvényesek. A jeggyel egy ülést veszel A pontból B pontba, minden más külön fizetendő extra - még egy pohár víz is. Ugyanebbe az irányba mozdulnak a hagyományos európai légitársaságok is: az európai járatokon ma már megszokott, hogy turistaosztályon semmilyen ingyenes harapnivalót nem kapsz.
A fedélzeten így is lehet jól enni. A török Pegasus Airlines fedélzeti menüje kellemesen meglepett: szaftos köfte jól fűszerezett bulgurral és egy szendvics, amelyben egyáltalán nem spóroltak a kaşar sajttal. A BolBol hűségprogramnak köszönhetően időnként be is váltom rá az összegyűjtött pontjaimat.
Legtöbbször azonban a harmadik utat választom: a fapados járatokon semmit sem veszek, a megspórolt pénzt pedig leszállás után költöm el - egy teázóban vagy egy kebabosnál, ahol közvetlenül a helyieket támogatom.
Hosszú járaton a fedélzeti menüt az utazás teljes értékű részének tekintem, rövid úton megvagyok nélküle. És te hogy vagy vele - az étel alapján is választasz légitársaságot, vagy saját elemózsiával szállsz fel?
