Arab piacok a Damaszkuszi kapunál: vásárlás Jeruzsálemben sábátkor is
Ami elsőként szembetűnik, az a mérleg. Kampós kézi mérleg, amilyet addig talán csak az iskolai fizikaszertárban láttam - itt egy fejkendős árusasszony ezzel méri ki a friss zöldfűszercsokrokat, ott helyben, a járdán ülve, körülötte zsákokban és ládákban az áru. Az egész bolt elfér egy darabka járdán.
A Damaszkuszi kapu melletti arab piacok sikátorok szövevényét alkotják a jeruzsálemi óváros muszlim negyedében - és ez a legbiztosabb hely, ahol Izraelben sábátkor is enni kapsz.
A kapu, amelynek három neve van
Magyarul - akárcsak csehül és angolul - a kapu a karavánokról kapta a nevét, amelyek innen indultak Damaszkusz felé. Arabul Báb al-Amúd (باب العامود), vagyis az Oszlop kapuja - egy római kori márványoszlopról, amely közvetlenül mögötte, a téren állt; ma ne keresd, az eredeti kapu maradványaival együtt a mai utcaszint alatt fekszik. Héberül pedig Sáár Sehem, vagyis a Sikembe, a mai Nábuluszba vezető kapu. Három nyelv, három név - és mindegyik egészen máshová mutat. A kapu mai formáját 1538-ban fejezte be Darvís al-Halabí építőmester, a városfalak nagy átépítése idején, I. (Nagy) Szulejmán szultán uralkodása alatt. A mögötte húzódó piac valószínűleg régebbi: a fő piaci utca, a Hán az-Zajt egy középkori karavánszerájról kapta a nevét, ahová a földművesek az olívaolajat hordták. Ma főleg cipőt, kapucnis pulóvert és fűszert vehetsz itt. A név az olajé maradt.
A piac, amely nem számol a sábáttal
Szombat reggel a jeruzsálemi óváros különös csendbe burkolózik. Mellékutcákon át sétáltam a kapuhoz, és szinte senkivel sem találkoztam - annál jobban meglepett, amikor az egyik sarkon befordulva egyenesen egy nyüzsgő piac közepébe csöppentem. A muszlim negyed ugyanis a saját naptárát követi: itt senki sem tartja a sábátot, így míg Jeruzsálem nyugati, zsidó részén péntek estétől szombat estig szinte minden zárva van, a Damaszkuszi kapunál tovább folyik a vásárlás, a sütés és a kávéőrlés. Azt is készséggel megetetik, aki rosszul időzítette az érkezését. Teljesen szünet nélkül azért a piac sem működik - pénteken a déli ima idején az árusok egy része eltűnik az al-Aksza mecset irányába. Az óvárosnak így három szünnapja van: a muszlim üzletek pénteken, a zsidók szombaton, a keresztények vasárnap. Aki fejben tartja ezt a három napot, Jeruzsálemben mindig tud vásárolni - a város nyugati részén a Mahane Jehuda piac és a kapu melletti szuk úgy váltja egymást, mint két műszak.
Zöldség a földről, bagel a kocsiról
A piac legfeltűnőbb alakjai nem a pultok mögött ülnek, hanem előttük, egyenesen a földön: vidéki árusasszonyok, akik reggelente behozzák a zöldséget, a zöldfűszereket, az olajbogyót és az olajat, kiterítik a járdára, és kézi mérlegen mérik ki. A jelenetet nem a turistáknak rendezték - a Damaszkuszi kapunál árusító asszonyokról a helyi újságok a piac állandó szereplőiként írnak, és néhányan közülük több mint harminc éve ülnek ugyanott. Körülöttük a szuk szokásos kínálata sorakozik: zsáknyi fűszer, szárított füge és diófélék, édességek, kendők és sportcipők. És a pékáru - a boltok közötti kiadóablakokból ovális, szezámos kaak al-Quds bageleket, humuszt és falafelt adnak ki. A piac fő ütőerén ráadásul a Via Dolorosa is áthalad, a keresztút hetedik állomása pedig egyenesen a standok között van. A zarándokok és a bevásárlószatyros helyiek egyetlen áradatban kerülgetik egymást.
Kardamom és Csehszlovákia
Vettünk zöldséget, olajbogyót és friss pékárut, a végén pedig beültünk egy kardamomos kávéra a kapu melletti kávézóba. Sűrű volt, keserű és habos - kiadósabb reggelire aznap nem volt szükségem. Egy csésze 10 ILS-be (2,80 EUR) került, elvitelre, pohárban feleannyiba kerül. A kávés megkérdezte, honnan jöttünk - és Csehszlovákiát gondolkodás nélkül ismerte, harminc évvel a megszűnése után. Nem javítottam ki. Aki továbbmegy, a kapunál útravalót is vehet: a néhány tucat méterrel arrébb lévő arab buszpályaudvarról sábátkor is jár a 231-es busz Betlehembe, a jegy 5,50 ILS (1,60 EUR). Mi még elüldögéltünk egy darabig a kávé mellett, és néztük a nyüzsgést. A Damaszkuszi kapunál a maga módján telik az idő: itt a sábát sosem kezdődik el, Csehszlovákia pedig sosem ért véget.
