Örmény bor: Areni, karas és vita a bor bölcsőjéről
A jereváni boltban vett üveg címkéjén a Karas név alatt apró betűkkel ez áll: "6200 years crafting wine". A világon egyetlen más bor sem merne ilyen régre visszanyúló számot a címkéjére írni - és ennek a merészségnek van alapja, csak bonyolultabb, mint elsőre látszik.
Az örmény bor (örményül: գինի, gini) hazai szőlőfajtákból készül, amelyek sehol máshol nem teremnek - a vörös Areniből és a fehér Voskehatból -, ezer méter magasan fekvő szőlőkben, és két edényre épül: az agyagból készült karasra, amelyben itt már azelőtt erjedt a bor, hogy az írás megszületett volna, és a tölgyfahordóra, amely csak a modern pincészetekkel érkezett. Ahhoz isszák, amihez az örmény konyhában minden mást is: grillezett húshoz és hosszú köszöntőkhöz.
Ki találta fel a bort: az Areni-1 barlang és a vita Grúziával
A bort jelentő örmény szó az egyetlen ebben a cikkben, amelyet egy cseh olvasónak le sem kell fordítania. A gini ugyanabból az indoeurópai gyökből ered, mint a latin vinum, a görög oinos és a cseh víno; az örmény nyelv csak útközben lecserélte a v-t g-re. Az ital neve itt nem a szomszédoktól kölcsönzött szó - ugyanolyan régi, mint maga a nyelv, ami a többi örmény étel török és perzsa eredetű nevéről nem mondható el.
És most a címkén álló szám. 2007-ben Borisz Gaszparjan örmény régész ír kollégájával, Ron Pinhasival ásatásba kezdett a Vajoc Dzor tartománybeli Areni-1 barlangban, és egy helyen talált szőlőprést, erjesztőkádakat, tárolóedényeket és szőlőmagokat - egy teljes borászatot Kr. e. 4100 körülről. Innen a hatezer év a címkén. Csakhogy a szomszédos Grúzia Marneuli környéki lelőhelyein kétezer évvel régebbi kerámiákban kerültek elő a bor kémiai nyomai, Irán Hadzsi Firuz-tepe nevű lelőhelyén pedig ezer évvel régebbiekben. Örményország tehát nem a világ legrégebbi borával, hanem a legrégebbi fennmaradt borászatával büszkélkedhet - és ez két különböző rekord, még ha az útikalauzok szívesen össze is mossák őket. Az örmény források ezen a különbségen szívesen átsiklanak, és a világ első termesztett szőlőjéről beszélnek; az első üveg mellett én is elhittem nekik, de egy grúz ezt nem írná alá, és igaza lenne.
Areni, Voskehat és karas: miből készül az örmény bor
A főszereplő az Areni szőlő, amely ugyanarról a faluról kapta a nevét, mint a barlang: vörös fajta, amely magasabban is jól érzi magát, mint ahová egy francia egyáltalán szőlőt telepítene, ezer és ezerötszáz méter között, vulkanikus talajon, és inkább gyümölcsös, karcsú borokat ad, mint testeseket. A fehérek közül a Voskehat a legfontosabb, amelyet az örmények szőlőik királynőjének hívnak, és amelynek magjait a régészek Karmir Blur urartui erődjében is megtalálták; melléjük sorakozik a kevésbé ismert Khatouni és Kangun, valamint a Grúziából kölcsönzött sötét Saperavi, amelyet fele-fele arányban házasítanak az Arenivel. A karas a földbe süllyesztett agyagedény, a grúz kvevri rokona, és a tölgyfahordóval ellentétben nem szól bele a bor ízébe - vanília és csokoládé nem jön az agyagból. Aki tart a pincéjében kőedényt savanyú káposztának, ismeri az elvet: az agyag egyenletes hőmérsékletet tart, lélegzik, és az ízt a tartalomra bízza. Az örmény borok leírásaiban szereplő vanília és csokoládé a tölgy műve, nem az agyagé.
A Szovjetunió Örményországot a brandy - helyi nevén konyak - országává tette, a bort pedig ennek árnyékában hagyta. Nem mintha nem termeltek volna: a nyolcvanas években évente több mint százötvenmillió litert állítottak elő, csak senki sem beszélt róla olyan hangosan, mint a grúz borról. A 2000 utáni újjászületést a diaszpóra fizette meg: az Olaszországból érkezett Zorik Gharibian egy kilométerre az Areni-1 barlangtól építette fel a Zorah pincészetet, az argentin Eurnekian család Armavirban alapította meg a Karast, a svájci borász, Jakob Schuler pedig magában Areniben a Noát. Azok, akiknek a családja valaha elment, pénzzel és Patagóniában meg Toszkánában szerzett borászati tudással tértek vissza, és bort kezdtek készíteni abból a szőlőből, amelyet szovjet unokatestvéreik lepárlásra szüreteltek.
Hogyan isszák a bort Örményországban, és mi alapján válassz üveget
Itt a bort khorovatshoz, sajthoz és lavashoz isszák, de leginkább köszöntőkhöz: a kenac nevű hosszú beszédek, amelyeket egy tamada vezényel, az egész Dél-Kaukázushoz tartoznak, nem csak Örményországhoz, és közben a pohár inkább a kézben marad, mint hogy innának belőle. A boltban érdemes a hátsó címkét olvasni: keresd az Areni vagy a Voskehat fajtát és a Vajoc Dzor vidéket, az ország borászati központját, és ne tévesszen meg a bor szó a gránátalmából készült italok üvegén - az az elmúlt húsz év terméke, amelyről külön írok.
Három üveg egy jereváni boltból
A három üveget egy jereváni boltban vettem, és a címkéjük alapján választottam. A Karas pincészet 2020-as Red Blendje, az, amelyiken a hatezer év áll, volt a hármas közül a legbarátságosabb: puha, kerek, előtérben a gyümölccsel, olyan bor, amely nem akar senkit kioktatni. A Noa pincészet 2017-es Arenije világosabb és savasabb volt, cseresznyével és magashegyi feszességgel, és meglepett, milyen hosszú a lecsengése. Az Armenia Wine 2020-as Takar Reserve-je, fele Areni, fele Saperavi, volt a legsötétebb és a legtanninosabb, feketeribizli és bors, inkább húshoz, mint beszélgetéshez való bor. A Karas 3500 AMD-be (8 EUR), a Takar 4250 AMD-be (10 EUR), a Noa pedig 9000 AMD-be (21 EUR) került, vagyis nagyjából két és fél Karasba. A Vivino alkalmazás mindhárom bornak egyformán 4,1 pontot ad az 5-ből.
