Nagy Bazár (Grand Bazaar): Isztambul legnagyobb piaca
A Nagy Bazár (Grand Bazaar, törökül Kapalıçarşı) a világ egyik legrégebbi és legnagyobb fedett piaca, amely a történelmi Isztambul szívében terül el. Bár a legtöbb látogató elsősorban a szőnyegekkel, aranyékszerekkel, bőrárukkal és sajnos világmárkák olcsó utánzataival teli, végeláthatatlan sikátorokkal azonosítja, a lelke ma is közel áll a gasztronómiához.
Igaz, a szó szoros értelmében nem friss alapanyagokat kínáló piac, mint a közeli, fűszereiről híres Egyiptomi bazár, de ha a helyi kereskedők ezrei nem kapnák folyamatosan az erős teát és a kiadós, házias ebédet, ez a kolosszus leállna.
A hely története 1455-ig nyúlik vissza, amikor II. (Hódító) Mehmed szultán elrendelte két bedesten nevű kőépület felépítését, amelyekben textíliával és drágakövekkel kereskedtek. A Kapalıçarşı név szó szerint "fedett piacot" jelent - valóságos város a városban, amelyet tető óv az időjárás szeszélyeitől. Eredetileg nem olyan hely volt, ahová az emberek vacsorára valóért jártak. A birodalom pénzügyi központja volt.
Ahol azonban pénz forog, és ahol férfiak ezrei töltik egész napjukat, ott törvényszerűen megjelennek az étkezdék is. Így született meg az úgynevezett esnaf lokantası, vagyis a kézművesek és kereskedők étkezdéinek kultúrája. Ezeknek a helyeknek gyorsan és olcsón, de mindenekelőtt jól kellett főzniük, mert ha az étel nem volt jó, a törzsvendégek másnap nem tértek vissza. Ez a minőségi elvárás a bazár eldugott sikátoraiban a mai napig megmaradt, még ha gyakran el is bújik a turistáknak szánt csillogó kirakatok mögött.
Ma a Nagy Bazár olyan hely, ahol a történelem keveredik a kíméletlen kereskedelemmel. A fő ütőerek tele vannak turistákkal és felhajtókkal, de elég befordulni egy szűkebb, gyérebben megvilágított folyosóra, vagy belépni valamelyik han nevű belső udvarba, és a hangulat megváltozik. Itt, ezekben a régi részekben megállt az idő. A kereskedők nem számítógép előtt ülnek, hanem kis zsámolyokon a boltjuk előtt, ostáblát játszanak, és folyton intenek a teát hordó pincéreknek. A teahordók, vagyis a çaycık, akasztós tálcákkal szaladgálnak, és naponta több száz poharat hordanak ki.
Én egy kis, névtelen kávézóban ittam meg a teámat, amely egyáltalán nem szerepel a térképen, és a piac legrégebbi részének egyik eldugott zugában rejtőzik. A környezet egyszerű volt, csak néhány alacsony asztalka és kopott szék, a hangulat viszont annál hitelesebb. A teáért 20 TRY-t (1,20 EUR) fizettem, ami egy ennyire turistás helyen több mint barátságos ár.
Az isztambuli Nagy Bazárt mindenkinek látnia kell, aki a városba látogat.
Jó vásárlást!
Grand Bazaar
