Iraki tea
A tea túlzás nélkül a társasági élet központi eleme Irakban. A teázás itt jóval több egyszerű étkezési szokásnál: rituálé, amely a hajnali óráktól késő estig elkíséri az embereket. Sajátos íze, elkészítése és felszolgálása kissé megkülönbözteti az iraki teát a szomszédos országok változataitól.
A tea eredete és története Irakban
A teázás története Irakban Ázsia más térségeihez képest viszonylag rövid. Míg az arab világban évszázadokig a kávé uralkodott, a tea csak a 19. században és a 20. század elején kezdett tömegesen terjedni. Ebben kulcsszerepet játszott a britek jelenléte a térségben, valamint Indiával és Ceylonnal (a mai Srí Lankával) fenntartott kereskedelmi kapcsolataik. A kereskedelmi útvonalakat ellenőrző britek az ország déli részén fekvő Bászra kikötőjébe kezdték behozni a teát. Innen az ital gyorsan eljutott Bagdadba és a többi tartományba. Az irakiak hamar megkedvelték az új italt, és a saját ízlésükhöz igazították. Ma Irak a világ egyik legnagyobb teaimportőre, a nyersanyag nagy része Srí Lankáról érkezik.
Elkészítés és sajátosságok
Az iraki teát olyan módszerrel készítik, amely biztosítja jellegzetes erejét és aromáját. Ahelyett, hogy a tealeveleket egyetlen lépésben leöntenék forró vízzel, az irakiak gyakran kétlépcsős főzést alkalmaznak, a törökországi vagy iráni módszerhez hasonlóan, de néhány eltéréssel. Az alap a szálas fekete tea, gyakran ceyloni fajta. A tea két kannában készül, amelyeket gyakran egymásra állítanak (ez az úgynevezett szamovárelv), vagy az erős koncentrátumot közvetlenül a tűzön főzik.
A folyamat azzal kezdődik, hogy az alsó, nagyobb kannában felforralják a vizet. A kisebb kannába jó sok tealevelet szórnak, és néhány kardamomtokot is tesznek hozzá. A kardamom az iraki tea elengedhetetlen összetevője, összetéveszthetetlen illatot ad neki. Én viszont az iraki teában nem érzem erősen a kardamomot, és ezt nagyon értékelem. A kardamomot egészben vagy összetörve használják, és csak kissé módosítja a tea ízét és illatát (nekem kicsit a rózsára emlékeztet). A kardamomos leveleket leöntik forrásban lévő vízzel, és lassú tűzön hagyják ázni - gyakran az alsó kanna tetején, hogy melegen maradjanak, de ne forrjanak lobogva. Az eredmény egy nagyon erős, sötét és keserű koncentrátum.
Felszolgáláskor a koncentrátum egy részét istikannak nevezett kis pohárba töltik, majd a vendég ízlése szerint forró vízzel felöntik. Ez azonban nem mindenhol van így, olyan helyekkel is találkozhatsz, ahol egyetlen kannában készítik a teát.
A döntő lépés az édesítés. Az iraki teát hatalmas mennyiségű cukorral édesítik. A cukrot vagy közvetlenül a kannába teszik főzés közben, vagy - gyakrabban - egyenesen a pohárba, mielőtt a teát beletöltenék. Olyan sok cukor kerül bele, hogy gyakran fel sem oldódik, és látható réteget képez a pohár alján. Ez a szélsőséges édesség ellensúlyozza az erős fekete tea és a csersavak természetes keserűségét. A nyugati országokból érkező látogatók közül sokakat meglephet ez az édesség, és számomra is az iraki tea a legédesebb, amit valaha kóstoltam.
Összehasonlítás Törökországgal és Iránnal
Az iraki tea hasonló társasági szerepet tölt be, mint a tea Törökországban vagy Iránban, vannak azonban finom különbségek. Törökországban a teát ízesítés nélkül, tisztán szolgálják fel. Az iráni teakultúrához gyakran hozzátartozik, hogy a teát a szájban tartott kockacukron át szürcsölik. Az iraki tea sajátossága éppen a már áztatáskor hozzáadott kardamom, no és a szélsőséges mennyiségű cukor.
A tea társadalmi jelentősége Irakban óriási. Ha visszautasítod a felkínált csésze teát, azt a vendéglátó sértésnek vagy udvariatlanságnak veheti. A teaházak (csajhána) hagyományosan a férfiak birodalma, itt esik szó politikáról, üzletről és a hétköznapok dolgairól. Otthon a nők minden étkezés után és minden vendégség alkalmával teát készítenek a családnak és a vendégeknek.
Az istikan pohárka
Az iraki teázás élményének elválaszthatatlan része az "istikan" pohárka, amelyben a teát felszolgálják. A szónak érdekes az eredete. Az egyik elmélet szerint az angol "East Tea Can" (keleti teásdoboz) kifejezésből származik, amelyet a brit katonák használtak, a nyelvészek azonban inkább úgy vélik, hogy a szó gyökerei az oroszban (sztakan - pohár) vagy a perzsában keresendők. Az istikan jellegzetes, derékban elkeskenyedő formája segít melegen tartani az italt, és közben kényelmesen meg lehet fogni a felső pereménél. A poharat mindig kis csészealjon szolgálják fel, gyakran egy kiskanállal, amely a cukor keverésekor jellegzetesen csilingel a pohár falán. Ez a hang az iraki teaházakban mindenütt jelen van.
Az olyan országokban, mint Irak, Irán vagy Törökország, szívesen szánok sok időt a teázásra. Őszintén szólva számomra ez az utazás egyik legkellemesebb része. Elég leülni valamelyik utcai teaházban, rendelni egy teát, és figyelni, mi zajlik körülöttem. Az ember kipiheni magát, biztosan szóba elegyedik a helyiekkel - akár nyelvtudás nélkül is -, és nem kell sehová sietnie. Számomra a teázás ideális módja annak, hogy egy ország hangulatát kicsit más szemszögből ismerjem meg.
Irakban egy pohár tea 250 IQD-be (0,15 EUR) kerül, a híres teaházakban pedig ennek a duplájába, 500 IQD-be (0,30 EUR).
Hát akkor egészségedre!
