Herbero: gyógynövénylikőr a Sierra de Mariola hegységből
A számlához olyan köret is érkezett, amit négyünk közül senki sem rendelt. A pincér egy Vila Joiosa-i tapasbárban letett az asztalra egy üveget, amelyben egész gyógynövényágak úsztak, mellé pedig négy kis poharat, olyan deresre hűtve, hogy nem lehetett átlátni rajtuk. Egy tapasokkal és néhány pohár tinto de veranóval töltött délután után kávéra számítottam, nem botanikára.
A herbero gyógynövénylikőr a Sierra de Mariola hegységből, Alicante tartomány északi részéről: ánizsos alap, amelyben legalább négyféle hegyi gyógynövény ázik, és egyike azon kevés likőrnek egész Spanyolországban, amelyeknek a receptje átlátszik az üvegen. Ami az üvegben úszik, azt iszod meg.
Mit jelent a herbero, és miért nem jutott túl a hegyeken
A név ugyanolyan egyszerű, mint a tartalom: a latin herbarius, azaz gyógynövényes, spanyol végződést kapott, és kész. A csapda egyetlen betűben rejlik. A két r-rel írt herrero kovácsot jelent, és aki két pohár után kovácsot rendel, olyan pillantást kap a pincértől, amilyet megérdemel. A herbero szigorúan helyi ital: hét településhez tartozik a Sierra de Mariola, az Alicante és Valencia határán emelkedő hegytömb körül, és ezen a zugon kívül még Spanyolországban is kevesen ismerik. A tartomány 1990 óta a hagyományos alicantei szeszes italok közös védjegyével oltalmazza, amelyen a Monóvar környéki édes, levendulás cantuesóval osztozik. A gyógynövénylikőröknek Spanyolországban a szigeteken is vannak unokatestvéreik, a hierbas de Mallorca és a hierbas ibicencas, szintén ánizsos alappal, csak előírt szigeti gyógynövényekkel és saját pecséttel; a baszk patxaran az asztalon hasonlóan fest, de nem gyógynövény van benne, hanem kökény. Mindegyiket étkezés után, az emésztés segítésére isszák. A recept nem.
Hegyi orvosság, amely már nem adja ki magát orvosságnak
Szinte minden herberóról szóló írás a mórokkal kezdődik, akik elhozták a lepárlást a félszigetre. A lepárlást valóban az arabok hozták, csakhogy onnan a mariolai gyógynövényekig egyetlen dokumentált lépés sem vezet, csak egy szépen hangzó mondat. Ami dokumentált, az jóval hétköznapibb: a herbero házi orvosság volt, szeszbe áztatott gyógynövények a környező dombokról a gyomor ellen, és csak a 19. század végén költözött át a kredencből a lepárlóüzemekbe. A recept családi maradt. Alcoy száraz és éles herberót készít, a szomszédos Bocairent és Banyeres édesebbet és lágyabbat, arról pedig, hogy kié az igazi, a hegyekben olyan kitartással folyik a vita, amilyet máshol a focinak tartogatnak.
Az üvegben világosan ki vannak osztva a szerepek. Az ánizs, édes és száraz egyaránt, a hordozó: ebben ázik egy-két hónapig a többi gyógynövény, és nélküle a herbero csak alkoholos tea volna. A gyógynövények a szereplők, a lista tizennégy szerepet kínál, a zsályától és a mentától a csombormentán és a kakukkfűvön át a helyi rabo de gatóig, vagyis macskafarokig, amely csak az ottani sziklákon terem. Az előírás legalább négyet követel meg, és a készítőre bízza, melyeket, így a szín a víztisztától a sárgászöldön át egészen a vöröses árnyalatig terjed, az alkoholtartalom pedig 22 és 40 százalék között mozog. Nálunk, Csehországban a gyógynövénylikőrrel úgy bánnak, mint egy orvossággal: egy kanállal vacsora után, aztán az üveg vissza a szekrénybe. A Mariolában felesekben töltik, és senki sem tesz úgy, mintha kúráról volna szó.
Egy feles a számlához, és mire jó valójában
A herberót étkezés után isszák, behűtve, kis pohárban, és gyakrabban kerül a vendég elé a számlával együtt, mint hogy az itallapról rendelnék. Alicante tartományban szokás, hogy a vendéglátóhely étkezés után ingyen tölt a vendégeknek egy felest a helyi likőrből, és a herbero a leggyakrabban kitöltöttek közé tartozik. Aki akarja, a pultnál fele-fele arányban összekevertetheti cantuesóval, ez a mesclaet. Alicante így oldotta meg, mit kezdjen két egymással versengő likőrrel. Azt, hogy az étkezés utáni feles segíti az emésztést, a spanyol tudományos akadémia nem erősítette meg, a hagyományt ez viszont nem zavarja. Ha pedig azon gondolkodsz, milyen herberót vigyél haza, a címkén a települést nézd, ne a gyógynövényeket: az alcoyi száraz, a bocairenti édes, és ezt a különbséget a tizennégy növény listájáról nem fogod kiolvasni.
Négy kis pohár Vila Joiosában
Herberót Vila Joiosában ittam, egy tengerparti kisvárosban nem messze Alicantétól, ahol a tapas és a tinto de verano után a ház ajándékaként kihoztak nekünk egy üveg Doblónt. Jéghideg volt, és ez döntött: a hideg elvette az ánizs édességét, így elsőként a zsálya és a menta jött elő, csak utánuk az édesgyökeres jegy, annak a keserűségnek a nyoma nélkül, amelyet otthonról várok a gyógynövénylikőröktől. Addig azt hittem, a gyógynövénylikőr olyasmi, amit az ember kibír, hogy örömet szerezzen a vendéglátójának. Ez volt a legjobb gyógynövénylikőr, amit valaha ittam, és azóta sem ittam jobbat. Ez az egyetlen tétel azon az estén, amelyről nem tudom, mennyibe került. És az egyetlen, amelyre igazán élénken emlékszem.
