Macedón sör: Skopsko és Zlaten Dab a bor és a rakija országában
Szkopjéban egy egész napot az eget kémlelve töltöttünk: a hőségben egyik vihar a másik után tornyosult a város fölé, mi pedig fedezéktől fedezékig futkostunk közöttük. Este három doboz állt a szobánk asztalán a szupermarketből - az ezüst Skopsko Smooth, a zöld Zlaten Dab és a narancssárga Zlaten Dab Amber -, és ezzel a macedón sörpiac szinte teljes egészében együtt volt.
A macedón sör a gyakorlatban két márkát jelent: a fővárosi Skopskót (macedónul: Скопско) és a prilepi Zlaten Dabot (Златен даб), két 4,5% körüli alkoholtartalmú világos lágert, amelyek a macedón konyhában gyakrabban kerülnek az asztalra, mint a bor vagy a rakija. A piac nagyjából kétharmada a Skopskóé, így ha Észak-Macedóniában valaki sört mond, általában erre gondol.
Mit jelent a Skopsko, és kié ma a sörgyár?
Mindkét sör neve könnyen megfejthető: a Skopsko egyszerűen szkopjeit jelent, a zlaten dab pedig aranytölgyet. Átlátszó azonban csak a név, a tulajdonosi háttér már kevésbé. A Skopskót főző Pivara Skopje 2011 óta 96,5 százalékban a Heineken és a Coca-Cola HBC tulajdona - első részesedésüket mindkét konszern már a kilencvenes években megvásárolta -, és ugyanazon a telepen ma a Coca-Colát és a körtés gazozát is palackozzák. Ugyanez a helyzet az egész Balkánon: a Heineken Görögországnak és Szerbiának is főz sört, a kevés kivétel egyike pedig az albán Birra Tirana, amely magánkézben maradt.
Cseh mérnökök Szkopjéban, három fivér Prilepben
Szkopjéban az első sört 1924 augusztusában főzték cseh recept szerint - a céget pedig, amely főzte, két évvel korábban csehek alapították: Viktor Cajz mérnök és Karel Husnik bankár 1922-ben telket vásárolt a vasút mellett, és hárommillió dinárt fektetett a vállalkozásba, amely összeg a termelés megindulásáig kilencmillióra nőtt. A két név pontos alakját a macedón források eltérően írják át, cseh forrást pedig nem találtam hozzájuk, így ezt a történetet úgy fogadom el, ahogy Szkopje meséli. A sörgyár ma is azt állítja, hogy ugyanazon recept szerint főz, és az árpát Csehországból hozza; hasonló eredettörténete van egyébként a bolgár Šumenskónak is, amelynek alapításában negyven évvel korábban egy cseh sörfőzőmester segédkezett. Prilep ugyanabban az évben, 1924-ben kapott sörgyárat, mégpedig a három Grdanov fivérnek köszönhetően, akik előtte cipőkereskedéssel foglalkoztak; a Zlaten Dab márka viszont, amelynek neve alatt ma az egész ország ismeri a sörüket, háromnegyed évszázaddal fiatalabb a cégnél.
Sör vagy rakija: melyik vezet?
Észak-Macedóniát a világ a Tikveš borvidék borairól és a rakijáról ismeri, ezért arra számítottam, hogy a sör valahol a rangsor végén kullog. A statisztika az ellenkezőjét mondja: a sör az ország első számú alkoholos itala - a macedón sajtó által idézett WHO-adatok szerint az elfogyasztott alkohol felét adja, a bor kétötödét, a tömény italok pedig a maradékot. Csakhogy olyan országban vezet, ahol keveset isznak: az évi fejenkénti 5,7 liter tiszta alkohol a szerb vagy a montenegrói átlag felénél is kevesebb, és míg a macedón statisztikai hivatal felnőttenként évi 12,5 liter sörrel számol, a cseh sörgyártók szövetsége fejenként 126 literrel - a mérőszámok nem fedik pontosan egymást, a nagyságrend viszont igen. A rakija ideje az étkezés előtt jön el, meze mellé; a bor az ételhez illik; a sör a skarához, vagyis a grillezett húsokhoz kerül az asztalra - legalábbis mindenütt, ahol én ültem.
Csapolt Skopskót Szkopjéban a Gostilnica Nadžak vendéglőben ittam (lásd: Hol együnk Szkopjéban?), ahová a legtöbbször jártunk enni - a grillezett májhoz és a šarska pljeskavicához is. Hideg volt, könnyű, és a hőségben hamarabb elfogyott, mintsem megítélhettem volna. Egy harmadliteres ára 140 MKD (2,30 EUR) volt, egy korsóé 180 MKD (3 EUR). A viharos este szupermarketből hozott Skopsko Smooth doboza 47 MKD-ba (0,80 EUR) került.
A sör Észak-Macedóniában egyszerűen vezet - olyan országban, ahol keveset isznak, ráadásul olyan recepttel, amelyet csehek hoztak magukkal.
