GUM piac: jereváni vásárcsarnok szovjet névvel
Aki Moszkvából ismeri a GUM-ot, annak egy üvegtetős palota jut eszébe a Vörös téren, télen korcsolyapályával a bejárat előtt. A jereváni GUM messze délen, az Ararat lábánál áll, és aszalt sárgabarackot, agyagedényből kimért sajtot és copfba font sóskát árul. Csak a három betű közös bennük.
A GUM piac (örményül ԳՈՒՄ շուկա) fedett vásárcsarnok Jereván központjában, a Movses Khorenatsi utcán, ahol egy tető alatt találkozik szinte minden, amit az örmény konyha szárít, savanyít és érlelni hagy.
Miért viseli a jereváni piac egy moszkvai áruház nevét?
A GUM rövidítés a Szovjetunióban a Goszudarsztvennij universzalnij magazin, vagyis Állami Egyetemes Áruház nevet jelentette: így nevezték át 1921-ben, Lenin utasítására a Vörös téri kereskedősorokat. A Glavnij, azaz "fő" olvasat csak az ötvenes évekbeli átépítés után terjedt el, és a moszkvai áruház ma ezt használja a reklámjaiban - így még Moszkvában sem értenek egyet abban, mit jelent az első betű. A rendelkezésre álló források szerint Jerevánban az állami GUM áruház pontosan ott állt, ahol ma a piac van: a Szovjetunió felbomlása után bezárt, az épületbe élelmiszer-árusok költöztek, a név pedig ott maradt a bejárat fölött. Helyi weboldalak néha azt állítják, hogy a piac csak a szomszédos üzletről kapta a nevét; abban legalább mindkét változat egyetért, hogy a név kölcsönvett. Az útikalauzok előszeretettel teszik hozzá, hogy a többi GUM 1991 után megszűnt, a jereváni viszont túlélte. Ez nem igaz. A moszkvai ma is működik, és a minszkit sem zárta be senki. Mindegyik túlélte; a jereváni csak az egyetlen, amelyből áruház helyett piac lett.
Fedett piaca Jerevánnak korábban is volt, csak máshol. A Pak shuka, szó szerint zárt piac a Mashtots sugárúton 1952-ben nyílt meg, műemléki védelem alatt áll, és ma bevásárlóközpont működik benne; az árusok egy része állítólag éppen a GUM-ra költözött át. A GUM nem Jereván legrégebbi és hivatalosan nem is a legnagyobb piaca, bármit írnak is az utazós oldalak; a belvárosból azonban ide járnak bevásárolni. Minden nap reggel nyolc körül nyit, és este hat felé zár.
Mit árulnak a GUM piacon: sárgabarack, sujukh és sajt agyagedényből
A csarnok eleje az aszalt és kandírozott gyümölcsé, a diófélék és a fűszerek birodalma. A pultok fölött sujukh lóg, régiesebb nevén sharots: cérnára fűzött dióbelek, amelyeket újra meg újra lisztes, fahéjas, szegfűszeges és kardamomos besűrített szőlőlébe mártanak, aztán tíz-tizenkét napig a napon szárítanak. Az egész Dél-Kaukázus csemegéje: a grúz churchkhela fűszerek nélkül és keményebb bevonattal készül, Grúzia 2011-ben saját jellegzetes ételeként vette nyilvántartásba, Örményország pedig legalább az astaraki édes sharotsot felvette a szellemi kulturális örökségének listájára. Mellette aszalt örmény sárgabarack sorakozik, a gyümölcs, amelynek latin nevében ott van Örményország, még ha a világ aszalt sárgabarackjának nagy részét ma a törökországi Malatya adja is. A diófélék árcéduláin kilónként 6500-8000 AMD (15,20-18,80 EUR) állt, és mivel itt szinte mindent mérve árulnak, érdemes még azelőtt rákérdezni az árra, hogy az árus mérni kezdene: az aszalt áru többet nyom, mint amennyit a térfogata alapján gondolnál.
Beljebb a csarnokban hús-, hal- és sajtpultok következnek. Itt állnak az agyagedények a horats panirral, szó szerint elásott sajttal: a besózott sajtot hegyi fűszernövényekkel keverik össze, edénybe zárják, és hónapokig a földben hagyják érni, minden vidéken kicsit másként; Kurdisztánban a hasonló motal juhbőrben érik. Kicsit arrébb basturma lóg, görögszénás pasztában szárított marhahús, mellette pedig savanyúságos tégelyek sorakoznak a rózsaszín káposztától a fokhagymán át a piros lében úszó gyöngyhagymáig - a basturmán Örményország az egész egykori oszmán térséggel osztozik, az agyagedényes sajtot viszont a maga módján készíti.
Az utolsó sorokban teának való szárított fűszernövények lógnak, élükön a vadmentával, meg copfba font aveluk, vagyis vadsóska, amelyet hajfonatként összefonva szárítanak, főzés előtt pedig egy éjszakára beáztatnak. Nálunk, Csehországban újságpapíron szárítottuk otthon a hársfavirágot; itt egész hegyoldalakat szárítanak, és copfba fonják őket, hogy kampóra lehessen akasztani.
Hogyan vásároljunk a GUM piacon?
Az árusok kóstolásra hívnak, és semmit sem kérnek érte; Tbilisziben és a többi kaukázusi piacon is így megy. Az árak a szupermarketekéi alatt maradnak, fizetni viszont készpénzzel kell: amikor ott jártam, senki sem fogadott el kártyát, és bár azóta Jerevánban elterjedtek a terminálok, a piacra biztosabb dramokkal a zsebedben menni. Legjobb délelőtt jönni, amikor a standok roskadásig tele vannak.
Harminchét fok a standok között
Olyan napon mentem a GUM piacra, amikor Jerevánban 37 fok körül volt, és nem sok kedvem volt egzotikus dolgokat kóstolgatni; a csarnok legalább árnyékot adott. Végigjártam az egészet, a celofánba csomagolt kandírozott gyümölcstől egészen a sajtos edényig, amelyből kanál állt ki. A hőség miatt semmit sem vettem, a vadmentateát végül csomagolva hoztam haza, 35 grammot 680 AMD-ért (1,60 EUR; lásd: Mit hozzunk haza Örményországból?). Még így is ez a legolcsóbb körút az örmény konyha világában, amelyet Jereván kínál: a belépés ingyenes, a kóstolás is. A horats panirt meghagytam a következő alkalomra. Egy sajt, amely hónapokat kibírt a föld alatt, rám is várhat néhány évet.
GUM Market
