Trabzon pidesi: csónak alakú, sós török lepény
A Trabzon pidesi hagyományos török tésztaétel, amelyet jellegzetes csónakformája és a helyi sajtból és vajból készült gazdag töltelék tesz különlegessé. A vékonyabb és ropogósabb lahmacunnal ellentétben a pide e változata laktatóbb, a tésztája foszlósabb, és a szélei szélesebbek, hogy nagy mennyiségű olvadt tölteléket is megtartsanak.
Az elkészítés a tészta kézi formázásával kezdődik. A pék a tésztagombócot hosszú oválisra nyújtja, a közepét pedig kicsit vékonyabbra hagyja, mint a széleit. A tésztára nagyon bőkezűen halmozzák a sajtos keveréket, úgy, hogy széles, szabad szegély maradjon körben. Ezt aztán ráhajtják a töltelékre, a két végén pedig összenyomják a tésztát, így kialakul a jellegzetes, magas peremű csónakforma. A sütés fatüzelésű kemencében, nagyon magas hőmérsékleten zajlik. Ennek köszönhetően a tészta gyorsan megemelkedik, a felszínén hólyagok képződnek, a héja aranybarnára sül, a bele viszont puha marad. A tojást csak a sütés utolsó percében ütik a csónak közepébe, sőt olykor csak a kemencéből kivéve keverik bele a forró sajtba, hogy a maradékhő főzze meg. Legvégül vaj kerül rá.
A Trabzon pidesit kézzel eszik, általában széles csíkokra vágva tálalják, gyakran egyenesen a fa vágódeszkán. A megsült tésztát kanálként használod: azzal szeded fel az olvadt sajtot, a tojást és a vajat. Elmaradhatatlan kísérője a forró fekete tea vagy a sós joghurtital, az ajrán.
Legközelebbi rokona a szomszédos Grúziából ismert adzsár hacsapuri. Mindkét étel csónak alakú, mindkettőben a sajt és a vaj játssza a főszerepet, és a közepükre tetszés szerint tojás is kerülhet.
Én egy kis pékségben kóstoltam meg a Trabzon pidesit, a Nagy Bazár közelében, Isztambulban. Egyszerű hely volt, ahol egymásnak adták a kilincset a helyi kereskedők, és a kemence füstjét még az utcán is érezni lehetett. A pidét még sercegve hozták ki az asztalomhoz, a széle sötétbarnára és ropogósra sült. A tojássárgája a közepén hihetetlenül folyós maradt, pontosan úgy, ahogy szeretem. ❤️
Jó étvágyat!
