Gránátalmabor: örmény gyümölcsbor
Az Európai Uniónak egyszerű szabálya van a borra: szőlőből kell készülnie. Oroszországnak ugyanez a szabálya, és még szigorúbban őrzi. Aztán ott van az örmény szupermarket, ahol a polcon a vörös szőlőborok között egy "bor" feliratú üveg áll, amelyben szőlő soha nem járt.
A gránátalmabor (örményül: նռան գինի) gránátalmaléből erjesztett félédes gyümölcsbor, rubinvörös színű, alkoholtartalma tizenkét százalék körüli, és az örmény konyhában borként bánnak vele, pedig a világ legtöbb törvénye szerint nem az. Az enyémen Idzsevan város neve állt, és olcsóbb volt, mint a szőlőből készült szomszédja egy polccal feljebb.
Mit jelent a nran gini, és hol erjesztenek még bort gránátalmából?
A címkén az örmény felirat mellett a francia Grenade szó állt, és egy pillanatig azon tűnődtem, nem figyelmeztetésnek szánták-e. Nem annak: a grenade franciául gránátalmát jelent, a latin granatum, "szemcsés" szóból, és a kézigránát kapta a nevét a gyümölcsről, nem fordítva. Örményül a gyümölcs nur, a bor gini, együtt nran gini - nincs saját neve, csak egyszerűen leírja, mi van az üvegben. Örményországban az egész ország itala, de erjeszti a török konyha is, továbbá Azerbajdzsán és Izrael, ahol a galileai Rimon pincészet 2004 óta palackozza. Azerbajdzsánban a gránátalmát ugyanakkor főleg a narsharab tette híressé, ez a sűrű, erjesztetlen szirup, amelyet a kebabra öntenek; Örményországban ugyanez doshab néven ismert, a gránátalmalevet pedig egyenesen a nraneh levesbe öntik. Grúziát és Ciprust, amelyeket az utazós oldalak a nagy termelők közé sorolnak, a forrásokban nem találtam: gránátalmát ott termesztenek, a bort viszont szőlőből készítik.
Mióta erjeszt gránátalmát Idzsevan, és miért nem mondhatja ki hangosan?
Örményországban van a szőlőbor legrégebbi ismert nyoma a világon, az Areni-1 barlang, és az örmény bor joggal hivatkozik rá. A gránátalmabor csak meglovagolja ezt a történetet: nincs saját barlangja, sem évszáma, és az örmény források is csak a nagy borgyárakkal összefüggésben emlegetik. A Tavus tartománybeli idzseváni üzem 1951-ben szőlőfeldolgozásra és konyakgyártásra alakult, a gyümölcsborokat később vette fel a kínálatába, és hogy melyik évben csúszott be közéjük a gránátalma, azt nem sikerült kiderítenem - "az első örmény bio gránátalmabort" mindenesetre csak 2020-ban harangozták be az újságok. Fiatal termék, az útikönyvek "évezredes hagyománya" a szőlőé. Egy dolog viszont valóban napirenden van: az orosz törvény a "bor" szót a szőlőnek tartja fenn, ezért Örményország az export kedvéért külön megnevezést talált ki a gránátalmabornak, a választás a Granatus névre esett. Otthon továbbra is gini. A neki tulajdonított egészségügyi csodák - vérnyomás, rák, férfipotencia - orosz nyelvű nagymamatanácsokból származnak, nem klinikákról, és egy ideig én is elhittem őket.
Hogyan isszák a gránátalmabort, és mihez illik?
Két fő összetevő van az üvegben. A gránátalmalé adja a színt és a héj fanyarságát; a félédes változatnak a cukor adja a gerincét, és ez ad az élesztőnek alapanyagot a tizenkét százalékhoz. Cukor nélkül az ital ugyanolyan savanyú és cserzőanyagos marad, mint maga a gyümölcs, ezért a száraz változatokat nehezebb megtalálni, mint a félédeseket. A legközelebbi cseh párhuzam a ribizlibor, amelyet valaki demizsonban erjeszt a hétvégi házában: az sem szőlőből készül, és annál sem kérdezi senki az évjáratot. Hűtve isszák, étkezés után, édességhez - a gatához jobban illik, mint a bárányhoz. Aki valami szárazabbra vágyik, a címkén a csor (száraz) szót keresse, különben szinte mindig félédeset kap. És mivel a szőlőbor árának töredékébe kerül, az üveg pedig kibírja a repülőutat a bőröndben, gyakrabban kerül haza, mint a szőlőbor - otthon aztán éppen róla mesélnek.
Az üveg, amelyet mindenki dicsért
A gránátalmaboromat egy teljesen átlagos szupermarketben vettem, mert a szőlőn kívül valami mást is ki akartam próbálni, és mert mindenki dicsérte, akivel az örmény italokról beszélgettem. Ijevan márka, félédes, 2000 AMD (4,80 EUR) egy üveg. Az illatában gránátalma és valami földes; az első korty édes, mint egy desszertbor, a második előhozza a héj fanyarságát, és az a földesség, amelyet soha nem tudtam megmagyarázni, még jóval a nyelés után is ott marad a nyelven. Nem zavart; inkább mulattatott, hogy olyan íze van, mint a gyümölcsnek, amelyből készült. Ez nem bor, és az örmények ezt jobban tudják, mint az európai hivatalnokok - csak éppen senki nem veszi le nekik ezt a szót a polcról.
