Antica Gelateria Sorrentina: családi fagylaltozó Sorrentóban
Ha Sorrentóban valaki egy vendéglátóhely ajtajából integet feléd, a tapasztalt turista inkább gyorsít. A via Fuoro egyik fagylaltozója előtt azonban egy idősebb úr olyan udvariasan invitálta be a járókelőket, hogy kivételesen lassítottam - a többit pedig a cégtáblán álló 1860-as évszám intézte el.
Az Antica Gelateria Sorrentina a Gargiulo család kis fagylaltozója Sorrento történelmi belvárosában - pontosan az a fajta hely, amiért Olaszországban akár naponta kétszer is elmegy az ember fagylaltozni. Az utca, ahol áll, egyébként régebbi bárminél, ami a kínálatban szerepel: a via Fuoro neve a latin forum szóból ered, a sikátor pedig az ókori város fő tengelyét követi.
A tejtől a fagylaltig
A cégtáblán virító évszám a vendéglátásban külön műfaj - "alapítva az Úr évében" feliratú kocsmákat otthon, Csehországban is ismerünk, és a dátum náluk gyakrabban vonatkozik a házra, mint a konyhára. Az antica jelzőt és az 1860-as évszámot a hely egyenesen a nevében viseli, korabeli dokumentum azonban sehol sem támasztja alá őket. A dokumentált változat józanabb, és éppen ezért szebb: a Gargiulo család ebben a sikátorban eredetileg tejjel kereskedett, és a tejtől a fagylaltig csak egy kis lépés volt. Ma William és Greta Gargiulo áll a pult mögött, a család saját számítása szerint a harmadik generáció. William élelmiszer-tudományt tanult, cukrásziskolát végzett, és az olasz válogatottal nemzetközi versenyt nyert Franciaországban - aztán visszatért a családi pulthoz, a korzó mögötti sikátorba.
Crema amalfitana és a citromok, amelyeket nem szabad összekeverni
A kínálat előkelő származású alapanyagokkal büszkélkedik: pisztácia az Etna vidékéről, mogyoró Piemontból, kávé Nápolyból - legalábbis a hely ezt állítja, és ma hasonló listát szinte mindenki kitesz a falra. A helyi sajtó ezt egy olyan részlettel egészíti ki, amelyet én értékesebbnek tartok: a család az alapanyagok egy részét maga termeszti a saját földjén Massa Lubrensében, néhány kilométerre a várostól. A zászlóshajó íz a crema amalfitana, egy finom, citromos tejkrém, amelyet lazán a delizia al limone nevű desszert ihletett - nem hivatalosan rögzített kategória, minden fagylaltozó a maga módján keveri ki. A citromokkal pedig csak óvatosan: Sorrentónak és a szomszédos Amalfi-partnak is megvan a maga oltalom alatt álló fajtája - az ovális Limone di Sorrento erősen aromás héjjal, a karcsúbb amalfi sfusato intenzívebb illóolajokkal -, és a helyiek nagyon nem szeretik, ha összekeverik őket. Egy sorrentói fagylaltozó, amelynek zászlóshajó íze Amalfiról kapta a nevét, tehát kisebb diplomáciai bravúr.
Sorrento egyébként nem fukarkodik a fagylalttal: a történelmi belváros néhány száz méterén se szeri, se száma a fagylaltozóknak, és egyetlen tekintély sem koronázta meg közülük a legjobbat - a Sorrentina mellett leggyakrabban a David és a Primavera neve kerül szóba. A hosszú múltú családi vállalkozások ráadásul nem csak Sorrentóra jellemzők: Bariban az Antica Gelateria Gentile pultja mögött már az ötödik generáció áll. A mesterség ismertetőjelei szerencsére városról városra érvényesek: fedett fémtálcák felpúpozott színes halmok helyett, pisztácia, amelynek színe inkább khaki, mint gyepzöld, és minden íz mellett az összetevők listája. Aki ezt a három dolgot ellenőrzi, kalauzok és csillagok nélkül is boldogul.
Két gombóc a via Fuorón
A választást helyettem a helyi citromok hozták meg: citrom, mellé pedig a zászlóshajó crema amalfitana. A citromos éles és tiszta volt, a savassága még egy darabig éberen tartotta a nyelvet; a crema amalfitana ehhez képest bársonyosan lépett színre, benne a citrom csak ízesítette a tejes alapot. Többre aznap nem volt szükségünk. A hely előtti asztalkák egyikénél (lásd Hol együnk Sorrentóban?) jól el lehetett üldögélni vele, és hagyni, hogy körülöttünk hömpölyögjön az utca. És ugyanannyit fizettünk, mint azokon a helyeken, ahová turista be sem téved - ami Sorrento egyik fő ütőerén egyáltalán nem magától értetődő. Az idősebb úr közben az ajtóban udvariasan invitálta a további járókelőket. Hogy a család valóban 1860 óta árul-e itt fagylaltot, nem tudom bizonyítani. Hogy az a két gombóc megért egy megállást, azt igen.
Antica Gelateria Sorrentina
