A Jameson whiskeyfőzde: túra és kóstoló
A Bow Street-i épület előtt egy nagy rézből készült lepárlóüst áll, fényesre csiszolva, akár egy trófea. Emlékmű. A Jameson Distillery Bow St. a legkelendőbb ír whiskey szülőháza: egykori dublini whiskeyfőzde, ahol ma lepárlás helyett mesélnek, kóstolnak és vásárolnak. Magát a Jamesont ugyanis már több mint fél évszázada egészen máshol készítik. A látogatók ettől még nem maradtak el - a sörös Guinness Storehouse mellett ez a második állomás, amelyet Dublinban szinte mindenki betervez.
A skót, akiről az ír whiskey a nevét kapta
A Jameson egészen hétköznapi skót vezetéknév, szó szerint "James fia". John Jameson a skóciai Alloában született, a Haig lepárlócsalád egyik lányát vette feleségül, Dublinba pedig az üzlet csábította. Ráadásul a Bow Street-i lepárlót 1780-ban egy rokona, John Stein alapította; Jameson igazgatóként kezdett benne, és csak negyedszázad múltán lett a teljes jogú tulajdonosa. Az ír whiskey legnagyobb neve így egy skót bevándorlóé, aki átvette valaki más vállalkozását - és olyan márkát épített belőle, amely ma évente több mint tízmillió kartont ad el. A családi jelmondatot, a Sine Metu-t, vagyis "félelem nélkül", Jameson ősei a skót partoknál garázdálkodó kalózok leküzdéséért kapták. A címkén a mai napig ott van.
Whiskey e betűvel, whisky anélkül
Az ír whiskey már a helyesírásban elválik skót rokonától: Írország és Amerika whiskeyt ír, Skócia és a világ többi része whiskyt. A különbséget nem nyelvészek, hanem a 19. századi kereskedők találták ki, amikor az ír lepárlóknak az amerikai piacon meg kellett különböztetniük magukat a skót konkurenciától. A dublini lepárlómester, John Power egy korabeli reklámban nem bízta a véletlenre: "Az E az excellence-t, vagyis a kiválóságot jelenti." A lényegesebb különbségek az üstben dőlnek el: az ír whiskeyt jellemzően háromszor párolják le, a skótot kétszer, az ír malátát pedig általában nem tőzegfüstön szárítják. Az eredmény lágyabb és simább, mint a legtöbb, amit a szomszédok Nagy-Britanniában főznek - a Bow Street-i kóstolón egyébként egy ír és egy skót minta áll egymás mellett.
Az utolsó csepp 1970-ben folyt ki
A 19. század közepén Írországban 88 engedéllyel működő lepárló volt, több, mint Skóciában. Aztán jött az amerikai szesztilalom, amely elvette az ír whiskey legnagyobb exportpiacát, utána a vámháború Nagy-Britanniával - és a múlt század nyolcvanas éveire az egykori nagyhatalomból mindössze két-három lepárló maradt. A Bow Street nem élte túl az ágazat összeomlását: itt 1970. június 5-én folyt ki az utolsó csepp whiskey, a gyártás pedig a Cork melletti Midletonba költözött, ahol azóta a Jameson minden egyes cseppje készül. A Bow Street-i épület a kilencvenes évek óta látogatóközpont, a 2017-es átépítés óta pedig több mint negyven év után legalább újra érlelnek itt whiskeyt: egy kis raktárban egyetlen prémium sorozat érik. Az ír whiskey közben magához tért: a szigeten ma ismét mintegy ötven lepárló működik.
A túra nagyjából egy óráig tart: az idegenvezető teremről teremre kíséri a csoportot, a vetítések között mesél, a végén pedig kóstoló jön; a látogatást egy, a jegy árában foglalt koktél zárja a bárban. Felárért a hordóraktárba is bemehetsz - és ezt a felárat tényleg megéri kifizetni. A hordóban érlelt whiskey térfogatának évente nagyjából két százaléka elpárolog; a lepárlómesterek ezt a veszteséget az angyalok részének nevezik. Akinek van otthon egy demizson szilvapálinkája, jól ismeri ezt a csendes fogyást - csak azt nem mondta neki senki, hogy az angyalok isszák. Kentuckyban, ahol a bourbon sokkal melegebb éghajlaton érik, az angyalok ennek akár a többszörösét is elviszik; a hűvös ír idő kíméli a hordókat. Végül egy gyakorlati tanács: a jegyek gyakran elfogynak, előzetes foglalás nélkül sokszor be sem jutsz.
Négy kóstolóminta a Bow Streeten
Az én túrám nagyrészt videókból állt: az idegenvezető teremről teremre vitt minket, és a klipek között hozzáértően, lelkesen mesélt. Idősebb ír férfi volt, és az akcentusa néha több fejtörést okozott, mint maga a kóstoló. Ez négy mintából állt; a Jameson hozta, amit a neve ígér: lágy, enyhén édeskés, vaníliás és mézes, nyoma sincs benne füstnek - olyan whiskey, amely senkit sem riaszt el. Felárért közvetlenül a hordókból is kóstoltam, és már a raktár ajtajában megértettem, hogy az angyalok része nem könyvelési absztrakció: itt belélegzed. Végül a bolt - bőséges kínálat, korrekt árak; Dublinban aztán szinte minden kocsmában Jamesont töltenek, a Long Hall kocsmában olyan kiadásokban is, amelyekkel boltban nem találkozol. Az egyórás túra a kóstolóval és a bárban kapott itallal együtt 25 EUR-ba került, a hordós kóstoló további 15 EUR-ba. A Bow Streeten már fél évszázada nem készül whiskey. A raktár levegőjének ezt még senki sem mondta meg.
Jameson Distillery Bow St.
