Napolitaine: mauritiusi keksz rózsaszín cukormázzal
Van a rózsaszínnek egy árnyalata, amelyet a természet egyetlen ehető dolgon sem használ. A málna, a görögdinnye és a guava a közelébe sem ér; ez a rágógumi, a műanyag játékok és a mauritiusi pékségek vitrinjeinek színe. Aki egyszer meglátja, annak már nincs szüksége se étlapra, se szótárra - elég rábökni.
A napolitaine a mauritiusi konyha keksze: két kerek korong omlós vajas tésztából, köztük vékony réteg lekvár, a tetején pedig kemény cukormáz, éppen ebben a rózsaszínben. Se hab, se krém, se díszítés. Három réteg, amelyet a cukor tart össze, és egy francia név, amely annyit tesz: nápolyi.
Hol sütik a napolitaine-t, és miért hívják így
A napolitaine egész Mauritius édessége: nincs szülővárosa, sem regionális változata, a szigeten minden pékség süti, és csomagolva a szupermarketekben is kapható. Csak a szomszédos Réunionnal osztozik rajta, ahol a helyi blogok réunioni édességként tartják számon, és némelyikük rögtön hozzá is teszi, hogy Mauritiusról érkezett - hogy mikor és melyik irányba, azt senki sem tudja. A Seychelle-szigeteken és Madagaszkáron hiába keresed, Franciaországban pedig csak a mauritiusi diaszpóra néhány párizsi cukrászdájában bukkansz rá. A francia konyha, amelytől a sziget a vajas tésztát és a nevet is átvette, ezt a kekszet nem ismeri. A név kérdése egyszerűnek tűnik, mégis megoldatlan: a napolitaine franciául nápolyit jelent, de hogy Mauritiuson miért éppen egy lekváros kekszet hívnak így, azt egyetlen mauritiusi forrás sem magyarázza meg. A francia cukrászok a tizenkilencedik században mindenféle édességre ráaggatták az "à la napolitaine" jelzőt, egy tortára és egy fagylaltra is, amelyeket Nápolyban senki sem talált ki, és a sziget ezt a divatot valószínűleg a szóval együtt kölcsönözte.
Vaj, lekvár és cukor: miből készül a napolitaine
A napolitaine-nek nincs feltalálója, évszáma, sem olyan pékség, amely az elsőséget magának követelné; a mauritiusi források a francia és brit gyarmati sütési hagyományról és egy családokban öröklődő receptről beszélnek. Az első napolitaine-t senki sem datálja, így a keksz története egyetlen mondatba belefér: addig sütötték, amíg mindenhol ott nem volt. A tészta azok közé tartozik, amelyeken nem lehet spórolni: a Le Mauricien napilap receptjében 250 gramm lisztre 175 gramm vaj jut, a tésztát három milliméter vastagra nyújtják, és úgy sütik, hogy a korongok ne piruljanak aranybarnára - a napolitaine-nek sápadtnak kell maradnia, mert a színt a máz adja. A korongok közé kerülő lekvár többnyire guavából vagy eperből készül, családtól és pékségtől függően, és éppen csak annyi van belőle, hogy összeragassza a kekszet. A máz vízzel elkevert porcukor egy csepp piros ételfestékkel; a rózsaszín a hagyomány, de a cukrászok a kéktől, a sárgától és a narancssárgától sem riadnak vissza. A szín hagyománya itt rugalmasabb, mint a vajé. Otthon, Csehországban ilyen kemény cukormázat a mézeskalácsról ismerünk - Mauritiuson viszont egész évben találkozni vele, ráadásul kekszen, nem figurákon.
A napolitaine inkább uzsonna, mint étkezés utáni desszert, amilyen az olajban sült rasgulla vagy a tejes sagoo au lait: a délutáni teához, az iskolatáskába és az ünnepségekre való, ahol egy tányéron tíz is sorakozik belőle, mind ugyanolyan rózsaszín. Zárt dobozban napokig eláll, így nyugodtan lehet belőle készletre is venni. A máz színe semmit sem árul el arról, mi van belül - aki guavát szeretne és nem epret, annak a pultnál meg kell kérdeznie, mert kívülről a kettő teljesen egyforma.
Napolitaine Quatre Bornes-ban
Én egy kisebb Quatre Bornes-i pékségben vettem a napolitaine-emet, és rögtön az ajtaja előtt meg is ettem, papírzacskóból, miközben mögöttem a vitrinben ott sorakoztak a többiek, ugyanolyan rózsaszínben. A máz az első harapásra megroppant és széttöredezett; alatta a keksz omlós és száraz volt, a vaj jobban érződött benne, mint a cukor, a közepén lévő lekvár pedig inkább ragasztóként működött, mint ízként - vékony, édes, savanykásság nélkül. A darab nagyobb volt, mint amit egy keksztől várna az ember, és kisebb uzsonnának is megfelelt. 40 MUR-be (0,80 EUR) került.
