Al Vecchio Club Rosanero étterem: futballtrattoria Palermóban
A palermói út előtt átnéztem néhány étlapot, és az árak megleptek: a spagetti a belvárosban drágább volt, mint amire Dél-Olaszországban számítottam. Végül a vélemények egy olyan helyre vezettek el, amelyet nem a nagymamáról és nem is a szülőfaluról neveztek el, hanem egy futballklubról.
Az Al Vecchio Club Rosanero egy kis trattoria a Vicolo Caldomaiban, a via Maqueda egyik mellékutcájában, Palermóban: a kőfalakon mezek és focisták fotói lógnak, a konyhából pedig olyan adagokban érkezik az olasz konyha, amelyek nem kérdezik meg, bírod-e. És kevesebbet kérnek érte, mint sok átlagos étterem néhány utcával arrébb.
Kié a Rosanero név?
A Rosanero, vagyis rózsaszín-fekete, Olaszországban a palermói futballcsapat azonnal felismerhető jelzője - az újságcímek is használják, és a hétköznapi beszédben is mindenki érti. A rózsaszínt és a feketét 1907-ben a klub egyik vezetője, Giuseppe Airoldi választotta, és gasztronómiai érvvel indokolta: a színek a Florio család likőrjeire utalnak - vereség után a keserű feketére, ünnepléshez az édes rózsaszínre. Emellett járja egy legenda is, amely szerint a színek véletlenül, egy mosodában születtek, ahol az eredeti piros-kék mezek rózsaszínre fakultak; ez csak anekdota, de a szurkolók szívesebben mesélik. A klub és az evés-ivás kapcsolatának a városban hagyománya van - a botanikus kert mellett 1961 óta áll a Bar Rosanero, ahová maguk a játékosok is bejártak. Azt nem sikerült kiderítenem, ki és mikor nevezte el ezt a trattoriát; a vélemények legalább 2012 óta említik, a vecchio, vagyis régi szót pedig saját maga írta bele a nevébe.
Spagetti, fél adagok és coperto aprópénzért
Az étlap rövid: nagyjából tíz tésztaétel, szinte mind spagettivel, mellette körülbelül tíz hús- és halétel, néhány előétel és desszert. Szinte mindent lehet rendes vagy fél adagban kérni - csakhogy a rendes adag óriási, a fél adag pedig pont egy rendes. A mezza porzione ráadásul nem palermói találmány: régi olasz kocsmai hagyomány a szűkös pénztárcájú vendégeknek, amelyet a mai éttermek többsége csendben eltemetett. Itt tovább él, és megkíméli a vendéget a szégyenkezéstől - egy fél adag annyi, amennyit otthon, Csehországban egy kocsma nyugodt szívvel egész adagként számláz. A coperto, vagyis a terítékdíj, amely a terítékért és a kenyérért jár, személyenként 1,50 EUR, tehát tipikusan déli tarifa; Olaszország északi, turisták járta részén általában érezhetően magasabb.
A konyha a szicíliai repertoárnál marad. A caponata, ez az édes-savanyú padlizsános zöldségétel, itt volt a legjobb, amit valaha ettem. A spaghetti nero di seppia, a szépiatintával feketére festett spagetti, az igazat megvallva inkább Kelet-Szicília és a halászkonyhák specialitása Cataniától egészen Velencéig; Palermo ugyanúgy a magáénak tekinti, mint az egész sziget. A város saját klasszikusa ezzel szemben a pasta con le sarde - spagetti szardíniával, vad édesköménnyel, mazsolával és fenyőmaggal, a város ízvilágának kézjegye. Aki pedig arancinira vágyik, pár perc sétára innen megtalálja a Bar Touring pultjánál vagy a Sfrigolában; ez a hely leülős étkezésre, abroszra és másfél órás ráérős üldögélésre való.
Vacsora a mezek alatt
Asztalfoglalás nélkül ide nem érdemes jönni; mi délelőtt foglaltunk, még aznap estére. A pincér gyakorlatilag nem beszélt angolul - mi angolul kérdeztünk, ő kitartóan és mosolyogva olaszul válaszolt, és jobban megértettük egymást, mint gondolnád. Az asztalra került egy tál helyi előétel 6 EUR-ért: ecetben eltett zöldség, grillezett padlizsán sajttal, olajbogyó és helyi sajtok. Aztán caponata 4 EUR-ért, egy rendes adag spaghetti bolognese egy tálka parmezánnal 5 EUR-ért, fél adag szépiatintás spagetti kardhaldarabokkal 5 EUR-ért, és fél adag spagetti szardíniával és édesköménnyel, amelyben a sós hal a vad édeskömény ánizsos jegyével találkozik. Az egész lakomáért két főre, a copertóval és két vízzel együtt 29 EUR-t fizettünk - óriási adagok kevés pénzért, pontosan ebben a fontossági sorrendben. Nem bírtuk mindet megenni, a maradék tésztát pedig szemrebbenés nélkül becsomagolták nekünk. Ha Palermóban egyetlen éttermet kellene választanom, ahová visszatérnék, egy pillanatig sem kellene gondolkodnom.
Al Vecchio Club Rosanero
