Lao Fang Zi: kantoni étterem Flic en Flacban
Aznap este nem a tányéron volt a legértékesebb dolog, amit elém tettek. Hanem a hideg levegő. A mauritiusi este sokáig megtartja a nappal melegét, és egy légkondicionált étterem a szigeten olyan luxus, amelyet sehol nem számláznak ki, de az ember sokáig emlékszik rá.
A Lao Fang Zi (kínaiul 老房子, "régi ház") kantoni étterem Flic en Flacban, Mauritius nyugati partjának legnagyobb üdülőhelyén, nem messze a központtól - és én egyszerű tervvel mentem be: több hétnyi mauritiusi koszt után végre egyszer egy másik konyha főzzön nekem.
Régi ház, amely a szigeten újoncnak számít
A név a nosztalgia műfajából merít: a lao fang zi jelentése régi ház, és a kínai éttermek akkor választanak ilyen nevet, ha hagyományt és családi recepteket akarnak ígérni. A vendégek ugyanakkor a sziget kínai éttermi életének új szereplőjeként fogadták a Lao Fang Zi éttermet - a Régi ház nevű étterem itt a legfiatalabbak közé tartozik. Ami valóban régi, az a háttér, amelyből kinőtt: az első kínaiak a 18. század végén érkeztek a szigetre Kantonból, 1860 után számban felülmúlták őket a Mejhszienből (Meixian) jött hakkák, és Port Louis-ban ma is megvan a kínai negyed: fél kilométer a Rue Royale mentén, ahol minden októberben kínai gasztronómiai fesztivált tartanak.
A bevándorlók leszármazottai ma a lakosság nagyjából három százalékát teszik ki, ez a sziget négy nagy közössége közül a legkisebb; az útikalauzok mégis szívesen emlegetik őket "jelentős kisebbségként". A népszámlálás három százalékot tulajdonít nekik, a sziget étlapja jóval többet: a pirított mine frit tészta és a gőzölt boulettes gombócok ma a kínai eredetű mauritiusi klasszikusok közé tartoznak, és némelyik változatukra - például a chayotéból (egymagvú tökből) készült gombócokra - magában Kantonban senki sem ismerne rá. Mauritiuson a helyi konyha elől a kínaihoz menekülni ezért bizonyos értelemben olyan, mintha körbe futnál - az ember végül visszaér a forráshoz.
Ropogós csirke, fafül és előétel rendelés nélkül
Az étterem a Coastal Roadon áll, a Pasadena komplexum parkolója mögött, a strandtól egy ugrásra, és belül mintaszerű a tisztaság. A konyha a kantoni repertoárra épít: gőzölt hal, tészta, sült csirke, péntek este pedig svédasztal, ahol egyszer fizetsz, aztán abbahagyod a számolást. Az európai ember ezt az étlapot az otthoni kínai gyorséttermekből ismeri; itt viszont azok leszármazottai főzik, akik magukkal hozták a szigetre. Még a rendelés előtt az asztalra kerül a ház ajándéka, egy tálka savanyított zöldség és gomba. A fekete szeleteket a kínai nyelv tárgyilagosan fafülnek hívja, míg Európa a júdásfülgomba nevet adta nekik - a legenda szerint ugyanis Júdás bodzafára akasztotta fel magát, azon pedig ez a gomba különösen szívesen nő.
Két tányér csirke a Coastal Roadon
A ház ajándéka a forgatókönyv szerint még azelőtt megérkezett, hogy rendelhettem volna. Aztán jöttek a hirtelen kisütött csirkecsíkok ropogós zöldségkeverékkel: a keverék kitűnően volt fűszerezve, a csirke szaftos, a zöldség ropogott, mégsem volt nyers, és mindezek között júdásfülgomba-szeletek és két szelet burgonya csillogott. A második tányéron ropogósra sült csirke érkezett édes-savanyú szósszal - a combhús tökéletesen átsült, mégis szaftos maradt. Az első étel 275 MUR-be (5,60 EUR) került, a második 250 MUR-be (5 EUR), egy nagy adag rizs mindkettőhöz 2 EUR. A kiszolgálás gyors volt, angolul beszéltek, és elfogadták a kártyát - ez volt az egyetlen alkalom az egész szigeti tartózkodásom alatt, amikor étteremben kártyával fizethettem. Utána már csak be kellett fejezni a vacsorát, kinyitni az ajtót, és hagyni, hogy a sziget visszatálalja nekem a meleg estéjét.
Lao Fang Zi
