Pelisterka: macedón ásványvíz a Pelister lábától
A Pelisterka (macedónul: Пелистерка) természetes ásványvíz a Bitola melletti Pelister-hegy alatti kutakból, már a forrásnál szénsavas, és olyan alacsony az ásványianyag-tartalma, hogy az íze alig különbözik a közönséges vízétől - a macedón konyha legegyszerűbb szereplője, amely minden asztalra odakerül.
Honnan kapta a nevét a Pelisterka?
A vizet nem egy marketingcsapat nevezte el, hanem egy szavazás. Amikor a bitolai Lozar mezőgazdasági kombinát ásványvízzel bővítette a termelését, és nevet keresett neki, a nyilvánossághoz fordult: nagyjából négyszáz szavazat és százharminc javaslat érkezett, köztük a Pelagonija a várost körülvevő síkság, a Pelagónia után, vagy a Herakleja a város szélén fekvő ókori település után. A bitolai Goce Dimovszki nyert a Pelisterkával - a Pelister-hegy után, amely a város fölé magasodik, és az ország legrégebbi nemzeti parkjának is a nevét adta -, és ötszáz dinárt meg néhány ingyen palackot vihetett haza érte. Hogy maga a Pelister szó mit jelent, azt senki sem tudja biztosan: a népi magyarázat "öt levélről" beszél, a nyelvészek fehér kövekről, a görög pedig egy galambról, amelyre a sziklás csúcs messziről állítólag hasonlít. A víz tehát egy olyan hegyről kapta a nevét, amelynek a nevét senki sem tudja lefordítani.
Hazájában a Pelisterka vezet a szénsavas vizek között, a szénsavmentes piacon viszont az egy generációval fiatalabb Gorska az úr.
Ki palackozza a Pelisterkát, és mióta?
A címkén az áll, hogy "since 1953", és ez az évszám igaz is, csak éppen nem a vízre. 1953-ban alakult meg Bitolában a Lozar vállalat, amely szőlőt termesztett és bort készített; ásványvizet csak 1968-tól kezdett palackozni, amikor a szőlők mellé kutak és szén-dioxid-gyártás is került, az első Pelisterka pedig zöld üvegpalackokban indult útjára. A zöld szín a mai napig megmaradt, csak az üveget váltotta fel többnyire a műanyag. A szénsavmentes változat, amelyet a cég kertelés nélkül Običnának, vagyis Közönségesnek nevezett el, csak több mint negyven évvel később jelent meg, amikor a márka már a buborékok szinonimája volt.
Mi van benne, és melyik palack melyik?
A víz két palackozóüzemből érkezik, amelyek Medzsitlijában, egy közvetlenül a görög határ mellett fekvő faluban állnak, nagyjából százhúsz méter mély kutakból, és a buborékait már a föld alól hozza magával - a cég nem adja hozzá, csak palackozza. Az ásványianyag-tartalma alacsony, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Pelisterkában nincs meg a gyógyforrások sós, fémes mellékíze, és literszámra ihatod anélkül, hogy gyógykúrán éreznéd magad. A macedónok a szénsavas ásványvizet általában kisela vodának, savanyú víznek hívják - és egy cseh ember ezen csak mosolyogni tud, mert mi otthon a természetesen szénsavas vizet gyakran pontosan így, kyselkának, azaz savanyúvíznek nevezzük. Szkopjéban ráadásul egy egész városrész is a Kisela Voda nevet viseli, egy helyi forrás után, így ott az a mondat, hogy "megyek a kisela vodára", többféle dolgot is jelenthet.
A Pelisterkát mindenhez és mindenhol isszák: a kávéhoz, amely mellé a kávézóban akkor is kapsz egy pohár vizet, ha nem kérted - ez régi balkáni szokás, állítólag eredetileg a kanál leöblítésére szolgált -, a rakijához, az ebédhez, a buszon.
A macedóniai utam alatt végig Pelisterkát ittam, felváltva a szénsavasat és a szénsavmenteset. Az ízéről nincs mit írni, és ezt dicséretnek szánom. Egy félliteres palack a szupermarketben 22 MKD (0,40 EUR) volt, ez volt a legolcsóbb dolog, amit az országban újra meg újra megvettem.
