A Long Hall kocsma, Dublin
Ír kocsmát ma egyszerűen megvehetsz. A kilencvenes évek óta úgy árulják, mint a katalógusból rendelt konyhabútort: egy cég megtervezi a belső teret, leszállítja a sötét fát, a sárgarezet és a patinás cégtáblákat, a kész Irish pubot pedig bárhol a világon összerakják - egyedül Olaszországban az 1990-es labdarúgó-világbajnokság után fél év alatt ötvennyolc nőtt ki belőlük a földből.
A The Long Hall ennek a tökéletes ellentéte: igazi viktoriánus kocsma a South Great George's Streeten, Dublin egyik legrégebbi kocsmája, és ugyanezen a címen 1766 óta igazolhatóan rendelkezik italmérési engedéllyel.
Mit jelent a Long Hall név, és kik jártak ide
"Hosszú terem": a kocsma keskeny és elnyújtott, a név tehát nyilván a helyiség alakját írja le. A legtöbb útikönyv legalábbis ezt állítja. A dublini kocsmarégészet azonban jobb magyarázatot ismer: a név valószínűleg nem az ivóra, hanem a pult hátsó oldala mentén futó hosszú, keskeny folyosóra utal, ahol 1951-ig a nőket a fő helyiségtől elkülönítve szolgálták ki. A kocsma tehát jó eséllyel a saját hátsó folyosójáról kapta a nevét. A tisztesség kedvéért hozzáteszem, hogy ezt a változatot a kocsmai hagyomány őrzi, nem levéltári dokumentum - a "hosszú teremmel" szemben viszont legalább van története.
Mahagóni, tükrök és tülekedés a legrégebbi kocsma címéért
Mai arcát Patrick Dolan tulajdonos adta a kocsmának, amikor 1881-ben átépíttette. A késő viktoriánus ízlést választotta: mahagóni pult, kézi faragások, csiszolt üveg és tükrök - domborúak és homorúak egyaránt, hogy a szűk teret optikailag kitágítsák. Azóta a belső tér gyakorlatilag nem változott, így ma egy olyan helyiségben iszol, amely önmagában is kiállítási tárgy - olyasmi, mint a nagymama csiszolt üveggel teli vitrinje, amihez gyerekként hozzá sem nyúlhattunk - csakhogy ehhez hozzá lehet nyúlni, ráadásul sörrel a kézben. A város legrégebbi kocsmája címmel a Long Hall mégsem büszkélkedhet: Dublinban nagy a tolongás érte, és a Brazen Head már az épülete korával is lepipálja; hasonlóan épen maradt viktoriánus kocsmából egyébként akad néhány Írország többi részén és Nagy-Britanniában is. Egy dicsőség viszont csak a Long Hallé: a Thin Lizzyből ismert Phil Lynott a nyolcvanas években éppen ennél a pultnál forgatott jeleneteket az Old Town című dal klipjéhez.
Guinness két részletben, whiskey egy csepp vízzel
Itt elsősorban Guinnesst isznak, amelynek gondos csapolásáról a Long Hall híres a városban, meg ír whiskeyt - a választék a mindennapi Jamesontól a limitált kiadásokig terjed. Mindkét italhoz jár egy lecke türelemből. A Guinnesst két lépcsőben csapolják: a csapos a pint nagyobb részét kitölti, hagyja leülepedni a nitrogénes habot, és csak aztán tölti tele a poharat - aki közben türelmetlenül toporog a pultnál, még az első korty előtt elárulja magáról, hogy turista. A whiskeybe pedig egy csepp víz kell. A magyarázat egészen prózai, kémiai: a víz csökkenti az alkohol arányát a felszínen, és felszabadítja az aromaanyagokat, a whiskey, ahogy itt mondják, "kinyílik".
Délután a pulttal szemben
Délután tértem be a Long Hallba, amikor még a pulttal közvetlenül szemközti szék is szabad volt, és a személyzetnek is volt ideje beszélgetni. A pint Guinnessem mellé ajánlást kértem egy ír whiskeyre, és vele együtt gyakorlati beavatást is kaptam: a csapos megmutatta, hogyan csepegtessek egy kis vizet a pohárba, hogy a whiskey kinyíljon - és tényleg kinyílt: a szesz háttérbe húzódott, az illatok pedig teret kaptak. Gyönyörű belső tér, figyelmes és gyors kiszolgálás, dublini viszonylatban átlagos árak. Hogy estére zsúfolásig megtelik-e a kocsma, csak találgatni tudom - akkor ugyanis már az élőzenét hallgattam a Cobblestone kocsmában.
The Long Hall
