Szocsnyik: túrós félhold a szovjet menzák világából
A román receptek az orosz konyha rovatába sorolják - és igazuk van. Chișinăuban a szocsnyik mégis ott sorakozik a szupermarketekben a saját sütésű péksütemények között, és a központi piac körüli standoknál is láttam. A szocsnyik (oroszul: сочник) félbehajtott omlós tésztából készült kis sütemény, amelynek nyitott széléből kikandikál a túrós töltelék - a szovjet menzák öröksége, amely meghonosodott a moldovai konyhában. Románul csak itt tanult meg - legalábbis a címkéjén.
Honnan kapta a nevét a szocsnyik, és ki mindenki süti
A népetimológia a nevet a lédússággal (oroszul szocsnij) hozza összefüggésbe - egy olyan péksüteménynél, amely mindenekelőtt omlós és morzsálódó, ez merész magyarázat, ráadásul téves is. A nevét egy régi lepényről, a szocsenyről kapta, amelyet kendermagból nyert "lével" (oroszul szok) kentek meg, vagyis kenderolajjal. És ez a lepény olyan karriert futott be, amilyenről a mai kis sütemény álmodni sem merne: szenteste sütötték, és az orosz szenteste, a szocselnyik ma is róla viseli a nevét. A szocseny tésztájából állítólag álarcot is készítettek: az ünnepek idején ezen keresztül néztek ki, és az első arra járó alapján jósoltak. A szocsnyik tehát olyan péksütemény, amelynek őse egy ünnepet keresztelt el.
Az egész posztszovjet térségben otthon van: a törzsterülete Oroszország és Ukrajna, Moldova pedig saját változat és saját név nélkül vette át - a román nyelv leggyakrabban egyszerűen az orosz többes számot kölcsönzi: sociniki.
Tésztakorong, túró és egy kanál búzadara
Az alap egy nagyjából tenyérnyi, tejfölös omlós tésztakorong. Az egyik felére cukorral, tojással és búzadarával kikevert túró kerül - a dara tartja össze a tölteléket, hogy sütés közben ne folyjon ki; a másik felét ráhajtják, a széle kissé nyitva marad, a tetejét pedig tojássárgával kenik meg - az én chișinăui példányaim helyette porcukrot kaptak. A menzai szabvány pontos volt: tíz-tizenkét centiméter átmérőjű korong, a kész darab nagyjából nyolcvan gramm. Mai formáját ugyanis a szovjet menzák adták meg, ezekben vált a túró az egyetlen elképzelhető töltelékké, és a receptek ma is "po GOSTu" megjegyzéssel keringenek - vagyis az állami szabvány szerint, csakhogy szocsnyikra vonatkozó szabványt eddig még senki sem tudott felmutatni. Ez nosztalgikus címke, nem paragrafus: egyszerűen annyit jelent, hogy "mint annak idején a menzán".
Hidegen eszik, tea vagy kávé mellé, és a szovjet idők óta tipikus uzsonnasütemény: iskolai büfékben árulták, és Moldovában a hetvenes évek diákkosztjaként emlékeznek rá - borzasztóan olcsó volt, és kompóttal, vagyis gyümölcsből főzött édes itallal öblítették le. A túró egyébként másként is otthon van a moldovai konyhában, csak inkább főtt colțunași tésztabatyukba csomagolják; a szocsnyik a leggyorsabb, kézből ehető formája. És ne hagyd zárt dobozban - a tészta magába szívja a töltelék nedvességét, és elázik.
Öt darab a szupermarketből
A szocsnyikomat - pontosabban rögtön ötöt - Chișinăuban vettem, egy Nr.1 szupermarketben: a saját sütésű csomag 39,60 MDL-be (1,90 EUR) került, darabja tehát 7,92 MDL (0,40 EUR) volt. Uzsonnának szántam őket a repülőútra. Nem voltak olyan szárazak, mint ahogy az ember a morzsálódó tésztától várná. A túró és a tészta halványan a cseh koláčokra, az otthoni kerek, túrós kelt süteményekre emlékeztetett - csak a szilvalekvár hiányzott a tetejükről. A csomag egy része már a repülőúton elfogyott, a maradék velem együtt hazarepült. A címke szerint ráadásul a szocsnyikok mindössze 24 óráig voltak eltarthatók - elég szigorú határidő egy olyan műfajnak, amely nyugodtan túlélte az egész Szovjetuniót.
