Rakı: a török nemzeti szeszes ital
A rakı hagyományos török szeszes ital, amely szőlőből és ánizsból készül. Gazdag története szorosan összefonódik Törökország kultúrájával és társasági életével. Gyakran "török nemzeti szeszes italként" emlegetik. Fogyasztásakor vizet öntenek hozzá, amitől jellegzetes tejfehér színt kap.
A rakı eredete és története
A rakı az Oszmán Birodalom idejéből származik, ahol a párlatok készítése és fogyasztása a Földközi-tenger vidékének és a Közel-Keletnek a hatására terjedt el. Előállításáról már a 17. századból vannak feljegyzések. Idővel a török kultúra elválaszthatatlan részévé vált, különösen a 19. századi Tanzimát (reformok) időszakában, amikor nagyobb mennyiségben kezdték gyártani.
A "rakı" szó valószínűleg az arab "araq" kifejezésből ered, amely a lepárolt italokat jelöli. Más országokban is ezzel a szóval neveznek hasonló szeszes italokat.
A rakı jellegzetes összetevői és készítése
A rakı erjesztett szőlő (esetleg mazsola) lepárlásával készül. Ezután ánizst adnak hozzá, ettől kapja jellegzetes ízét. Az előállítás több lépésben zajlik:
- Erjesztés - a szőlőt vagy a mazsolát erjedni hagyják, hogy létrejöjjön az alapként szolgáló alkoholos folyadék.
- Első lepárlás - az erjesztett keveréket lepárolják, így kapják meg az alappárlatot.
- Az ánizs hozzáadása - a párlathoz ánizsmagot adnak.
- Második lepárlás - a keveréket újra lepárolják, hogy tisztább és finomabb ízt kapjanak.
- Érlelés - a rakıt rozsdamentes acél- vagy tölgyfa tartályokban pihentetik.
Rakı göbek
A rakı lepárlásakor a "göbek" (törökül "köldök") kifejezéssel a párlat középső részét jelölik. Ezt a részt tartják a legjobb minőségűnek, mert ez tartalmazza a legtisztább alkoholt és a legkiegyensúlyozottabb ízanyagokat. A lepárlás elején (az úgynevezett "fej", vagyis az előpárlat) és a végén (az úgynevezett "farok", vagyis az utópárlat) kevésbé kívánatos anyagok vagy ízek jelenhetnek meg, ezért ezeket a részeket elkülönítik. A göbek azonban mindig a végtermék része, és jelentősen befolyásolja annak minőségét.
A göbeket tartják a párlat legjobb részének. Áprilisi törökországi utamon én is megkóstoltam egy kis üveg Efe márkájú göbek rakıt. Konyában egy italszaküzletben egy 35 centiliteres üveg 760 TRY-be (18 EUR) került.
Hogyan isszák a rakıt?
A rakıt hagyományosan keskeny poharakban szolgálják fel, gyakran vízzel vagy jégkockával. Vízzel keverve a vízben nem oldódó ánizsolajok apró cseppecskék formájában kiválnak, és az ital tejfehér színűvé válik. Ezt a felszolgálási módot Törökországban "aslan sütü" (oroszlántej) néven ismerik.
Miért rakıt készítenek a szőlőből, és nem bort?
A török kultúrában a rakı történelmileg elsőbbséget élvez a borral szemben, elsősorban vallási és kulturális okokból. Az Oszmán Birodalom túlnyomórészt muszlim volt, és bár az alkohol nem volt minden lakos számára tiltott, a rakıt elfogadhatóbb szeszes italnak tartották, mint a bort.
A rakı készítésekor ráadásul a gyengébb minőségű szőlő vagy mazsola is hasznosítható, amely borkészítésre vagy közvetlen konyhai felhasználásra nem volna alkalmas. Így a termést a lehető legjobban kihasználták.
Hasonló italok más országokban
A rakınak világszerte számos rokona van, és mindegyiknek ugyanaz az alapja: ánizzsal ízesített párlat.
- Ouzo (Görögország) - görög ánizsos ital, amelyet a rakıhoz hasonlóan isznak, gyakran vízzel.
- Arak (Közel-Kelet) - olyan országokban népszerű, mint Libanon, Szíria vagy Irak.
- Pastis (Franciaország) - a francia változat, amely az ánizs mellett más növényeket is tartalmaz, például édesgyökeret.
- Sambuca (Olaszország) - olasz likőr, amely édesebb a rakınál, és gyakran kávészemekkel szolgálják fel.
- Mastika (Balkán) - gyantával vagy ánizzsal ízesített balkáni párlat, amely főleg Bulgáriában és Észak-Macedóniában népszerű.
Én jobban szeretem a bort, mint a tömény italokat, az ánizspárlatok viszont a kedvenceim közé tartoznak.
Egészségedre, és igyál mértékkel!
