Palaneț: töltött zsemle a Mezőségről
A kolozsvári pékség kirakatában a kis táblák két nyelven szóltak, és az angol sor hazudott. "Pie with cabbage", "pie with potatoes", "pie with cherries" - aki erre vékony aljú, rácsos tetejű pitét képzel el, egészen mást kap a zacskóba: kerek, nehéz zsemlét kelt tésztából, cikkekre vágva, amelyből kettétörve káposzta, krumpli vagy meggy ömlik ki.
A palaneț a Mezőség töltött pékáruja - kelt tésztalap, amelynek közepére kerül a töltelék, a sarkait pedig sütés előtt összehúzzák, így a töltelék bezárva marad a belsejében; a román pékségekben darabra árulják, a sósat és az édeset egymás mellett. Három-négy lejért egy egész ebédet összeválogathatsz a kirakatból, csak éppen nem pitét.

Egy kenyér neve, amelybe valaki tölteléket tett
A román nyelv a palaneț szót az ukrán paljanicja szóból vette át, amely egy közönséges, mindenféle töltelék nélküli kerek cipót jelent. A Mezőségen aztán az történt a névvel, ami az átvett szavakkal történni szokott: a puszta kenyér neve itt káposztát, sajtot és almát kapott a belsejébe, és senki sem keresztelte át. Kiejtése "palanec", a szó végi ț pontosan úgy hangzik, mint a magyar c; többes száma palanețe. És semmi köze a magyar palacsintához, bármennyire is kínálja magát a párhuzam Kolozsváron, a város magyar múltja miatt - a két szó csak hangzásra hasonlít egymásra. A palaneț-nek egyetlen otthona van: a Mezőség (románul Câmpia Transilvaniei), a Kolozsvár és Torda közötti dombos mezőgazdasági vidék, amelynek elismert fővárosa Mezőcsán (Ceanu Mare) község. Románia többi része ugyanezt az elvet más neveken ismeri - Moldvában palancă néven, általánosabban pedig a plăcintă sokféle változatának egyikeként, a plăcintát azonban gyakrabban serpenyőben sütik, és jellemzően lapos. A pékségbeli szomszédai, a covrigi és a gogoși egészen mások.
Étel a mezőre, amelyért ma Bukarestből is eljönnek
A Mezőségen egykor a szegények étele volt - pékáru, amely nem romlik meg, zsebben ki lehet vinni a mezőre, és délben hidegen meg lehet enni a barázda szélén. Legalábbis így mesélik Mezőcsánon, ahol az első palaneț-et senki sem tudja évszámhoz kötni, azt viszont mindenki tudja, hogyan kell összehajtani. Nemrég azonban fordult a kocka: a község Festivalul Palanețelor névre keresztelte át a falunapjait, és a pékáru, amellyel addig alig törődött valaki, a vidék névjegye lett - Bukarestből, Brassóból és Nagyszebenből is eljönnek érte. A kolozsvári pékségek tehát csak a végállomást jelentik - Kolozsváron árulják és eszik a palaneț-et, feltalálni azonban vidéken, innen jó messze találták fel.

Hogyan készül a palaneț, és melyiket válaszd?
A tészta kenyértészta: liszt, víz, élesztő, egy kevés olaj, se vaj, se hajtogatás. Vékony lappá nyújtják, otthon négyzetekre vágják, minden négyzet közepére egy kupac töltelék kerül, és ekkor jön az egyetlen igazán fontos lépés - a sarkokat felhúzzák és összeragasztják, hogy kelesztés és sütés közben semmi se szökjön ki. A palaneț tulajdonképpen egy sós bukta, amelyet valaki minden oldalról lezárt. A kolozsvári pékségek változata kerek és hat cikkre van vágva, de az elv ugyanaz marad: a töltelék eleve a tésztában van, nem utólag tömik bele a kisült zsemlébe, ahogy az otthoni, csehországi töltött zsemlénél szokás. A klasszikus a káposzta és a brânză sajt, falun emellett túró, alma és mák is, a kolozsvári kirakatok pedig kapros sajttal, metélőhagymás sajttal, krumplival, urdă savósajttal (magyarul orda) és meggyel bővítik a választékot - no meg a "palanetul savuros" nevű változattal, amelyben sonka, sajt, gomba és paradicsomszósz van, vagyis valójában egy pizza, amely beállt a sorba a bukták közé.
Kézből eszik, melegen és hidegen is, a nap bármely szakában, és aki ebédre vesz egyet, annak a vacsorán már nem kell gondolkodnia: egy darab nagyjából 170 grammot nyom, és csupa tészta. Egy tipp a kirakathoz: a táblán a román cu ("-val, -vel") elárulja, mi van benne, így a cu varză káposztás, a cu mere almás, a cu brânză sajtos. Aki az eredetit akarja, káposztásat vagy sajtosat vegyen.

Papírzacskó egy kolozsvári pékségből
Palanețet Kolozsváron ettem, egy pékségben, ahol a kosarakkal és kis fekete táblákkal teli vitrin az egész kirakatot elfoglalta. A sonkás-sajtosat választottam, és a papírzacskóból ettem meg az üzlet előtti járdán. Aztán visszamentem még egyért. A tészta levegős és enyhén édeskés volt, a héja inkább rugalmas, mint ropogós, belül sós sajt és sonka. A kirakatban lévő tábla szerint a sima töltelékesek darabja 3 RON (0,60 EUR) volt, az én savurosomé 4,5 RON (0,80 EUR). Az egész "pie"-félreértés tehát 0,80 euróba került.