Full Irish breakfast: a tipikus ír reggeli
Ha az ír konyhának zászlaja lenne, ez a tányér szerepelne rajta. Annál nagyobb meglepetés, hogy két olyan tételt, amely nélkül ma egy turista el sem tudja képzelni a reggelit, nem is Írországban találtak ki: a hash brown Amerikából érkezett, a paradicsomszószos babot pedig egy reklám juttatta a tányérra.
A full Irish breakfast, vagyis a teljes ír reggeli, kiadós, serpenyőben sült reggeli és az ír konyha legismertebb étele: bacon, sertéskolbászkák, tükörtojás, pirított csiperke, sült paradicsom, egy-egy karika black pudding, vagyis véres hurka, és white pudding, mellé vajas szódakenyér és erős fekete tea. Szinte minden egyetlen serpenyőből kerül ki, és egy adag estig jóllakat.
Mit jelent a full Irish breakfast?
A név puszta leírás - teljes ír reggeli -, és az a legérdekesebb benne, ami hiányzik belőle. Az ír nyelvnek nincs saját szava a reggelire: a bricfeasta az angol breakfast fonetikus átírása. A nap leginkább ír étkezésének tehát még írül is angol a neve. És ami igaz, az igaz: a kiadós sült reggelin az egész Brit-szigetek osztozik - Angliában ott a full English babbal és zsírban pirított kenyérrel, Észak-Írországban az Ulster fry a potato farl nevű krumplis lepénnyel, Skócia bél nélküli, szögletes kolbászt tesz mellé, Wales pedig még sült tengeri moszatból készült lepénykéket is. Amikor először készültem Írországba, kerestem valami lényeges különbséget az ír és az angol változat között - és nem találtam. Az ír változatot állítólag a black pudding mellé tett white puddingról és a pirítós helyett felszolgált szódakenyérről lehet felismerni. Állítólag.
Hogyan került a gazda serpenyője minden szállodába?
A nagy sült reggelik csak a viktoriánus korban bukkannak fel a forrásokban, méghozzá hirtelen - a szakácskönyvekbe 1861-ben Isabella Beeton emelte be őket, a vidéki nemesség fényűző reggelijeinek megfizethető utánzataként. Azt, hogy pontosan mikor ragadt rá a full Irish név, senki sem tudja megmondani. Az ír vidéknek mindenesetre gyakorlatiasabb okai voltak, mint a nemességnek: a gazdának kalóriára volt szüksége egy hosszú, hideg nap előtt, és egyetlen serpenyőben sütöttek, mert a tüzelő és a kútról hordott víz is drága volt. Nemzeti szimbólummá azonban csak a turizmus tette a reggelit - a bed & breakfast panziók, amelyek az ötvenes évektől a kiadós reggelire építették a hírnevüket és a megélhetésüket.
És a bevezetőben említett két betolakodó? A hash brown, ez a sült krumplis háromszög, amerikai találmány, amely a fagyasztott készételekkel jutott el az ír serpenyőbe; a paradicsomszószos babot pedig a Heinz reklámja tette népszerűvé, amikor 1927-ben a luxusimportból "hagyományos" reggelit csinált. Az én dublini tányéromon mindkettő ott volt. A hagyomány emlékezete rugalmasabb, mint amennyire beismeri.
Mi az a black pudding, és hogyan rendeljünk reggelit?
Ne tévesszen meg a pudding szó: a black pudding és a white pudding is hurkaféle, karikára vágják és serpenyőben sütik. A black pudding a nálunk, Csehországban ismert véres hurka távoli rokona - sertésvér, zsiradék és főleg sok zabpehely, amelytől az ír változat durvább, szemcsésebb állagú, mint az angol véres kolbászok. A white pudding ugyanez vér nélkül: világosabb és finomabban fűszerezett. Mindkettő a disznóvágás régi elvéből született, hogy a levágott disznóból semmi sem mehet kárba - és ma mindkettő a tányér leginkább ír falatai közé tartozik.
A szállodai svédasztalok ellenére az írek nem reggeliznek így mindennap. Hétköznap a pirítós és a zabkása viszi a prímet, ez a reggeli a hétvégéké, az ünnepeké és a vendégeké - rengeteg kávézó és kocsma viszont egész nap kínálja all-day breakfast néven, így délben sem maradsz le róla, ami jól jön például egy Guinness mellett töltött este utáni napon. A tányér mellé egy kanna erős fekete tea jár tejjel; a kávét megtűrik. Aki pedig siet, annak ott van egy ízig-vérig ír gyorsmegoldás: a breakfast roll, vagyis a reggeli hozzávalóival megtöltött bagett a benzinkútról vagy a kisboltból.
Műanyag abroszos asztalnál az Oh'Rourke's-ban
A full Irish breakfastet Dublinban, az Oh'Rourke's bisztróban ettem (lásd Hol együnk Dublinban?) - egy kis, műanyag abroszos, puritán berendezésű helyen, ahol reggeliidőben csak helyiek ültek. A reggelit itt tételenként állítod össze - megmondod, mit kérsz a kínálatból -, és nyolc tétel kávéval vagy teával nagyjából 9 EUR-ba került. A bacon puha maradt, a sárgája épp annyira volt folyós, hogy legyen mibe mártogatni a pirítóst, és a legjobb az egészben a két pudding volt. Az úr, aki kiszolgált, a számla mellé egy tippet is adott egy esti élőzenés kocsmáról - hogy mit kezdtem vele, az a Cobblestone kocsmáról szóló cikkben olvasható. Másnap a Tasty 8-ban is kipróbáltam, egy jóval elegánsabb bisztróban gyors, profi kiszolgálással, ahol a klasszikus reggeli mellett kitűnő Benedict-tojást is készítenek; itt valamivel többet fizetsz. Mindkettőbe visszamennék. Az Oh'Rourke's-ba gondolkodás nélkül.
