Lokum: török zselés édesség
A lokum török zselés édesség, amelyet a világ nagy része egyszerűen Turkish Delight néven ismer. Apró, rugalmas, jellegzetesen puha állagú kockákról van szó, amelyeket finom porcukorba vagy kukoricakeményítőbe forgatnak, hogy a dobozban ne ragadjanak össze.
Bár hasonló, mézből és szőlőmelaszból készült édességek már az ókorban is léteztek a térségben, a lokum mai formája a 18. század végén született meg Isztambulban. A legenda és a történeti források is leggyakrabban egy Hacı Bekir nevű cukrászt említenek, aki az akkoriban újdonságnak és luxusnak számító alapanyagokkal - finomított cukorral és finom kukoricakeményítővel - kezdett kísérletezni. Addig a keleti édességek gyakran kemények és nehezen rághatók voltak. Bekir találmánya puhaságával és finomságával forradalmi újdonságnak számított.
A lokum épp a keményítőnek köszönheti jellegzetes állagát - gumiszerű, mégis inkább tömör és bársonyos. Hogy a cukor a hosszú főzés alatt ne kristályosodjon ki, savas összetevőt adnak hozzá, általában borkövet vagy citromlevet. Az ízét aztán a hozzáadott eszenciák adják meg. A leghagyományosabb a rózsavíz, amely virágos, szinte szappanos árnyalatot ad az édességnek. További klasszikus ízesítés a masztix (fenyőtűre és cédrusra emlékeztető ízű gyanta), a bergamott vagy a narancsvirág.
A drágább lokumfajták már nemcsak ízesített zseléből állnak, hanem tele vannak pörkölt pisztáciával, mogyoróval vagy dióval.
A lokum legjobb társa a török kávé vagy a tea.
Bár Törökország a sajátjának tekinti ezt a csemegét, a lokum az oszmán terjeszkedéssel az egész Balkánon és a Közel-Keleten elterjedt. Görögországban gyakorlatilag ugyanezzel az édességgel találkozol loukoumi néven, és különösen nagyra becsülik a Szírosz szigetéről származó változatokat, amelyekhez gyakran helyi vizet és mézet használnak. Ciprusnak megvan a maga Cyprus Delight nevű változata, amely oltalom alatt álló földrajzi jelzést kapott. Ha Boszniába, Szerbiába vagy Észak-Macedóniába mész, a cukrászdákban ratlukot kell keresned. Romániában rahat a neve, és ott gyakran a cozonac nevű édes kelt kalács töltelékeként is használják. Mindegyik változat ugyanazon az alapelven készül, egymástól inkább csak az adott régióban kedvelt ízesítésekben térnek el.
A lokum az egyik tipikus szuvenír, amelyet Törökországból hazaviszek. A kedvenc változatom a gránátalmás, pisztáciával és vad mazsolával.
Jó étvágyat!
