Menú del día: a fix áras spanyol ebéd
Azt az ebédet, amelyből Spanyolország ma is él, nem a szakácsok és nem a verseny találta ki, hanem egy minisztérium. Az állam a hatvanas években előírta az éttermeknek, hogy olcsó déli menüt kínáljanak, sőt azt is, mennyibe kerülhet és mi legyen a tányéron.
A menú del día, szó szerint "a nap menüje", a spanyol éttermek déli ajánlata egyetlen fix áron: könnyebb első fogás, laktatóbb második, desszert, mellé pedig kenyér és ital. A cseh ebédmenü közeli rokona - csak mögötte sosem állt rendelet.
Menú turístico: ebéd rendeletre
Akkoriban még másképp hívták: menú turístico, vagyis turistamenü. 1964-ben Manuel Fraga Iribarne, a Franco-kori Spanyolország tájékoztatási és idegenforgalmi minisztere vitte keresztül, a részleteket pedig egy 1965 márciusi rendelet dolgozta ki. Az ország minden éttermének hatóságilag megszabott áron kellett teljes ebédet kínálnia - a negyedosztályú vendéglő 50 pesetájától a luxusétterem 250 pesetájáig -, és az előírás még az összetételt is felsorolta: leves vagy előétel, hús, hal vagy tojás körettel, édesség, kenyér és negyed liter bor. Akkoriban évente turisták milliói áramlottak az országba, és a kormány garantálni akarta, hogy az ebéd ne tegye tönkre őket. Az olcsó és teljes étkezést azonban gyorsan főleg a helyiek szerették meg: a hivatalnokok, a munkások, a kereskedelmi ügynökök. A turistacsalogatóból nemzeti déli rituálé lett.
Az árplafonok a demokratikus átmenet idején megszűntek, maga a kötelezettség viszont egészen 2010-ig kitartott, amikor elsöpörte az uniós szolgáltatási irányelv. Amit egy frankista miniszter bevezetett, azt negyvenhat évvel később Brüsszel törölte el - bár néhány régió, például Navarra vagy Asztúria, ma is előírja a kötelező menüt. Az éttermek azonban rendelet nélkül is kitartottak mellette: egy átlagos menú del día ma 14 euró körül van, Baszkföldön két euróval többe kerül, és délben irodákat és építkezéseket etet szerte az országban. Csak a kor nem kedvez neki - sokan otthon ebédelnek, mert home office-ban dolgoznak, és az éttermek egy része a feles változattal, a medio menúval spórol, desszert vagy ital nélkül.
Hogyan működik a menú del día, és mikor érdemes elmenni rá?
A szabályok a rendelet óta alig változtak. A menü hétköznapokon nagyjából délután egy és négy között érvényes - Spanyolország későn ebédel -, és minden fogásnál három-öt ételből lehet választani a hely szokásos kínálatából. Bármit választasz, az ár meg sem moccan. Az ital általában benne van az árban: víz, sör vagy a ház bora; a kötelező negyed liter borból persze ma inkább egy pohár lett. Hétvégén drágább ünnepi változattal számolj, este pedig semmire se számíts - aki nyolckor menú del díát kér, à la carte étlapot kap, meg egy gyorstalpalót a spanyol napirendből. Ráadásul a turistáknak kitalált ajánlat ma főleg a helyieké: az ajtó melletti, kézzel írt tábla többnyire csak spanyolul szól, és a külföldiek gyakran észre sem veszik, ahogy elsétálnak mellette.
Fix ebédet fix áron fél Európa ismer: a francia konyhában ott a déli formule midi, az olaszban a pranzo di lavoro, a portugálban a menu do dia, Németországban pedig a Mittagstisch. Egyedül a spanyol menü bölcsőjénél állt azonban állami rendelet - a szomszédoknál az olcsó déli ebédet az éttermek maguk találták ki. Az óceán túlpartján a hasonló ebédeket menú ejecutivonak hívják, Mexikóban pedig a koncepció összetalálkozott a hazai comida corridaval; hogy ki kitől kölcsönzött, azt ma már senki sem bogozza ki. És a mi cseh ebédmenünk? Ugyanahhoz a családhoz tartozik, csak ő a legszerényebb: leves, egy készétel, és kész.
Tizenöt euró Bilbaóban
Az én menú del díámat Bilbaóban ettem, az Iñakiren tavernában (lásd Hol együnk Bilbaóban?), amely egyszerű baszk vidéki konyhát kínál, és délben tele volt helyiekkel. A kézzel írt étlapon első fogásként ott volt a ház paellája (paella de la casa) vagy a zöldséges pisto is, én azonban az alubias rojas con sacramentos mellett döntöttem - vörösbab chorizóval és húsdarabokkal, amely magában is jóllakatott volna. Második fogásként paradicsomos tőkehal jött kapribogyóval: jó háromszáz gramm omlós, egyáltalán nem kiszáradt hal alaposan fűszerezett szószban. Desszertnek érlelt juhsajtot választottam birsalmadzsemmel, sós és édes egyetlen falatban. Mellé egy egész üveg bort tettek az asztalra, és ott is hagyták - talán figyelmesség a külföldinek, talán itt egyszerűen nem számolják a poharakat. Az egész menü az étlap szerint 15 EUR volt. Első fogás, második fogás, desszert, kenyér és bor: pontosan ezt írta elő egykor Fraga rendelete. Ma már senki sem kötelezi rá őket. Az Iñakirenben mégis ugyanígy főznek tovább.
