Román sör: Ursus, Timișoreana, PET-palackok és a kézműves sörszcéna
A román szupermarketek sörös polcán ott áll valami, amire egy cseh nem szívesen néz: a két és fél literes műanyag palack. Még 2015-ben is az országban eladott sör több mint fele műanyagban kelt el, és bár a PET lassan átadja a helyét az üvegnek és a doboznak, még mindig a piac harmadát teszi ki.
A román sör (románul: bere) többnyire világos láger, amelyet a piacot uraló három külföldi konszern egyike főz; a román konyhában terasz, grillezett mici és az utóbbi tíz évben néhány tucat kis sörfőzde társul hozzá, ahol a lágeren kívül mást is főznek. Több mint húsz márka van, mindegyik az utolsó betűig románnak mutatja magát, és a legtöbbjükben éppen csak ez a betű román.
Miért hívják a sört berének, és ki főzte az elsőt Romániában
A román nyelv a sört jelentő szót nem a szláv szomszédoktól vette át. A bere a német Bier szóból ered, és ugyanezen az úton érkezett a halbă, vagyis a korsó is, a német Halbe, azaz "fél" szóból. Mindkét szó elárulja, honnan jött a sör az országba: nem az ősi dákoktól, ahogy az utazós oldalak szívesen írják, hanem a Habsburg-hadsereggel. A dákok erjesztettek gabonát, ez igaz; de hogy bármit főztek volna, amit sörnek lehetne nevezni, azt egyetlen forrás sem igazolja. Ugyanilyen német jövevényszó egyébként a Dunától délre a bolgár bira is.
A mai Románia területének első sörfőzdéje Temesváron (Timișoara) áll, és pontosabb születési dátuma van, mint a legtöbb embernek: 1718. január 1-jén kért engedélyt a városi magisztrátus a sörfőzésre, öt negyedévvel azután, hogy Savoyai Jenő kiűzte az oszmánokat a városból. Az ok nem gasztronómiai volt. A Bánság mocsaras vidék volt, a vizét nem lehetett inni, az osztrák katona pedig megszokta, hogy a zsoldja részeként sört kap. A Habsburgok aztán erődök és bányák mellé építettek sörfőzdéket egész Erdélyben és a Bánságban, ezért van a román sör súlypontja ma is az ország nyugati részén, míg Havasalföld és Moldva a bor és a pálinka vidéke maradt. A szászok, akik a 12. század óta éltek Erdélyben, állítólag elsőként tettek komlót a sörbe - ez már legenda, és a román források is annak tartják. Igazolt nyomuk későbbi: a Nagyszeben melletti Cód (Sadu) sörfőzdéje, amelyet 1912-ben Thomas Binder és fiai építettek, és amelynek Bere Sadu söre ma az egyetlen oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel rendelkező román sör. A Timișoreana közben leégett, újjáépült, az első világháború után a királyi udvart látta el sörrel, és ugyanezen a néven csapolják ma is.
Három konszern, egy ország: kié az Ursus, a Timișoreana és a Ciuc
Az Ursus dobozának tetejébe a "Cluj 1878" felirat van préselve, és ez csak félig igaz. Kolozsváron abban az évben valóban létrejött egy sörfőzde, és az Ursus - latinul medve - néven a húszas évek vége óta árul sört; csakhogy a kolozsvári gyár 2010-ben főzött utoljára, és három évvel később a földdel tették egyenlővé. A mai Ursust Brassóban, Bodzavásáron (Buzău) és Temesváron főzik, és a japán Asahi csoporté, amely 2017-ben a Timișoreanával, a Ciucașsal és az Azuga márkával együtt vásárolta meg. A második legnagyobb szereplő a Heineken a csíkszeredai Ciuc, a Golden Brau és a Silva márkákkal; ez utóbbi külön eset - a szászrégeni sörfőzde 1972-ben jött létre, elsőként exportált sört Romániából, és közben Csehszlovákiából behozott alapanyagokból főzött. Ma a Silvát máshol főzik, Szászrégenben pedig nincs sörfőzde. A harmadik a Molson Coorshoz tartozó ploiești Bergenbier, ahol a Staropramen, a Stella Artois és a Beck's is készül. Ők hárman a piac több mint hetven százalékát uralják, a Tuborg gyártójával és a hazai Romaquával együtt kilencven fölött. És ha neked is összemosódik a Ciuc és a Ciucaș, nem vagy egyedül: az első a Heinekené, a második az Asahié, és a polcon úgy állnak egymás mellett, mint két unokatestvér, akik nem beszélnek egymással.
Isznak belőle bőven, csak már nem annyit, mint régen. 2021-ben Románia fejenként 95,6 literrel a világ negyedik legnagyobb sörfogyasztó országa volt; azóta a fogyasztás valamivel több mint nyolcvan literre csökkent, és az ország az európai toplistán az első tíz második felébe csúszott. Még mindig ez az ország legnépszerűbb szeszes itala: a románok nagyjából harmada a sört nevezi meg kedvenceként, ötöde a bort, és csak néhány százalékuk a țuică nevű szilvapálinkát, amelyet itt nemzeti italnak tartanak - a pálinka a keresztelőké és a lakodalmaké, a sör a hétköznapoké. A szomszédok kevesebbet isznak, a bolgárok nagyjából 76 litert, a magyarok valamivel több mint 60-at.
