Txikiteo: baszk bárról bárra járás
A bilbaói Bacaicoa bár táblája étlapnak tűnik, de úgy olvasható, mint egy katekizmus: csiperke a la gloria, vagyis a mennyben, chorizo al infierno, a pokolban, és gomba al purgatorio, a tisztítótűzben. Mindegyiknél ott a darabár és a hat darab ára. Vacsorázni ide senkinek sem jut eszébe leülni. Ez csak egy megálló az útvonalon.
A txikiteo az a baszk szokás, hogy a baráti társaság végigjárja az óváros bárjait, és mindegyikben állva, a pultnál megiszik egy kis pohárral - bort, txikitót, vagy sört, zuritót -, mellé pedig egy-két pintxót eszik, amelyről épp az a hely híres. Spanyolországban szinte mindenhol járnak tapasozni; Baszkföldön viszont szabályok szerint.
Kis szó egy nagy szokásra: mit jelent a txikiteo, és hol járnak így
A név kétnyelvű, akárcsak maga Bilbao. A baszk txiki azt jelenti, kicsi, a txikito egy kis adag bor, a kasztíliai -eo képző pedig tevékenységet csinált belőle: kis pohárra járást. Csikiteónak ejtik. A bárról, az ételről és a társaságról a szó hallgat. Csak arról beszél, mennyi kerül a pohárba. Baszkföldön ugyanezt poteónak is hívják, a pote, azaz pohár szóból, és ebben a formában lépte át a szokás a határokat: Bilbaótól San Sebastiánig így járnak, de Navarrában, La Riojában és Kantábria egy részén is. Spanyolország többi részén tapeo van: ott leülnek és rendelnek, itt állnak és továbbmennek. A pultnál aztán összefutsz a gildával, a magasból töltött txakolival, és ha van merszed, akár a kalimotxóval is. A txikiteo arra való, hogy egyetlen délután alatt mindegyikre sor kerüljön.
Txikiterók a hét utcából és a torreádor, akiről a kis sört elnevezték
A szokás régebbi a pintxosnál, amelyre ma a turisták txikiteo közben leginkább kíváncsiak. Txikitóra a 19. század végén kezdtek járni a bilbaói Casco Viejo, az óváros hét utcájának baráti társaságai, és akkoriban a borról, az éneklésről és arról szólt a dolog, hogy ki fizet. Az étel később került a pultra, San Sebastiánból, ahol a bárok egy kis, pálcikára tűzött falatot kezdtek tenni a bor mellé. A sör utolsóként csatlakozott a rituáléhoz, és a nevét a bikaviadaltól kapta. A hatvanas években San Sebastiánban egy bikaviadal-rajongó egyesület nevezte magát Zuritónak, egy ilyen becenevű torreádor után, és amikor az egyik tagja az óvárosi bárokban kisebb pohárban kezdte kérni a sört, a kisebb sör az egyesület nevét kapta. A torreádor beceneve ráadásul egy galambtól ered, amelynek világos gyűrű van a szeme körül, így a baszk kis sör egy madárról kapta a nevét, kerülővel az arénán át. Bilbaónak viszont megmaradtak a txikiterói: minden évben október 11-én, a város védőszentjének ünnepén körmenettel, énekkel és egy persellyel járják végig az óvárost, amelybe a körökből megmaradt aprópénz kerül, és jótékony célra megy. A fiatal baszkok ma inkább zuritóra járnak, mint txikitóra - ha egyáltalán.
Hogyan zajlik a txikiteo: pohár, pult és cuadrilla
A txikiteónak három hozzávalója van: a pohár, a pult és a cuadrilla, a baráti társaság, amely évek óta ugyanabban a felállásban, ugyanazon az útvonalon jár. A txikitós pohár alacsony, vastag falú és nehéz, a bor benne pár kortyra elég; a zurito ugyanilyen kiszerelésű sör. Korsót itt senki sem rendel, mert a korsó azt jelentené, hogy maradni akar. Báronként egy pohár, egy-két pintxo, fizetés, és irány tovább. Fizetni vagy felváltva, körönként szoktak, vagy a bote, a közös kassza pénzéből, amelybe az elején mindenki bedob néhány eurót, és egyvalaki egész délután magánál hordja.
Hagyományosan délelőtt, ebéd előtt jártak; ma gyakoribb a kora este, a munka vége és a vacsora között, ami Spanyolországban úgyis csak kilenc körül kezdődik. A turista leggyakoribb hibája, hogy leül. Az asztalnál nagy adag ételt kap, és minden másról lemarad: a pultnál látja, ki mit rendel, a tábla pedig elárulja neki, mi miatt járnak ide a helyiek. Olvasd végig: a hat darabos ár nem egy embernek szól, hanem a cuadrillának, a lenti "mindegyikből kettő" kombináció pedig azoknak szól, akik egyetlen megállóval végig akarják kóstolni az egész bárt. Koccintáskor azt mondják, osasuna, egészség - bár a puristák szerint ez csak a spanyol salud fordítása, és egy igazi baszk azt mondja: topa.
Egy kistányér a Plaza de Unamunón
A Bacaicoa bár 1965 óta áll Bilbao óvárosánál, a Plaza de Unamunón (lásd Hol együnk Bilbaóban?), és a pultján bilbaói mércével szerény a kínálat; a hírnevét a tábla adja. Két dolgot választottam róla, meg egy zuritót. A csiperke a la gloria fokhagymás mártással teli kalappal érkezett, amelyet jobb egy harapásra megenni, mint hagyni, hogy kifolyjon a tányérra, a chorizo al infierno pedig kis bagettben jött, a flambírozástól kívül ropogósra sülve, belül inkább füstös, mint csípős. A pokol Bilbaóban enyhe. A zurito hideg volt, és épp annyi, hogy leöblítse az ételt. A tábla szerint a csiperke 1,10 EUR, a chorizo 1,80 EUR volt; a sör árára nem emlékszem, és a táblán sincs rajta. A mennyet és a poklot így 2,90 EUR-ból jártam meg. A tisztítótüzet legközelebbre hagytam.
