Creole Shack: kreol ebéd Flic en Flacban
Az asztalfoglalás a Creole Shackben így működik: WhatsAppon üzensz, legjobb két-három nappal előre, és a tulajdonosnő hamar, angolul visszaigazolja a foglalást. Hogy mit fogsz enni, azt viszont nem árulja el - az csak akkor derül ki, amikor leülsz. Étlapjuk nincs, és weboldaluk sincs; a menü minden reggel újra a szakácsnő fejében születik meg. A Creole Shack kis családi étterem Flic en Flacban, amely naponta egyetlen háromfogásos menüt főz - az a fajta vendéglátóhely, amelyet Mauritiuson table d'hôte-nak hívnak.
A gazda asztala hivatalos pecséttel
A table d'hôte szó szerint a gazda asztalát jelenti, és a fogalom régebbi, mint maguk az éttermek: a párizsi fogadókban a közös asztalnál azt ették, amit a konyha aznap főzött, és a 17. század végén ez volt a legelterjedtebb módja annak, hogy az ember a városban házon kívül étkezzen. Mauritiuson ez a forma a családi vendéglátóhelyekben él tovább - és a sziget annyira komolyan veszi, hogy az otthoni vendéglátásra a turisztikai hatóság külön éves engedélyt ad ki, előírt nyitvatartással és parkolási követelménnyel. Terített asztal az udvaron, hivatalos pecséttel. A formához a WhatsApp is hozzátartozik: a kis mauritiusi vállalkozások rendszerint így kommunikálnak, és a vendég számára ebből egyetlen dolog következik - aki nem ír előre, az nem eszik.
Csirke vagy garnélarák
Flic en Flacban legalább két ilyen hely van, és mindegyik másként terít: a Canne à Sucre egyetlen nagy családi lakomát tálal hosszú köretsorral, a Creole Shack viszont a vasárnapi ebédből ismert sorrendet tartja - leves, főétel, valami édes a végére. Az egyetlen döntés, amelyet a vendég az egész ebéd során meghoz, a választás a csirke és a garnélarák között. A többiről a konyha dönt helyette.
A bódé, ahol az egész sziget főz
A név keveset ígér: a shack angolul bódét jelent, és a belső tér ezt nem is tagadja - néhány faasztal, hullámlemez a falon, türkizkék spaletták. A créole szó viszont annál többet ígér - és Mauritiuson nem egyetlen szűk etnikai konyhát jelöl. Így hívják az egész helyi keveréket, amelyhez a franciák, az indiaiak, a kínaiak és az afrikaiak mind hozzátették a magukét. Egy kreol ebéd itt ezért nyugodtan épülhet curryre, lencselevesre és chutney-ra - vagyis az indiai bevándorlók örökségére. A gâteaux piments, vagyis a sült falatkák, amelyeket a Creole Shackben előételként hoznak, egyébként a 19. századi indiai vada nevű falatok leszármazottai; a bódét ez láthatóan nem zavarja, a szigetnek pedig ízlik.
Az ebéd, amelyet nem én rendeltem
A Creole Shackben ebédeltem. Előételként gâteaux piments érkezett - és rögtön bevallom, hogy Mauritiuson rengeteget ettem belőle, de ezek voltak a legjobbak: frissen sütve, markáns citromnád-ízzel, mellé csípős chilipaszta annak, aki kér. A menü mindkét változatát kipróbáltuk, így két szépen elrendezett tálca landolt az asztalon: korianderes lencseleves, omlós csirkecurry-falatok, basmati rizs, zöldségsaláta, kókuszos chutney, savanyított mangó és zöldpapaja-saláta - a másik tálcán pedig hámozatlan garnélarák vörös curryszószban, tökéletesen elkészítve. A végére érkező mangós kókuszfagylaltban finom, friss kókuszdarabkák voltak; kiváló volt, és a déli hőségben épp a legjobbkor jött. A csirkés menü 725 MUR-be (14,80 EUR), a garnélarákos 800 MUR-be (16 EUR) került. Az utcai falatból, amelyet Mauritiuson szinte mindenki süt, végül tehát egy olyan udvaron ettem a legjobbat, ahová előzetes üzenet nélkül le sem lehet ülni.
Creole Shack
