Divin: isteni nevű moldovai borpárlat
A chișinăui vasútállomás melletti bolhapiacon egy hölggyel úgy beszélgettünk, hogy egymás kezébe adogattuk a telefonunkat a fordítóprogrammal. Elég volt néhány hangos mondat, és bárki rájött, hogy nem idevalósiak vagyunk. Abban a pillanatban a csevegésből vendégszeretet lett: muszáj megkóstolnunk, mondta, és addig erősködött, amíg elő nem vett egy megkezdett félliteres üveget, és töltött nekünk papírpoharakba, a ház ajándékaként - ha volt ott egyáltalán ház. Az üvegben divin volt. A divin moldovai borpárlat: fehérborból lepárolt ital, amely legalább három évig érlelődik tölgyfahordóban, a neve pedig oltalom alatt álló megjelölés.
Mit jelent a divin, és ki találta ki?
A Szovjetunióban ezt az italt moldovai konyaknak hívták, és a köztársaság a birodalom egyik vezető lepárlóvidéke volt. Aztán jött a függetlenség, a nyugati piacokra vonatkozó tervek - és egy bökkenő: a cognac szót Franciaország féltékenyen őrzi, a konyak pedig csak ennek átírása. A megoldást maguk a borászok találták meg. Anatol Balanuță szőlészprofesszor a distvin technikai rövidítést javasolta a distilat de vin kifejezésre, Emil Rusu enológus pedig divinné csiszolta - ez a szó románul azt jelenti: isteni. Hivatalos rövidítés és reklámszlogen egyben; hogy pontosan mikor lépett életbe az új név, abban a források 1993 és 1996 között ingadoznak, úgyhogy maradok az óvatos "kilencvenes éveknél". 2016 óta a divint az Európai Unió is oltalom alatt álló földrajzi árujelzőként védi. A beszélt nyelv követi a legnehezebben a névcserét: Romániában a moldovai divint ugyan a saját nevén árulják, a köznyelvben azonban sokan továbbra is coniacnak hívják.
Moldova a szabályait a konyak mintájára írta meg, és ezek minden olyan palackra vonatkoznak, amelyen a divin szó szerepel: csak a kötelező listán szereplő fehér szőlőfajták használhatók, a párlat legalább három évig érlelődik tölgyben, a kész ital legalább 40 százalékos, és a szőlőtől a dugóig mindennek moldovai területen kell történnie. Otthon, Csehországban főleg szilvából főzünk pálinkát, és a szilvapálinka mellett a borpárlat afféle mostohagyerek; itt egy egész oltalom alatt álló kategória jár neki. A fokozatok a konyak ábécéjét használják: a VS legalább három évet jelent, a VSOP ötöt, az XO hetet, az XXO húszat - és a címkén szereplő szám mindig a házasítás legfiatalabb párlatára vonatkozik. A házasításba a lágyított víz mellett cukorszirup és karamell is kerülhet.
A család, amely elvesztette a konyak szót
Tölgyben érlelt borpárlatot egyébként a Balkán és a Kaukázus közötti egész térségben főznek, és a konyak szó elvesztése után szinte minden ország saját nevet keres neki. Románia kitalálta a vinars szót, a német Branntwein tükörfordítását; Szerbia vinjakot tölt; a bolgár Pliska címkéjén ma szőlőrakija áll; az örmény Ararat otthon továbbra is konyaknak nevezi magát, és a kirgiz konyak ugyanígy; Ukrajna 2026-tól átállt a brendi szóra, Oroszország viszont a konyak szót egyenesen saját kategóriaként iktatta törvénybe. Egyetlen ital egy tucat útlevéllel. A moldovai szabályoknak pedig ebben a családban van egy sajátossága: a román vinarsban egy gramm cukor sem lehet, a divint viszont szabad édesíteni - az isteni tehát az édesebb.
