Gâteaux piment: mauritiusi olajban sült golyócska sárga feles borsóból
Ha Mauritius nemzeti harapnivalót választana, a gâteaux piment kampány nélkül nyerne: sütik a piacokon, a buszpályaudvarok mellett és gyakorlatilag mindenütt, ahol az emberek megállnak, darabra árulják pár rúpiáért, így standról standra járva végig lehet kóstolni. Bevallom rögtön, hogy én ebben a szavazásban tartózkodnék - de éppen ezért érdemes kibontani, mit szeretett meg benne ennyire a sziget.
A gâteaux piment őrölt sárga feles borsóból, chiliből és fűszerekből készült, olajban sült golyócska - a mauritiusi konyha legelterjedtebb utcai apró falatja.
Mit jelent a gâteaux piment neve, és ki hozta a szigetre
A francia név szó szerint "chilis süteménykét" ígér, a kreol pedig csak a kiejtés szerint írja át gato pima alakra. Hogy miért hívnak süteménynek egy csipetnyi cukrot sem tartalmazó, olajban sült golyócskát, azt egyetlen forrás sem magyarázza meg - a francia nyelvű források is magyarázat nélkül veszik át a nevet. A testvérsziget, Réunion ugyanezt a golyócskát bonbon piment, vagyis csípős cukorka néven ismeri - így ennek az ételnek egyik neve sem mond róla igazat. És egyik sziget sem érzi úgy, hogy ezzel bármit kezdenie kellene.
Hogy színtiszta mauritiusi specialitásról van szó, azt sokan állítják. Becsületesebb így fogalmazni: az ötlet mindkét Mascarenhas-szigeten ismert, csak mindegyik más hüvelyesből készíti - Mauritius a dholl nevű sárga feles borsóval, Réunion a pois du Cap nevű nagy szemű babbal. A golyócska őse a dél-indiai vadai nevű olajban sült falat; a szigetekre a 19. században indiai szerződéses munkások hozták, a pontos évet pedig senki sem igazolta - ez a hajófenék története, nem az anyakönyveké. Ugyanabból a zsák sárga feles borsóból született Mauritiuson a dholl puri nevű lepény és az édes tekwa is; a gâteaux piment ennek a családnak a lobbanékony testvére.
Hogyan eszik a gâteaux piment golyócskákat, és mi illik hozzájuk
Belül a beáztatott, majd megőrölt sárga feles borsó találkozik a chilivel, a korianderrel, a római köménnyel és a curryfalevéllel, amelyet itt caripoulé néven ismernek - éppen ez adja a golyócska illatát, amely már az első szippantásra elárulja indiai családfáját. A fűszeres pépet golyóvá formázzák és forró olajba dobják, így a golyócskának ropogós kérge és nedves, fűszeres belseje lesz. Legalábbis ideális esetben; erre még visszatérek.
Bármikor eszik - a reggeli kávéhoz, a délutáni teához vagy este. Forrón, egyenesen az olajból a legfinomabb, és aki úgy akar reggelizni, mint egy mauritiusi, az pár golyócskát belenyomat egy friss, vajas bagettbe - a bagettet a franciák hagyták itt, és a sziget nem mondott le róla. A kihűlt darabok sem vesznek kárba: negyedekre vágják, paradicsom, hagyma és citrom kerül hozzájuk, és kész a gâteaux piments saláta.
Kiadóablak Curepipe-ben
A gâteaux piments golyócskákat sokfelé megkóstoltam a szigeten: a Victoria pályaudvar piacán Port Louis-ban, előételként a Creole Shack étteremben Flic en Flacban, a leggyakrabban pedig a Caravanne Bleu Blanc Rouge food truck kiadóablakánál Curepipe-ben, amely a kéket, a fehéret és a pirosat a karosszériáján és a nevében is viseli, a táblája legelső sorában pedig ott áll: "Gateaux Piment". És itt a beígért visszatérés: a sziget legnépszerűbb harapnivalója engem nem igazán nyert meg - belül az én ízlésemhez túl száraz, és csak akkor éled fel, ha egy kis chilipaszta besegít. Ennek ellenére minden újabb standnál adtam neki még egy esélyt, mert ilyen kutatást az ember megengedhet magának. Egy darab 4 MUR-be (0,10 EUR) került.
