Tavern Yerevan: örmény konyha zenével és kulturális műsorral
Az egyik jereváni étterem konyhájában egy fa nő. Nem cserepes növény az ajtó mellett: a törzse a padlóból tör elő a rozsdamentes pultok között, és az üvegfalon át kintről is látszik. A Hrazdan folyó partján álló Riverside étterem építésekor meghagyták a fát, és köré építették a konyhát - én pedig tovább bámultam, mint az étlapot.
A Tavern Yerevan (örményül: Պանդոկ Երևան) étteremlánc Jerevánban, amely a hagyományos örmény konyha mellé esti műsort is kínál: élőzenét, táncot, a folyóparton pedig tüzet is. Több étterme van, és ugyanaz a név nem jelent ugyanolyan estét.
Saslik a mozi előtt és egy név a várostól
A nevet úgy választották, hogy mindenki el tudja olvasni: a tavern angolul kocsmát jelent, Jereván a város, az örmény Պանդոկ Երևան felirat pedig ugyanezt mondja a pandok, azaz fogadó szóval. Az alapító, Davit Yeremyan ezzel a névvel már akkor magáénak vallotta a várost, amikor még semmije sem volt benne. 2001-ben kölcsönkért a húgától pár száz dollárt, és a Rossia mozi előtti standon saslikot árult; az első kocsmáját 2006-ban nyitotta meg a Khorenatsi utcában, és állítólag kezdettől kevés volt benne az asztal. Abból az egy kocsmából mára a Yeremyan Projects csoport lett, több mint tíz márkával, köztük a Lavash étteremmel.
Három cím egyetlen cégér alatt
Az Isakov sugárúton álló Riverside a legfiatalabb, 2018-ban nyílt, és egyben a legnagyobb is: több száz hely, többségük a folyóparti kertben, ahol nyáron valamivel elviselhetőbb a hőség, mint a belvárosban. Turista kevés jut el ide, az örmények viszont itt ünnepelnek; aznap este a vendégek az asztalok között úgy ki voltak öltözve, mintha lakodalomba jöttek volna. Ez a második kedvenc éttermem Jerevánban, rögtön a Lavash után, és ez az, amelyiknek a konyhájában fa nő.
Tavern Yerevan Riverside
A Khorenatsi a legelső, 2006-ból, és ez meg is látszik rajta: téglafal, fagerendák, a zenekar bent, az asztalok között játszik. Az étlapja más, mint a Riverside-é, a konyhája egy fokkal egyszerűbb, de még mindig nagyon jó. Az Amiryan a belvárosban, a Köztársaság tér közelében áll, a három közül ez van leginkább szem előtt, és este foglalás nélkül be sem jutsz - kipróbáltam.
Tavern Yerevan Khorenatsi
Tavern Yerevan Amiryan
Mi szól vacsora közben, és mennyibe kerül a kilátás
A zenekaros vacsora Jerevánban nem ennek a láncnak a találmánya; játszanak a Pandok Yerevan étteremben és az Ani szálloda termében is, és egy népzenei együttes egy nagy étteremben itt senkit sem lep meg. A különbség a léptékben van. A Khorenatsiban ez örmény népdalokat jelent énekkel és hangszerekkel, köztük nem hiányzik a sárgabarackfából készült duduk sem; az Amiryanban vasárnap kivételével minden este szólnak a népdalok. A Riverside kertjében nagy színpad áll, és a műsor órákig tart: filmzenék koncertátiratban, egy örmény popénekesnő, sötétedés után pedig egy előadás, amelyben színház, színpadi tánc és tűz találkozik. Az utolsó blokk előtt húsz percig hordják a színpadra a kellékeket, és ennél jobb előadást étteremben még sosem láttam.
A Riverside-ban a műsorért fizetni kell, méghozzá olyan módon, amellyel máshol még nem találkoztam: a díjat asztalonként számolják, nem fejenként, és attól függ, milyen a kilátás a színpadra. A legjobb asztal 4000 AMD (9,60 EUR), egy oldalsó 2000 AMD (4,80 EUR), a legrosszabb kilátású pedig 1000 AMD (2,40 EUR); ha négyen vagytok, fejenként a negyedét fizetitek. Ráadásul, mint a városban mindenhol, a számlához automatikusan hozzáadnak tíz százalék szervizdíjat, a műsordíjhoz viszont nem. Egy itallal a kezedben egyébként közvetlenül a színpad elé is odaállhatsz, így az olcsó asztal inkább csak arra jó, hogy letedd a táskádat. A Khorenatsiban és az Amiryanban a zenéért semmit sem kell fizetni. Foglalás: a Riverside-ba vaktában és egyedül mentem, és egy kis egyezkedés után (inkább a nyelvvel akadt gond, mint a hellyel) leültettek, pedig majdnem tele volt; az Amiryanban foglalás nélkül nem jársz sikerrel, a Khorenatsiban hétköznap valószínűleg nincs rá szükség.
Tjvjik a folyóparton és putuk az első sorból
A Riverside-ba az Ararat és a Noy brandy kóstolójáról érkeztem, mindkét lepárló egy köpésre van innen. Marhamájból készült tjvjiket és avelukból készült salátát kértem, mindkettő hibátlan volt, mellé pedig egy Tres Belle koktélt: gin, frissen facsart gránátalmalé, málnaszirup és lime. Füsttel teli üvegbura alatt érkezik, szirmokkal megszórt tálcán, és a pincér csak az asztalnál emeli le a burát, így az első kortyot előbb az orroddal érzed. Az íze édes-savanykás, a gránátalma savanyúsága ellensúlyozza a szirup édességét, a füst pedig tovább marad meg a poháron, mint az italban. 4000 AMD-be (9,60 EUR) került, és ennyi látványért meg ízért ez tisztességes ár.
A Khorenatsiban szerdán ültem, a terem néhány asztaltól eltekintve üres volt, és a műsor hamarosan kezdődött, így rögtön átültem az első sorba. A putuk leves remek volt, a borjúhúsból készült khashlama szintén, és a zenekar néhány asztalnak ugyanúgy játszott, mint egy teli teremnek. A harmadik címre, az Amiryanba foglalás nélkül nem engedtek be - tele volt.