Aki nem tartja be a szabályokat, az nem írhatja a címkére a divin szót, még ha harminc évig érlelte is. A Vinuri Ialoveni pincészet 2024 júniusában, az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésének megünneplésére kiadta az Ambassador nevű, harmincéves ünnepi házasítását 1870 MDL-ért (91 EUR), amelyben a párlat mellett élesztőhártya alatt, a sherry mintájára érlelt bor is van - a címkén pedig nem divin áll, hanem băutură tare, vagyis erős ital. Ugyanezt a kitérő feliratot viseli a Sarajishvili márka palackjainak egy része is - a márka arról a grúz vállalkozóról kapta a nevét, aki a 19. század végén Grúziától a moldovai Călărași-ig alapított lepárlókat: magari sasmeli, erős ital. Ha nem írhatod, hogy konyak, és nem akarod azt írni, hogy brandy, egyszerűen azt írod: ital.
Külön fejezet kezdődik ott, ahová a chișinăui ellenőrzés keze nem ér el: a KVINT Tiraszpolban, a szakadár Dnyeszter mente fővárosában. A rövidítés jelentése: Tiraszpoli konyakok, borok és italok; az üzem a helyi Sheriff holding tulajdona, és háromtól hatvanéves korig gyárt divint. Ugyanazokat a palackokat otthon divinként, Oroszországba konyakként, az Egyesült Államokba brandyként adja el; mindegyiken ott áll a Made in Moldova felirat. A moldovai boltokban a tiraszpoli Kvint szemrebbenés nélkül áll a Dnyeszter jobb partjáról érkező Bardar mellett; azon a polcon, amelyet lefotóztam, az ötéves Kvint Jubilee volt 167,40 MDL-ért (8,20 EUR) a legolcsóbb divin.
Hogyan igyuk és hol vegyük a divint?
A moldovai kánon szerint a divinnel úgy kell bánni, mint a konyakkal: tulipánpohár, 16-18 fok, kis kortyok - ha felesként egy hajtásra lehúzod, állítólag semmit sem értesz meg belőle. A La Plăcinte étteremlánc még a török kávéba is tölt belőle, a bárokban pedig pohárszámra mérik: a chișinăui Eli-Pili a hétéves Bardar XO-t 55 MDL-ért (2,70 EUR) tölti. A legkönnyebb belépő azonban egy 0,05 literes miniatűr palack a borszaküzletből - ugyanilyet ajánlottam a tippek között a Mit hozzunk haza Moldovából? című cikkemben is. Aki pedig reprezentálni akar, a boltokban a divinhez készült fa díszdobozok egész műfaját találja.
Miniatűr a boltból, feles a bolhapiacról
Két chișinăui kóstolásom közül a rendezettebb a Pianyi Ugol (magyarul Részeg sarok) nevű kis bolt előtt zajlott, a Wine.md kóstolóterme mellett (lásd Hol igyunk egy pohárral Chișinăuban?): egy ötéves Cuza Vodă VSOP miniatűr, 0,05 liter 50 MDL-ért (2,40 EUR), amelyen egy barátommal osztoztam a két hely közös kerthelyiségén, rögtön egy miniatűr nucată után. Ötéves létére a Cuza Vodă meglepően kerek volt: elöl vanília és karamell, semmi égetés, rövid, édeskés lecsengés - vagyis olyan párlat, amelynek kifejezetten jól áll a házasításba kevert cukorszirup.
A második kóstolás a cikk elején leírt jelenet. Helyszíne a vasútállomás melletti Lokomotiv nevű bolhapiac, ugyanaz, ahol a ponyvák között a gogonelét is felfedeztem, szereplője pedig a hölgy, akivel fordítóalkalmazásokon keresztül elbeszélgettünk. A hölgy a megkezdett üveg ötéves Bardarból töltött a poharakba, és semmit sem kért érte. A Cuza Vodăhoz képest a Bardar szárazabb és karakteresebb volt, inkább tölgy, mint karamell; a papírpohár semmit sem tett hozzá az eleganciájához, az ízéből viszont meglepő módon semmit sem vett el. Az üveg mellett egy PET-palack almamust állt, de semmit sem kevertünk: a must must maradt, a divin divin, a moldovai kánon pedig egyébként sem mond semmit a gyümölcslével való keverésről. Hogy a hölgy feleseket árult-e a piacon, vagy csak meghívott minket a tízóraijához, azt fordítóval sem sikerült kiderítenem. A divin árai az ötven lejes miniatűröknél kezdődnek, a skála teteje pedig valahol a hatvanéves tiraszpoli ritkaságoknál vész el; a feles, amelyre a legtovább fogok emlékezni, ingyen volt.
