Sangak: Irán nemzeti kenyere
A sangak (سنگک), más néven nan-e sangak (نان سنگک), hagyományos iráni teljes kiőrlésű kenyér, Irán egyik legkedveltebb és legelterjedtebb kenyérfajtája.
Neve a perzsa "sang" (سنگ) szóból ered, amely "követ" jelent. A név a különleges elkészítési módra utal: a kenyeret felforrósított kavicsokon sütik.
A sangak vékony, ovális vagy hosszúkás lepénykenyér, nagyjából 70-80 cm hosszú és 30-40 cm széles, a széle jellemzően szabálytalan. Felületét apró kavicslenyomatok borítják. Ezek a sütés során keletkeznek a különleges kemencében, amelynek alját kis, sima folyami kövekből álló réteg fedi.
A tészta egyszerű: teljes kiőrlésű búzaliszt, víz, só és egy kis kovász. Az erjedés miatt a tésztát egy nappal korábban kell elkészíteni.
A sangak sütéséhez különleges, ferde aljú kemence kell, amelyet fával, gázzal vagy szénnel fűtenek. A tűztér a kavicsok alatt van. Amint a kavicsok a kemencében kellően felforrósodtak, a pék a puha, ragacsos tésztát kézzel széthúzza egy különleges fa sütőlapáton, majd egyenesen a forró kavicsokra teszi. Rövid, általában néhány perces sütés után a kenyeret hosszú fémfogóval, kampóval vagy más eszközzel veszik ki. Közben lerázzák róla a hozzátapadt kavicsokat.
A hagyományos iráni pékségekben (nan-e sangaki) általában egyszerre több pék dolgozik:
- az egyik előkészíti és formázza a tésztát
- a másik a kemencét kezeli és a sütést felügyeli
- a harmadik segíthet a kenyér kiszedésében és hűtésében
Abban a pékségben, ahol ezek a fotók készültek, pontosan három pék dolgozott (egyikük nem látható a képeken).
A sangakot frissen, gyakran még melegen, egyenesen a pékségből tálalják. Íze semleges, ezért ideális kísérője a hagyományos iráni ételeknek, például a kebaboknak, a sajtoknak, a friss zöldségeknek, a fűszernövényeknek vagy különféle kenőkrémeknek. A sangakot reggelire is gyakran eszik, általában vajjal, mézzel, lekvárral vagy sajttal. Sok iráni családban a sangak a mindennapi étkezés nélkülözhetetlen része.
Aki Iránban jár, feltétlenül kóstolja meg a sangakot.
Jó étvágyat!
