Nonna Emilia bár: aperitivo Sorrento halásznegyedében
A halászhálót szemről szemre foltozzák, és ezt nem lehet siettetni. A Marina Grande halászai egyenesen a rakpart kövezetére terítik ki, néhány lépésre az aperitivóra terített asztaloktól - és mintha ennek a munkának a tempója diktálna itt mindenkinek.
A Nonna Emilia egy kis bár közvetlenül a Marina Grande rakpartján, Sorrento halásznegyedében, és gyorsan megérteti, miért nem isszák Olaszországban sietve az aperitivót. Autó alig jár erre, a víz karnyújtásnyira van az asztaltól, és itt senki sem nézi az órát.
A Marina Grande két Emiliája
A nonna szó olaszul nagymamát jelent, és a cégtáblán ugyanazt ígéri, mint nálunk, Csehországban a vasárnapi ebéd a nagyinál: hogy itt senki sem kapkod, és senki sem megy el éhesen. A bárt 2010-ben nyitotta meg a helyi Cacace vendéglátós család két unokatestvére, és az ő Emiliájuk tiszteletére nevezték el - a megnyitóról szóló hír a "nipoti" szóval illeti őket, ami olaszul unokaöcsöt és unokát egyaránt jelent, így a pontos rokonsági fokot a nyelv megtartotta magának. Néhány házzal arrébb pedig ott áll a Da Emilia trattoria, amelyet 1947-ben Emidia Ianieri alapított - őt pedig soha senki nem hívta másként, mint Emiliának. Hogy a két név ugyanahhoz az asszonyhoz tartozik-e, azt egyetlen forrás sem állítja kifejezetten. Az Emilia névre itt mindenesetre már csaknem nyolcvan éve hallgat valaki.
A negyed, ahová lépcsőn jártak le
A Marina Grande egykor gyakorlatilag el volt vágva Sorrento többi részétől: út csak az 1950-es évek óta vezet ide, addig csak a sziklába vájt lépcsőn lehetett lejutni. Talán éppen ezért tartja a negyed a saját tempóját - fent a korzó és a kirakatok, lent a partra húzott csónakok és a kövezetre terített hálók. Csak a nevekkel vigyázz: a Capri szigetére tartó kompok a Marina Piccola kikötőjéből indulnak, amely a neve ellenére a nagyobb és forgalmasabb a kettő közül. A Marina Grande, vagyis a "nagy", a kisebb és csendesebb. Logikát ne keress benne, a helyiek nem tettek bele. Az olasz sajtó ma a szakma utolsó generációjaként ír az itteni halászokról; a kövezetre reggelente kiterített hálók egyelőre az ellenkezőjét bizonygatják.
Amit a Marina Grande bárjaiban töltenek
A helyi választás a limoncello spritz: limoncello, prosecco és szódavíz. Maga az ital az elmúlt évek országos olasz divatja, az alapanyag viszont valóban innen származik - a sorrentói teraszokon termett citrom IGP (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) minősítést visel, és a likőrben éppúgy végzi, mint a delizia al limone nevű desszertben. A lista másik itala, az őszibarackléből és proseccóból kevert Bellini, az ország túlsó végéből költözött a tengerpartra: 1948-ban keverték ki a velencei Harry's Barban, és Giovanni Bellini festőről kapta a nevét, mert a színe a festő képeinek rózsaszín árnyalatára emlékeztette a mixert. A Bellininek tehát semmi köze a halászokhoz, de a víz mellett ezt senki sem veti a szemére. Az aperitivo egyébként is az olasz nap önálló fejezete: vacsora előtt isszák, lassan, mellé egy tálka olajbogyó vagy néhány sós keksz, és senki sem nézi az órát. Ha pedig a Nonna Emiliánál telt ház van, semmi baj - a rakparton több vendéglátóhely is akad, és a kilátáson mind osztoznak.
Az elhúzódó aperitivo
A Nonna Emilia bárhoz egy áprilisi sorrentói séta közben jutottunk el. A nap már kellemesen melegített, a környék csendes volt, és az asztalunktól ráláttunk a tengerre, a kikötőre és a hálóik mellett dolgozó halászokra; az idő ott a víz mellett gyorsabban telt, mint azt a nagy nyugalom sejtette volna. A limoncello spritz jéghideg volt, citromosan éles, és épp csak annyira édes, hogy lassan lehessen kortyolgatni; a mellette álló Bellini viszont már-már tolakodóan barackos-édes volt. Mindkét ital egyformán 7 EUR-ba került. Alattunk a halászok aznap délután ki tudja, hány szemet foltoztak meg. Mi közben több italt is elkortyolgattunk. Szerintem ez döntetlen.
Nonna Emilia
