La Pecera: japán taiyaki fagylalttal Madridban
A madridi Malasaña negyedben, a Calle Velardén olyan halat árulnak, amely soha nem látta a tengert. Aranysárga, sült tészta illata van, pikkelyek helyett a fém sütőforma lenyomatát viseli, zsigerek helyett pedig gépi fagylalt van a belsejében.
A La Pecera az a fagylaltozó, amely elhozta Madridba a taiyakit (japánul: たい焼き) - a hal alakú japán süteményt -, és úgy nyomja bele a gépi fagylaltot, mintha tölcsér volna. A spanyol konyhához ennek a halnak semmi köze, Madridot pedig a fiókok számából ítélve ez cseppet sem zavarja.
Mit jelent a taiyaki, és ki sütötte az elsőt?
A tai japánul tengeri keszeget jelent, a yaki pedig sültet. Miért éppen keszeg? Mert a szó teljes egészében benne rejlik a medetai, azaz szerencsés, örömteli szóban - és ennek a szójátéknak köszönhetően a keszeg Japánban az esküvők, az ünnepek és az újév hala. A taiyakit így kezdettől fogva ehető szerencsetalizmánként is árulták.
Az első taiyakit 1909-ben a tokiói Naniwaya bolt sütötte az Azabu-Dzsúban negyedben - és süti ma is. A cég saját története szerint az alapító, egy oszakai születésű férfi, először sikertelenül próbálta árulni a kerek imagawayakit, aztán kipróbálta a teknős formát, és csak a hal fogott. A ma egész Japánban ismert édesség az alkotója saját elmondása szerint csak a C terv volt. Ez egy családi vállalkozás elbeszélése, nem krónika; a japán sajtó azonban szintén ezt ismétli, és száz év alatt senki sem állt elő jobbal.
Tokióból Malasañába, New York-i kerülővel
A taiyaki nem Japánból jutott el Madridba, hanem New Yorkból. Az ottani Taiyaki NYC lánc a 2010-es évek közepén éppen ezzel a hal alakú süteménnyel váltotta fel a közönséges tölcsért, a többit elintézte az Instagram, és a hullám végigsöpört a világon. Malasañában 2017-ben a La Pecera lovagolta meg - Spanyolországban ez volt az első hely, amely taiyakit kezdett árulni fagylalttal -, és ma már fiókjai vannak Madrid-szerte és más spanyol városokban is. A név akváriumot jelent, és ezt szó szerint kell érteni: a csempék pikkelyként csillognak, a kerek lámpák pedig buborékokként szállnak a mennyezet felé. Japánban viszont a taiyakit forrón eszik, az édes babpasztát, az ankót pedig közvetlenül a formában sütik bele. A hideg, fagylaltos változat nyugati találmány - igaz, japán útlevéllel.
Forró hal, hideg fagylalt
Az egész trükk a hőmérsékletek ellentétében rejlik. A tölcsért - vaníliásat vagy kakaósat - helyben sütik, és még melegen kerül a kezedbe; ebbe nyomják a jéghideg fagylaltot, a napi kínálattól függően például vaníliásat, csokoládésat vagy mangósat joghurttal, a tetejére karamell-, Nutella- vagy csokoládéöntet kerül, végül kekszmorzsa. A gépi fagylaltot minden nyári fagylaltos ablakból ismerjük, csakhogy nálunk, Csehországban a tölcsér puszta tartóedény, amelyre senki sem figyel - a La Pecerában viszont éppen ez a sztár. És melyik végénél kezdjük? A japánok ezt a kérdést tényleg komolyan veszik, közvélemény-kutatásokkal: nagyjából kétharmaduk a fejénél kezdi a taiyakit. Aki épp nem jut el Malasañába, ne essen kétségbe - a fiókok az egész városban elszaporodtak, többek között a Puerta del Sol közelében és az Atocha pályaudvarnál is.
Két hal a Calle Velardéról
Egy augusztusi estén, kicsivel kilenc előtt értünk a La Pecerához, amikor Madrid még csak készülődött a vacsorához (lásd Hol együnk Madridban?). Két hal érkezett: az egyik csokoládéöntettel és karamellás keksszel, a másik ropogós csokoládédarabkákba forgatva és színes cukorszórással beszórva. A tölcsér meleg volt, a szélein ropogott, a fagylalt hűsített, a rajta lévő öntet pedig néhány lépés alatt vékony héjjá dermedt, amely úgy roppant, mint egy csokimikulás. Egy hal öntettel és szórással nagyjából 5 EUR-ba került. Egyikből sem maradt egyetlen szálka sem.
La Pecera
