420 étterem, Prága: még jobb ár-érték arány, mint korábban. Az orloj melletti élmény most sokkal megfizethetőbb
Amikor korábban az Óvárosi téren álló 420 étteremről írtam, az volt az érzésem, hogy magabiztos projektről van szó, amely a kiváló gasztronómia és - az elhelyezkedéshez képest - a megfizethetőség között próbál egyensúlyozni. Az étterem akkoriban precíz, de helyenként kissé bonyolult ételeket kínált. Most, egy újabb látogatás után, amelyre a morvaországi rokonaimmal mentem, egyértelmű, hogy a koncepció csendes, de lényeges átalakuláson ment át. Az étlap egyszerűbb lett, az árak csökkentek, és az összbenyomás sokkal erősebb.
Miközben sok belvárosi prágai hely folyamatosan emeli az árait, a 420 gesztust tett a cseh vendégek felé. Az árszint csökkentése és az, hogy az étterem az érthetőbb kínálatra épít, arra utal, hogy valószínűleg a Bib Gourmand elismerést célozza meg, amelyet a Michelin-kalauz kiváló ételekért, elfogadható áron ítél oda.
A változások már az elején szembetűnnek. A híres kifliket és a helyi pékség kenyerét, amelyek korábban a ház ajándékaként érkeztek az asztalra, a vendégek most az étlapról rendelik. Füstölt mustáros vajjal tálalják őket, és szerintem továbbra is igaz, hogy ezen a környéken nehezen találsz jobb pékárut. A korábbi "amuse-bouche" felszámítása sajnos a főételek általános árcsökkentésének logikus velejárója.
Az előételek egyértelműen jelzik, hogy a konyha hátat fordított a kísérletezésnek. A meggyes kacsaszív nem a testvérétterem, a Field (ó!) jól ismert textúráiból merít ihletet, hanem hagyományosabb, rusztikusabb elkészítésre épít. A tormás marhanyelv-terrine és a sült süngomba pácolt tojással csak megerősíti ezt az irányt - az alapanyagok felesleges cicoma nélkül érvényesülhetnek.
A legnagyobb meglepetés számomra a főételeknél vár. A füstölt marhaszegy mellé sárgaborsópüré és aronia kerül. Épp a sárgaborsópüré az a köret, amely szinte teljesen eltűnt a cseh éttermek étlapjairól, legfeljebb az olcsó napi menükben él tovább. Itt, a tartalmas marhapecsenyelé és az omlós hús társaságában megmutatja, mi minden rejlik benne. Hasonlóan működik a báránytekercs is. A hús és a grillezett kelbimbó ízét az írós burgonya enyhe savanykássága ellensúlyozza, ami meghozza az ételhez szükséges könnyedséget.
Az Escoffier módra készült rántott borjúszeletre már régóta fájt a fogam; néhány barátom egekig magasztalta, mások kevésbé lelkesedtek érte. Én nagyon elégedett voltam vele. Hatalmas adagról van szó, ropogós bundával és omlós hússal, amely belül sajttölteléket rejt. Krumplipüré és egresbefőtt kíséri. Ez olyan étel, amely méretével és laktatósságával egy átlagos gyomor befogadóképességének határát súrolja.
A desszertek megőrizték játékosságukat, de ezek is lazítottak kicsit a formaságokon. A 420 sodót szétszedve tálalják - a diós-narancsos briós külön érkezik, magát a sodót pedig bögrében kapod.
A csokoládéfagylaltos, karamellöntetes fagylaltkehely pedig megalkuvás nélküli, kiadós édes lezárást jelent.
A 420 étterem olyan irányt talált, amely szerintem sokkal jobban illik hozzá. Elhagyta a feleslegesen bonyolult kompozíciókat, és a tökéletesen kivitelezett hagyományra összpontosít. Az árcsökkentés után ráadásul ár-érték arányát tekintve kivételesen vonzó választás az Óvárosi téren.
Jártál már a 420 étteremben?
Jó étvágyat!
420
