Török kávé
A török kávé (Türk kahvesi) a kávé hagyományos elkészítési módja, amelynek során a nagyon finomra őrölt kávét vízzel és gyakran cukorral együtt főzik egy kicsi, kúp alakú edényben, a dzsezvában. Az eredmény sűrű, sötét, markáns ízű ital, a tetején pedig dús habkorona ül.
A modern kávékészítési módszerekkel ellentétben, amelyeknél a kávét leszűrik vagy nagy nyomással préselik át, itt az őrölt kávé egészen a végéig az ital része marad.
A török kávé története
Az ital története mélyen az Oszmán Birodalom idejébe nyúlik vissza: a kávé a 16. században jutott el Jemenből Isztambulba. Itt született meg a dzsezvában főzés egyedülálló módszere, amely az egész régióban mércévé vált.
A kávé nem csupán koffeinforrás volt, hanem a társadalom összetartó erejévé is vált. Megnyíltak az első kávéházak, ahol az emberek összegyűltek, társasjátékokat játszottak, politikáról vitatkoztak és megosztották egymással a híreket. A kávé olyan alapvető szerepet tölt be a török kultúrában, hogy még a nyelvre is hatott - a reggeli török neve, a "kahvaltı" szó szerint azt jelenti: "a kávé előtt". A kávé elkészítése és elfogyasztása a vendégszeretet és a vendég iránti tisztelet jelképe. Nem csoda, hogy a török kávéfőzés rituáléja felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökségének listájára.
Az igazi török kávé elkészítése
A jó török kávé alapja a helyes őrlés. A szemeket, leggyakrabban minőségi arabicát, a lehető legfinomabb porrá kell őrölni, amely állagában a finomlisztre vagy a kakaóra emlékeztet. Éppen ez a finomság a kulcsa annak, hogy a kávé tökéletesen kioldódjon a vízben, és létrejöjjön a jellegzetes szuszpenzió. A másik fontos összetevő a cukor. Törökországban a kávét nem az asztalnál édesítik, hanem a cukrot főzés közben közvetlenül a dzsezvába teszik, hogy összeérjen a kávéval. Édesség szerint "sade" (cukor nélkül), "orta" (közepesen édes) vagy "şekerli" (nagyon édes) kávét rendelhetsz.
A török kávé készítését gyakran közvetlenül az utcán is megfigyelheted. A rézből készült dzsezvába hideg vizet öntenek, hozzáadják a kávéport és igény szerint a cukrot. Csak egyszer, az elején keverik meg, hogy a kávé elvegyüljön a vízzel, majd a dzsezvát kis lángra vagy forró homokba teszik. Ahogy a víz melegszik, a kávé lassan életre kel. A cél nem az, hogy a víz hevesen, bugyogva forrjon, hanem hogy lassan felfusson. Ekkor a felszínén sűrű hab kezd képződni. Amint a hab a dzsezva pereméig emelkedik, az edényt azonnal le kell venni a tűzről. Ezt a felfuttatást meg lehet ismételni, hogy az íz elmélyüljön, de a hab nem veszhet el. A zacc egyszerű okból marad a csészében: a kávét nem szűrik. A rendkívül finom őrlésnek köszönhetően a nehezebb részecskék a csészébe töltés után leülepednek, és "iszapot" képeznek, míg felül tiszta, erős ital marad.
A török kávét kis, gyakran gazdagon díszített csészékben, úgynevezett fincanokban szolgálják fel. A kávét soha nem szolgálják fel magában. Mindig kapsz mellé egy pohár vizet. Gyakran egy kocka lokum sem hiányzik mellőle.
Cseh török kávé, a turek
Csehországban a "turecká káva" (török kávé), népiesen "turek" kifejezés egészen mást jelent. A cseh turek szükségmegoldásként született abban az időben, amikor az eszpresszógépek még nem voltak általánosan elérhetők, az emberek viszont erős kávéra vágytak. Alapvető a különbség az elkészítésben és az alapanyagban is. A cseh turekhoz durvábbra őrölt kávét használnak, amelyet a bögrében egyszerűen felöntenek forrásban lévő vízzel. A kávét nem főzik együtt a vízzel, csak leforrázzák. A cseh turekban a durvább szemcsék gyakran a felszínen úsznak, és eltart egy ideig, amíg leülepednek, míg az igazi török kávéban a zacc tömör pasztát alkot a csésze alján. A "török" elnevezés Csehországban inkább a zaccos kávé szinonimájaként honosodott meg, nem pedig a recept földrajzi eredetének jelöléseként.
Törökországban mindig megiszom legalább egy igazi török kávét naponta. Nagyon szeretem nézni, ahogy készül. A legtöbb helyen, ahová újra meg újra visszatérek, megvannak a kedvenc kávézóim. Az "én" kedvenc isztambuli utcai árusomat látod a fotókon. Kávés "éttermét" minden nap az İstiklal sugárút környéki utcák egyikén "rendezi be".
Nem lehet úgy Törökországba utazni, hogy az ember ne kóstolja meg a remek török kávét. A török konyha elválaszthatatlan része.
Jó étvágyat!