A két és fél literes palack országa
A műanyagért egy ember és egy tél a felelős. 1998 decemberében Virgil Mailat, a Bere Mureș sörfőzde embere először töltött Neumarkt sört PET-palackba; szlovák beszállítói állítólag előtte azt mondták neki, hogy tisztességes sört műanyagba tölteni őrültség. A románok literszámra vették haza a sört, nem darabra, a kétliteres palack olcsóbb volt négy félliteresnél, és alig húsz év alatt az országban eladott sör több mint fele műanyagban kelt el. A csúcs, 53 százalék, tizenhét év után jött el; azóta a PET évről évre teret veszít, és 2025-ben a piac először oszlott három majdnem egyenlő részre: műanyagra, üvegre és dobozra. Műanyagban az olcsóbb márkák kelnek el, a Ciucaș, a Golden Brau, a Bergenbier, a Timișoreana, a Noroc; aki a kocsmában bere la halbă-t kér, gyakran ugyanazt a sört kapja csapról, és a műanyag szóba sem kerül.
Kézműves hullám 2013-tól: keselyű, kecske és hét domb
Amikor 2013-ban beindult a Zăganu, kézműves sörszcéna Romániában gyakorlatilag nem létezett. A forradalom utáni évek kis sörfőzdéi 2010-re mind megszűntek, így amikor Alexandru Geamăn és Laurențiu Bănescu a Prahova megyei Măneciuban megtöltötte a Zăganu sör első palackjait, egy ragadozó madárról nevezték el, amely több mint nyolcvan éve tűnt el a román hegyekből - akárcsak azok a sörfőzdék, amelyeket vissza akartak hozni. 2015 óta nagyjából ötven kisüzemi sörfőzde jött létre az országban, és a két legérdekesebb közülük egyaránt Jászvásáron (Iași) működik, keleten, ahol hagyományosan bort ittak. A Capra Noastrăt, vagyis a Mi Kecskénket Ionel Păsărică belga módszerrel, palackos utóerjesztéssel főzi: egy főzet hatvan napig tart, cserébe a sör évekig eláll, és a piros gumicsizmás kecske még Belgiumba is eljut exportra, abba az országba, ahonnan a módszert kölcsönvette. A Șapte Coline, vagyis a Hét Domb sorsa egészen más műfaj - a sörfőzde 2005-ben nyílt meg, négy év múlva bezárt, és 2018-ban újra főzött a város melletti Tomeștiben, ezúttal müncheni mintára készült märzent is.
Aztán ott a Bucur, amely kézművesnek látszik, de nem az. A Bere de bulevard-ot, vagyis a "sugárúti sört" 2019-ben a Tuborg gyártója dobta piacra a Bukarest melletti Pantelimonban, régi román receptek alapján készülő prémium márkaként, és az első évben több mint egymillió litert adott el belőle. Nincs ezzel semmi baj, csak jó, ha előre tudod. Ahogy azt is, hogy a bukaresti Caru' cu Bere, amelyet a honlapok a sörfőzdék közé sorolnak, egyáltalán nem sörfőzde: 1879-es söröző, ahová a sört lovas kocsin szállították, innen a "sörös szekér" a nevében, és ma az ország egyik legismertebb étterme. Sört most is szállítanak oda. Csak már lovak nélkül.
Hogyan rendeljünk sört Romániában, és mihez igyuk
A csapolt sör bere la halbă vagy la draft; a halbă ma félliteres korsót jelent, bár a régi fakupák csak négy decisek voltak, a méretek pedig helyről helyre változnak, így az o bere mare minden kocsmában kicsit mást jelent. A sör itt a nyárhoz, a teraszhoz és a forró grillhez tartozik: a micihez, a bél nélküli darált húsos rudacskákhoz semmi mást nem isznak. Szeptemberben és októberben Brassó ehhez hozzáteszi az egyetlen, müncheni áldást kapott román Oktoberfestet, amelyet a Cenk-hegy (Tâmpa) alatt a helyi szász közösség alapított. Aki látni akarja, mit főznek az országban a lágeren kívül, az a címkén az artizanală, vagyis "kézműves" szót keresse, ne a "premium" szót - azt ma minden konszern ráírja a sörére.
Négy sör Jászvásáron
A román sört Jászvásáron kóstoltam végig, több nap alatt és több helyen. Három pohár a Beraria Veche étterem teraszán került elém (lásd: Hol együnk Jászvásáron?), nádfedeles pergola alatt: a Bucur a márka saját, cilinderes poharában, világos, tiszta és jellegtelen láger, pontosan az, amit egy "sugárúti" sörtől vársz; a Șapte Coline, szűrt és érezhetően komlósabb, annak a városnak a söre, amely a hét dombját írta rá a címkére; és a Capra Noastră tulipánpohárban, zavaros, borostyánszínű, sűrű habbal és a belga iskola gyümölcsös, enyhén élesztős ízével, amelyen megérződött az a hatvan nap a palackban. A negyedik sört, az Ursus Black Grizzlyt, egy hatszázalékos barna sört boltban vettem, és útközben egy parkban ittam meg, dobozból. Édesebb és nehezebb volt, mint amit egy augusztusi délután megérdemelt volna. A sörfőzde, amellyel az a pecsét dicsekszik, tíz éve nem áll. A kecskés poháron az állt, hogy "făcută în Iași", vagyis Jászvásáron készült, és ez igaz is volt. A négy román sör közül így csak az egyiken szerepelt annak a városnak a neve, ahol valóban főzték.
