Pliska: bolgár brandy, amely az első főváros nevét viseli
Sok minden áll az üveg címkéjén: öt csillag, egy nagy ötös, a "since 1966" felirat és teljes szélességében angolul a Brandy szó. Egy szó viszont hiányzik róla - éppen az, amellyel Bulgáriában mindenki rendeli.
A Pliska (bolgárul: Плиска) bolgár borpárlat, vagyis brandy - fehérborból lepárolt ital, amely több évig érik tölgyfahordóban, amíg borostyánszínt és olyan lágyságot nem kap, amilyet kevesen várnának a bolgár konyhától. Otthon konyaknak hívják. A címkére ezt nem írhatják.
Két főváros egy üvegben
A nevét Pliszkáról kapta, a bolgár birodalom első fővárosáról, amely 681-től a mai Sumen közelében állt, és ma régészeti rezervátum. A gyártó, a Vinex Preslav cég ugyanakkor Veliki Preszlavban, vagyis a második fővárosban székel - és drágább testvérmárkáját éppen erről nevezte el. Aki Bulgáriában két fejezetben akarja megvenni a történelmet, leemeli a polcról a Pliskát és a Preslavot, és pontosan abban a sorrendben kapja meg őket, ahogy a dolgok történtek.
A konyak szóval bonyolultabb a helyzet. Jogilag csak a Cognac város körüli francia vidéket illeti meg, és az Európai Unió vigyáz rá, hogy senki más ne írja rá a címkéjére; a bolgár címkén ezért a brandy szó áll, a holland brandewijn, azaz "égetett bor" szóból, az asztalnál pedig úgyis mindenki konyakot mond. A bolgárok ezzel nincsenek egyedül. Az egész egykori keleti blokk ugyanezt párolta borból és érlelte tölgyfában, és utána minden országnak saját szót kellett kitalálnia rá: Szerbiában vinjak, Romániában vinars, Moldovában divin a neve. Örményország kialkudott magának egy kivételt, és az Ararat brandyt otthon még néhány évig konyaknak hívhatja. A görög Metaxa nem tartozik a családba, az borral és gyógynövényekkel kevert brandy. A Pliska nemzeti ital, de az elv Kruševactól Jerevánig közös.
Hogyan lett a Pliska az egész keleti blokk konyakja
A borpárlat Bulgáriában a háború után lett állami ügy, amikor az állam szeszmonopóliumot vezetett be, a Pliska márka pedig 1953-ban jelent meg, egy három-öt éves párlattal. Hogy a mai címke miért hirdeti az 1966-ot, azt nem sikerült kiderítenem; mindkét évszám mindenesetre régebbi nálam. A legnagyobb karrierjét a Szovjetunióban futotta be. Az 1980-as moszkvai olimpiára annyi Pliskát szállítottak, hogy megszűnt hiánycikk lenni - az akkori Moszkvában ez olyan megtiszteltetés volt, amely kevés terméknek jutott.
Mit jelent az ötös a címkén
Az alapja fehérbor, valószínűleg a dimjat fajtából, amely Sumen és Preszlav környékén terem, és magas a savtartalma - pontosan erre van szüksége a párlatnak, hogy a hordóban ne laposodjon el. Aztán jön a tölgy. A címkén az ötös az alapsorozat érlelési éveinek száma, ez a sorozat 36 százalékos; a Reserve VSOP sorozat hét évig érik, és az erőssége eléri a negyven százalékot. A vaníliát és a mézet, amit a pohárban érzel, a tölgyfahordó adta - öt év alatt odaadta mindenét.
Étkezés után isszák, kis pohárból, jég nélkül, ötven milliliteres adagokban. Ne keverd össze a rakijával, még ha az itallapon egymás mellett áll is a kettő: a rakija készülhet szőlőből vagy bármilyen gyümölcsből, és érhet bármiben, vagy egyáltalán nem, a brandy viszont csak borból és csak tölgyben. A bolgárok ezt úgy foglalják össze, hogy minden rakija brandy, de nem minden brandy rakija - és aki vacsora után valami érleltre vágyik, a mondat második felét keresi.
Egy pohár kilátással a Fekete-tengerre
A Pliskát Balcsikban ittam, a Várnától északra fekvő tengerparti kisvárosban, a Rhomphaia étteremben ebéd után; az üveget kihozták utánam a teraszra, amely mögött már csak a tenger volt. Borostyánszín, az illatában vanília és méz, a szájban lágy, édeskés kezdettel és melegséggel, amely csak a torokban árad szét - 36 százalékhoz képest nyugodtabb, mint vártam. Egy 5 cl-es feles nagyjából 5,10 BGN-be (2,40 EUR) került. A címkéről hiányzott a konyak szó. A pohárból nem.
