Mam Khalil: legendás teaház Erbíl szívében
A Chaykhana Mam Khalil (چاخانەی مام خەلیل) valószínűleg az egész iraki Kurdisztán leghíresebb teaháza. Erbíl régi Qaysari bazárjának útvesztőjében bújik meg.
Kicsi, meglehetősen szűkös hely, de pezseg benne az élet. A falakból szó szerint semmi sem látszik. A vakolat, a boltozat és a mennyezet minden négyzetcentiméterét bekeretezett fényképek borítják. Több ezer van belőlük. Fekete-fehér portrék, kifakult színes fotók, politikusok, költők, királyok és egyszerű törzsvendégek.
Ez a teaház a város afféle nem hivatalos kis archívuma. Története egészen 1952-ig nyúlik vissza, amikor Khalil Salih megalapította - mindenki csak Mam (vagyis bácsi) Khalilként ismerte. Eredetileg olyan hely volt, ahol a bazár férfiai munka után megpihentek, politikáról beszélgettek vagy üzletet kötöttek. Az iraki kultúrában a teaház (csajhána) a társasági élet központja, olyan, mint nálunk, Csehországban a kocsma, csak alkohol nélkül. Mam Khalil egész életét itt töltötte. Amikor 2015-ben meghalt, a fia, Mohammed vette át a gyeplőt, és ő viszi tovább a hagyományt.
A falakon lógó fényképek nem csupán véletlenszerű díszek; az egész úgy kezdődött, hogy Mam Khalil így akarta megőrizni barátai és neves vendégei emlékét. Idővel a gyűjtemény óriásira duzzadt, és a régió viharos történelmét követi végig - a monarchia idejétől a diktatúrákon át egészen napjainkig. Brit diplomaták fotói mellett kurd pesmergák fényképeit is megtalálod. Vizuális napló, amely azt üzeni: a rezsimek jönnek-mennek, teát viszont mindig isznak.
A kínálat alapja itt természetesen a tea. Igazi, erős, fekete tea. A második nélkülözhetetlen "alapanyag" a cukor. Sok cukor. Az itteni tea volt a legédesebb az összes közül, amelyet Irakban ittam. Pedig volt belőlük bőven.
A teát kis kerámia csészealjon kapod, olyan forrón, hogy alig bírod az ujjaid között tartani. Itt kétszer annyiba kerül (500 IQD/0,30 EUR), mint más teaházakban, de ezt szívesen kifizeted.
Ez ugyanis nem szomjoltó tea, hanem a lelassulás teája.
Mam Khalil
