Török bor
Ha Törökország és az alkohol kerül szóba, a legtöbb embernek automatikusan az ánizsos rakıval teli poharak koccintása jut eszébe egy meze tálkáktól roskadozó asztal mellett, vagy talán egy párás üveg Efes sör egy antalyai strandon. A bor többnyire csak harmadikként jut eszükbe, ami paradox, hiszen épp Anatólia számít történelmileg a borászat egyik bölcsőjének. A szőlőt itt évezredek óta termesztik, jóval azelőtt, hogy az első tőkék megjelentek volna Bordeaux-ban vagy Toszkánában.
Törökország hatalmas ország hihetetlenül változatos terroirral, és ez a helyi borok jellegén is meglátszik. Nem egységes stílusról van szó, sokkal inkább egy mozaikról, amelyet a mediterrán hőségtől a szárazföld belsejének zord kontinentális viszonyaiig változó éghajlat formál. A fő borvidékek az egész országban szétszórva találhatók, de néhány kiemelkedik közülük. Az európai oldalon, a Márvány-tenger mellett fekvő Trákia talán a legismertebb és a legkönnyebben elérhető. A tenger közelségének és az enyhébb éghajlatnak köszönhetően jól érzik itt magukat az olyan nemzetközi fajták, mint a cabernet sauvignon vagy a merlot, amelyek azonban sajátos, fűszeresebb karaktert kapnak. Ezzel szemben az Izmir és Denizli környéki égei-tengeri régió adja az összes török bor nagyjából felét. Az éghajlat meleg, de a szőlőültetvények gyakran magasabban fekszenek, ami segít a szőlőnek megőrizni a savait és a frissességét. És ott van még Kappadókia Közép-Anatóliában. A vulkáni talaj, a forró nyarak és a fagyos telek markáns ásványosságú, feszes szerkezetű borokat adnak, amelyeket semmi mással nem tévesztesz össze.
Törökországnak több száz őshonos szőlőfajtája van, de ezek közül csak néhány tucatot használnak kereskedelmi borkészítésre. A vörösborok királya az öküzgözü. A neve magyarul ökörszemet jelent, ami a bogyók méretére és sötét színére utal. Közepes testű borokat ad, bőséges lédús piros gyümölcsös jegyekkel, például cseresznyével vagy málnával, és kellemes savval, így remekül illik a bárányhúshoz vagy a padlizsánételekhez. Gyakran házasítják egy másik őshonos fajtával, a boğazkerével. A boğazkere tanninjai masszívak, bora nyers, sötét, és időre van szüksége, hogy megszelídüljön. A fehér fajták közül említést érdemel a Tokat vidékéről származó narince, amely egy teltebb chardonnay-ra emlékeztet citrusos és fehér virágos jegyekkel, valamint a kappadókiai emir, egy friss, ásványos bor, amely remekül illik halhoz vagy rántott kalmárhoz.
Törökországban a bort inkább a városi közép- és felső osztály italának tekintik, és gyakran egy éttermi vacsorához kötik. Fogyasztása az európai bornagyhatalmakhoz képest elenyésző. Egy átlagos török évente csak nagyjából egy liter bort iszik, míg egy francia vagy egy olasz több tucat litert. Ez részben kulturális és vallási okokra vezethető vissza, de az alkoholra kivetett magas adókra is, amelyek a minőségi bort viszonylag drága mulatsággá teszik. A bor iránti érdeklődés ennek ellenére nő, különösen a fiatalabb generáció körében Isztambulban és Izmirben, ahol modern borbárok nyílnak, és az embereket egyre jobban kezdi érdekelni, honnan származik, amit isznak.
Kényes dolog a török borokat európai versenytársaikkal összehasonlítani. Mennyiség terén Törökország nem veheti fel velük a versenyt. Míg Franciaország és Spanyolország évente hektoliterek millióit ontja, és boraik Alaszkától Ausztráliáig minden szupermarketben megtalálhatók, a török bor ritkaságnak számít a világpiacon. Minőségben viszont a csúcskategóriás török pincészetek, mint a Kavaklıdere, a Doluca és a Kayra, vagy az olyan kisebb butikpincészetek, mint a Vinkara vagy a Chamlija, már felzárkóztak az európai színvonalhoz. Nem félnek modern technológiába fektetni, tanácsadókat hívnak Franciaországból vagy Olaszországból, és kísérleteznek.
A török borászat gondja továbbra is a marketing és a jogszabályok. Az országban szigorúan korlátozzák az alkoholreklámot, ami megköti a borászok kezét a hazai piacon. Nem rendezhetnek olyan szabadon nyilvános kóstolókat, mint Európában, és az online értékesítés is bonyolult. Ez arra kényszeríti őket, hogy az exportra és a minőségre összpontosítsanak.
Ha tehát törökországi utazásaid során megkívánod a helyi bort, bátran kóstold meg. Egy szeletnyi őszinte történelem és mesterségbeli tudás kerül a poharadba, és valószínűleg nagyon kellemesen meglep majd, milyen természetesen és könnyedén kíséri a török ételeket.
Egészségedre, és igyál mértékkel!
