Colaci: koszorúba font rituális kenyerek
A chișinăui Nr. 1 szupermarketben a hétköznapi pékáruk polcai között vesszőkosarak állnak, bennük fényes, fonott tésztakoszorúk. Vettem egyet; hogy valójában mit vittem haza, csak később tudtam meg. A colaci (egyes számban colac) tésztaszálakból kerek koszorúvá font, kelt búzakenyerek - a moldovai konyha és az egész román nyelvű világ rituális kenyerei. A polcon fekvő koszorú csak egy kenyérnemzetség megszelídített hajtása - annak a nemzetségnek, amelyet keresztelőkre, lakodalmakra és temetésekre visznek, és a kántálóknak is jut belőle.
A keréktől a kalácsig: a család, amelyhez a colac tartozik
A név az óegyházi szláv nyelvből jött: kolačĭ, a kolo, vagyis kerék szóból. A román ráadásul egyenesen a többes számot vette át - a colaci kiejtése [kolacs], vagyis szinte pontosan a szláv eredeti -, az egyes számú colac alakot pedig csak utólag alkotta meg hozzá. A colac így a körről elnevezett pékáruk szerteágazó családjába tartozik: mellette áll a cseh koláč, a lengyel kołacz, a magyar kalács, valamint az ukrán és az orosz kalacs. Minden családtag más utat járt be: a cseh összezsugorodott és tölteléket kapott, a magyar édesebb lett, az orosz kalacs pedig kiköltözött az utcára.
Kenyér a bölcsőtől a sírig
A colacot az egész román konyha ismeri Máramarostól a Bánságig, az írásos nyomok pedig legalább 1653-ig nyúlnak vissza; a népszerű weboldalak szívesen emlegetik mellé a dákokat és a napkultuszt is, ez azonban forrás nélküli legenda. Ami dokumentált, az értékesebb: a colac az ember egész életét végigkíséri - a keresztelőre a keresztszülőknek viszik, a lakodalmon a fej fölött törik ketté, a temetésen meggyújtott gyertyával együtt osztják szét, a kántálók pedig az éneklésükért kapják, a nyolcas alakú karácsonyi crăciunei mellett. Legmesszebbre Moldova déli része vitte: a Cahul melletti Văleni faluban egykor tizenkét, külön névvel ellátott colacot sütöttek a lakodalomra - egyet a menyasszonynak, egyet az anyósnak, hatot a násznagyoknak. A menyasszony colacával járt tánc, amelynek végén a vőfély darabokra töri és szétosztja a kenyeret a násznép között, bekerült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.
Két tészta, négy szál
Tésztából alapvetően kettő van. A temetési és a polcokra szánt colacok böjti tésztából sülnek: liszt, víz, élesztő, egy csipet cukor. A lakodalmi és a keresztszülőknek szánt példányokba tej, tojás és vaj kerül - egyes pékségek egyenesen a cozonac tésztájából sütik őket -, és díszítés is jár hozzájuk: tésztából kivágott rózsák, kalászok és levelek, lakodalomra akár élő virág is. Két-négy szálból fonják - magát a technikát a cseh ínyenc a hétköznapi fonott zsemléből, a houskából ismeri, itt a fonatot csak körré hajlítják. A nagy szertartási kenyerek akár három és fél kilót is nyomnak, és két-három nappal előre rendelik meg őket a pékségekben, a szerepük szerinti nevekkel: a menyasszonyé, a násznagyé, a sóval kínált üdvözlő colac.
A boltban kapható kis koszorú ennek a pompának a hétköznapi testvére. Nem is titkolja, mire való: egy chișinăui nagykereskedés az online termékleírásában egyenesen azt írja, hogy az ilyen colacokat a szertartásokon pomană gyanánt, vagyis a halottak emlékére osztják szét. A helyiek ezért gyakran határozott céllal veszik meg: templomba vagy évfordulós halotti megemlékezésre. Persze senki sem tiltja meg, hogy csak úgy megedd. Ha pedig egy teljes lakodalmi készletet szeretnél látni, ugorj el Văleni falu múzeumába - ott a látogatók még meg is kóstolhatják a kiállított darabokat.
Koszorú a Nr. 1-ből
Az én colacom Chișinăuból, a Nr. 1 szupermarketből való, és se keresztelő, se lakodalom nem volt mögötte - azért vettem meg, mert az a fényes koszorú volt a legszebb dolog az egész pékárurészlegen. Vékony héja finoman ropogott, és enyhén karamellás íze volt. Szertartást nem rendeztem neki. Csak éppen kezdettől fogva nem szeltem, hanem törtem belőle - nem is sejtve, hogy a szertartásokon pontosan így bánnak vele.
