Gazoza: a legendás macedón körteüdítő
Aki ismeri Olaszországot vagy Törökországot, magabiztosan olvassa a gazoza szót: átlátszó szódavíz. Egy macedón szupermarketben viszont egy hűtő fogadja, tele üvegekkel, amelyekben valami aranyló narancsszínű ital hűl, és ami ezt az olasz szódával összeköti, az csak a név meg a buborékok.
A gazoza (macedónul: Газоза) édes, szénsavas, körteízű, aranyszínű üdítő, amelyet Észak-Macedóniában egy prilepi sörfőzde palackoz. Ez az ország legkelendőbb hazai alkoholmentes itala, jéghidegen isszák, egyenesen az üvegből.
Mit jelent a gazoza, és miért más a macedón?
A név tulajdonképpen gyűjtőnév: a gazoza egyszerűen annyit tesz, "szénsavas", a gáz szóból. Görögországba és a Balkánra az olasz gassosából jutott el, Törökországba kerülőúton, a francia eau gazeuse révén, így a görögök és a törökök ma ugyanazt a szót használják, csak mindegyik más forrásból. És mindenhol máshol kategóriát jelöl, nem egy konkrét italt: az olasz gassosa átlátszó és citromos (nagyon távoli testvére talán a chinotto), a török gazoz a 19. század végén született a régi şerbet szénsavas vetélytársaként, a görög gkazoza szinte ugyanaz, mint a limonádé, az albánban pedig van egy gazoj ige, jelentése: szénsavval dúsít.
A szót tehát nem a macedónok találták ki - a körtét viszont igen. Az Olaszországtól Törökországig húzódó sávban sehol máshol nem aranyszínű és körtés a gazoza; itt ez az egyetlen, amit ezen a néven ismernek. A teljesség kedvéért: körteüdítőt Sztrumicában is palackoznak, Strumka néven, de ha egy macedón azt mondja, gazoza, a prilepire gondol.
Ki gyártja a gazozát, és mióta?
A gazozát a Prilepska pivarnica gyártja, egy 1924-ben alapított sörfőzde, a Balkán egyik legrégebbije, ma családi vállalkozás. Hogy pontosan mikor kezdett a sör mellett gazozát is palackozni, azt a saját krónikájából nem tudod meg - a sörnek vannak mérföldkövei, a gazozának csak annyi jut, hogy "évtizedek óta". Azt viszont megtudod, hogy 1979-ben és 1980-ban ez a sörfőzde szerződést kötött a Pepsi és a Mirinda gyártására egész Jugoszlávia és Albánia számára; a fél Balkán amerikai kóláját Prilepben töltötték palackba, pár méterre a körteüdítő gyártósorától. A gazoza pedig néhány évtizeddel később visszavágott: a macedón sajtó büszkén számolt be róla, hogy egy cirill betűs Газоза feliratú műanyag palack ott áll a háttérben a Feketelista (The Blacklist) című amerikai sorozat egyik jelenetében. Hogy a kellékesek miért épp ezt választották, nem tudni.
Mi van a gazozában, és hogyan isszák?
Semmi titok nincs benne: víz, cukor, szén-dioxid és körtearoma, hozzá egy színezék, amelyet a gyártó az uniós szabályok miatt természetesre cserélt. A címke szerint deciliterenként 10,3 gramm cukor van benne. A szervezeted előbb észreveszi, mint a nyelved. A körte jól kivehető, és olyan édes, mint a befőtt körte, nem mint a piaci friss gyümölcs; a színe vízben feloldott mézre emlékeztet. Ízre leginkább a sűrű gyümölcsszörphöz hasonlít, amit otthon vízzel keverünk - csak ez már készen, elkeverve érkezik, ráadásul töményre. Otthon sütnek is vele: gyakori recept a gazozás ("so gazoza") pogača vagy márványkalács, amelyben az üdítő cukrot, illatot és sütőpor helyett egy kis buborékot ad a tésztának.
Jéghidegen isszák, leggyakrabban félliteres PET-palackból, a családok az 1,75 literest veszik. Megtalálod minden szupermarketben, benzinkúton és a kioszkokban a víz és a Skopsko sör mellett; egyszerűen gazozát kérsz, minden jelző nélkül. Mielőtt a nagy kiszerelésért nyúlsz, vegyél egy félliterest: szerintem az emberiség két részre oszlik, azokra, akiknek hígítatlanul ízlik, és a többiekre, és amíg nem tudod, hová tartozol, az 1,75 liter nagyon hosszú elköteleződés.
Az első gazozámat egy szkopjei szupermarketben vettem, a Skopje City Mall bevásárlóközpontban - de tényleg mindenhol megtalálod. A félliteres 32 MKD (0,50 EUR) volt. A körtét már az első kortynál éreztem, az édességet egy pillanattal még előtte, és sokáig a nyelvemen maradt. Őszintén: nekem ez rettentően édes volt, ezért az üveg maradékát nagyjából fele-fele arányban vízzel hígítottam, és csak így lett belőle olyan ital, amelyet jóízűen meg is ittam. Ez nem kritika, inkább beismerés: az ízhez nyilván hozzá lehet szokni. A helyiek végül is évtizedek óta hígítatlanul isszák.
Egészségedre!
